Dr. Balogh Sándor

Az időkorlátok miatt nem lehet nagyon a részletekbe menni, de gondolataimat részletesen kifejtem más írásaimban, amelyek megtalálhatók a Magyarságtudomány Intézet honlapján (http://www.magtudin.org/Szent_Korona.htm).

A közelmúltban sokat hallottunk a Szent Korona-tanról az Alaptörvény illetve az alkotmányozással kapcsolatban: a radikálisabb nemzeti oldal követelte a jogfolytonosság és az alkotmányosság visszaállítását. Azonban ezzel nagyjából ki is merült a Korona-tan emlegetése.

Pedig ez még csak nem is nevezhető a közmondásos jéghegy kilátszó részének. Annak is csak a csúcsa. Ahogy a jéghegynek is nagyobb része láthatatlan, de valósan létező, így vagyunk a Korona-tannal is. A Korona-tannak is két része van, a látható, és a láthatatlan, a misztikus világgal foglalkozó. A látható rész közjogi vonatkozású, aminek a lényege az, hogy a Korona teste az ország területe, a feje a koronázott király, és tagjai a nemzet polgárai, és a közjogban vissza kell állítani a hagyományos jogrendet.

Ha csak a közjogi részét és a jogfolytonosságot nézzük, akkor mondhatjuk, hogy „ex-lex,” azaz törvényen kívüli állapot van Magyarországon. De ha azt nézzük, hogy nincs koronázott királyunk, akkor nincs feje a nemzetnek, vagy egy szép, képletes magyar szóval azt is mondhatjuk, hogy fejetlenség uralkodik. Hogy ezt teljes mértékben megértsük és értékeljük, meg kell ismernünk, értenünk, és el kell hinnünk a Korona-tan láthatatlan, szakrális részét, ami a láthatónak a gyökere, értelmet adója.

Itt egy fontos megjegyzést kell tenni. A láthatatlan rész és a szakrális kapcsolat a fontosabb, de mivel láthatatlan, azt csak együttesen értelemmel és hittel tudjuk megközelíteni, felfogni. Értelemmel, azaz a következményeket visszavezetni az okokra, és hinni, hogy a láthatatlan világ valós, valóban létezik, és befolyásolja a láthatót.

Eleinte a magyarság hitetlenségét a két generáció kommunista agymosásával próbáltam magyarázni, de aztán rájöttem, hogy annak mélyebb gyökerei vannak: a nyugati világ hitetlensége, az onnan beáramló materializmus, mind a szellemi, mind a tudományos életben, amely mögött a Sátán áll. A nyugat hitetlenebb, mint a kelet! Tehát ettől a nyugati, tudományosságba bujtatott materialista világképtől kell megszabadulni, mert abba nem fér el a Korona-tan misztikus, de valós része. Amíg nem hiszünk a Korona-tan láthatatlan, misztikus részében, ne várjuk a láthatatlan résztől a segítséget.

Kezdjük magával a Szent Koronával. Koronánk a nyugati koronák között egyedülálló beavató korona. Mikor ihletett (sugalmazott?) művészek egy szakrális királyt akartak ábrázolni, a mi Szent Koronánkat festették a legendabeli, nem létező Artúr Király lábához vagy Nagy Károly fejére. Ők jobban megértették és értékelték Koronánkat, mint mi saját magunk.

Korona-kutatóink közül egyre többen hiszik és vallják, hogy Koronánk, bár emberi kezek munkája, a tervezése olyan tökéletes, hogy a terv maga csak égi sugallat eredménye lehet. Csomor Lajos is felveti a lehetőségét annak is, hogy a Korona terve ilyen magán-kinyilatkoztatás eredménye. Felsorol számos ilyen esetet: az Ószövetségben pl. a frigyszekrény, vagy a Krisztus utáni időkből a Csodás Érem, [1] Ilyen még Noé bárkája, vagy a mi Engesztelő kápolnánk terve is. Meg vagyok győződve, hogy nem csak a Korona terve hanem a Korona-tan illetve a korona tanban összefoglalt törvényrendszer is, ha fokozatosan is, de sugalmazás, magánkinyilatkozás eredménye.

Kezdjük az egyik legvitatottabb résszel: a Korona két részből áll, az abroncs és a keresztpánt. A primitív magyarázat az, hogy két külön részből áll a Korona, mivel a keresztpánton a képek feliratai latin betűsek, az abroncs képeken levők pedig görög betűsek, és a két részt valamikor a középkorban egyesítették. A katolikus liturgiában, bár a latin volt a domináló nyelv, görög kifejezések is voltak pl. a papszenteléskor, vagy a szentmisében a Kyrie eleiszon. Az egyik nyelv inkább a bölcsesség nyelve, a másik a gyakorlaté, illetve hatalomé.

Hasonlóképp a Korona kettőssége kifejezheti a láthatatlan és a látható, az égi és a földi valóság kettősségét is, ezzel mintegy kapu vagy híd szerepét játszva a két világrend között. Tehát a kettősség, a látható és a láthatatlan világrend magába a Koronába van beépítve.

A Korona-tan szerint a Szent Korona tud jutalmazni, és ha elhagyjuk, eltávolodunk tőle, megsértjük a Korona-tant, tud büntetni is. Persze nem a Korona büntet, hanem ahogy Isten büntette az ószövetségi választott népet, ha eltávolodtak Tőle, ma is a láthatatlan Hatalom büntet a Szent Koronán keresztül.

Így már érthető, hogy mit jelent, amikor a Korona-tan szerint a Szent Korona minden hatalom és jog forrása, a Korona a legfőbb felség, vagy mint Csomor Lajos könyvének a címe nevezi, „Őfelsége.” Gulyás Miklós Jutas,[2] a Korona szentségére utalva, Őszentségének hívja. A Korona mint élettelen tárgy, valakit képvisel a látható világban, aki a hatalom valós forrása. Ki lenne ez a valaki?

Első pillanatban Jézusra gondol az ember. Azonban Jézus kijelentette Pilátus előtt, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Ki más lehet akkor, mint a mi Boldogasszonyunk. Nem csak azért, mert Szent István neki ajánlotta a Koronát, hanem pont fordítva István azért ajánlotta fel neki a koronát, mert Ő volt a mi égi királynőnk. Bobula Ida szerint Bodog eredetileg áldott állapotban levőt, várandósat, míg Asszony királynőt jelentett. Tehát a Bódog, vagy kis javítással, Boldogasszony, várandós (tehát boldog) királynőt jelent. Ezért Szűz Mária nekünk királynőnk volt, mielőtt akár Ő, akár Szent Fia, Jézus megszületett volna. Égi királynőnk. És az ma is! Sőt, nem csak nekünk.

Boldogasszonyunk úgy mutatkozott be Natália nővérnek a negyvenes években, hogy Ő a Világ Királynője.  Ettől felbuzdulva, XII. Pius Pápa hivatalosan kijelentette, Szűz Mária valóban a Világ Királynője. Ez persze visszamenőleg is érvényes tényt állapít meg, tehát őseink Boldogasszony tiszteletét a Pápa utólag szentesítette. És erről a hitről mondják egyesek, hogy pogány vallás volt! Nem csak igaz, hanem prófétai eleme volt vallásunknak a Boldogasszony tisztelet.[3] Szent István felajánlásával pedig a Világ mellett nekünk, magyaroknak, különösen tisztelt Királynőnk. Érdekes, hogy eredeti himnuszunk is a Boldogasszony Anyánk volt, elismerve a Boldogasszony Királynőségét.

A szkeptikus mondhatja erre, „Na és, miért jó ez nekünk?” Hát azért, mert az égi Királynő a Szent Koronán keresztül gyakorolja királynői hatalmát és küldi az üzeneteit a megkoronázott, szakrális királynak! A szakrális király, Kocsis István szerint, „képes kilépni az időből és legyőzi a teret,” és ennél a képességénél fogva, „megpillanthatja a láthatatlant is: benézhet az Ég kapuján…” Tehát direkt kapcsolata van az égi Királynővel. Ezért, bár földi szemmel király, a láthatatlan rendben egy személyben a Boldogasszony látható helytartója, ahogy a pápa Jézusnak, az Egyház láthatatlan fejének földi, látható helytartója.

Erkölcsi bizonyossággal merem állítani, hogy István is ilyen helytartó szerepet töltött be, és magasabb utasításra, még a koronázás előtt felső sugallatra kérte a pápától a Koronát, majd készítette el az Intelmeket és ajánlotta fel a Koronát a Boldogasszonynak, a mennyei Királynőnknek, elismerve Királynőségét.

Mindezt a két világrendet összekötő Szent Koronával való koronázás, azaz „beavatás” teszi lehetővé. Ezért nevezzük a Koronát beavató Koronának. Mivel még nekünk, magyaroknak is, kevés tapasztalatunk van a királyi beavatással kapcsolatban, nézzünk meg három „beavatást,” amivel mindnyájunknak van tapasztalata.

Első a keresztelés. A keresztelés vízzel történik, és a keresztelendő, ha elég idős, jó maga, ha nem, akkor nevében a keresztszülő kifejezi, hogy hisz a keresztelés szentségében, és elfogadja az azzal járó kegyelmeket és kötelességeket. A szándék fontos eleme a szertartásnak. A keresztelés beavatás a láthatatlan világba, és megnyitja a megkeresztelt előtt a krisztusi utat a mennyek országa felé.

Másik példa a szentségi házasság. Házasság nélkül is lehet együtt élni, de a házasság sokkal több, mint egy darab papír. A pap a tanú, hogy a házasságot az Égiek elismerik, és bizonyos állapotbeli kegyelmekkel gazdagítják. A magyar nyelv képletessége megint nagyon szépen fejezi ki házastársi viszonyt: az egyik fél a feleség, a férj pedig mint a másik házasfél, a pár másik fele. Fele-fele. A viszonyban” élők nem egyesülnek, és lesznek két fél, hanem megmaradnak két egésznek. A házasság holtomiglan-holtodiglan szól, a viszony pedig amíg meg nem unják egymást. Itt megint a szándék kulcs fontosságú. A hittan szerint ha a szándék hiányzik, a házasság érvénytelen.

Harmadik példának nézzük meg a pap illetve püspökszentelést. Megint a „beavatás” a láthatatlan világba: a túlvilágiak nevében pl. bűnöket feloldoznak, és az egyéni üdvözülést segítik.

Hasonló a helyzet a királlyal is. A koronázás a szakrális királyt beavatja, azaz összekötővé, közvetítővé teszi a két világ közt. Azonban ahhoz, hogy valaki valóban szakrális király legyen, megfelelő lelkület kell, kell, hogy higgyen a láthatatlanban, és saját személyes érdekeit alá kell rendelje a magas Hivatalának, és ne önkényes hatalmi vágyból akarjon király lenni. A szakrális királyság holtomiglan, azaz a király haláláig szól.

A Korona-tan egyik fontos része az ellenállás joga. Ez azt jelenti, hogy ha a király nem szakrális, akkor tulajdonképpen nem tölti be hivatását, nem mint a nemzet feje szerepel, neki nem csak ellen lehet állni, hanem ellen KELL állni, ha a nemzet illetve a Korona ellen cselekszik. A nem szakrális király nem beavatott, nem közvetítő a láthatatlan világ felé, és nem élvezi a túlvilág védelmét, ezért az ilyen király elmozdítható.

A nem szakrális királyság olyan mint a „viszony” egy nő és férfi közt, ami teljesen a természetes, érzéki alapon működik, mindegyik a saját érdekeit nézi, és az eredmény rendszerint negatív.

Míg a szakrális király hasonlítható a bibliai jó Pásztorhoz (Jn 10,11), addig a nem szakrális király, aki csak a saját hatalmi illetve dinasztikus  érdekét keresi és nem a juhokét, olyan, mint a béres, aki elszalad, ha jön a farkas mert a juhok nem az övéi.

Ami pedig a demokratikus köztársaságot illet, Arisztotelész szerint a demokrácia a legrosszabb államforma, mert a nép is, a politikum is, saját érdekeit keresi. A köztársasági elnök egy bizonyos időre szerződik le, és utána menesztik, ha jó volt, ha rossz. Történelmünkben voltak rossz, nem szakrális királyok, kormányzóink általában jók voltak, de jó köztársasági elnökünk még nem volt.

Azonkívül a köztársasági államforma és a demokrácia elvben ellenkezik a Korona-tannal. Míg a Korona-tan szerint a hatalom forrása a Szent Korona Őfelsége, illetve a Korona mögötti láthatatlan Hatalom, a Boldogasszony, addig a köztársaság a népfelség elven alapul, ami emberközpontú, és elvben relativista. Az a jog és igazság, amit a többség akar, illetve amit a befolyásolható és félrevezethető többség nevében a könnyen megvehető és gyakran nagyon is önző Politikum dönt. Nálunk, ráadásul, a jelen köztársasági államformát nem is a nép választotta, hanem a Szovjet szuronyok kényszerítették ránk, amit Mindszenty Hercegprímás úr hivatalból meg is óvott, de eddig semmi nem történt az érvényes óvással.

Miért van mégis, hogy a magyar nemzeti elit némán elfogadja a köztársaságot, ugyanakkor a Korona-tanról beszélnek. Zétényi Zsolt idézi Sándor Andrást, hogy miután az Árpád háznak „magva szakadt… a nemzet visszakapta az államformára vonatkozó cselekvési szabadságát, de mindig Sub Specie Sacrae Coronae. Ennélfogva a Szent Korona egy sajátos köztársaság struktúráját testesíti meg.”Ez persze fából vaskarika, vagy tudatos félrevezetés. „Sub specie,” azaz a Szent Korona látszata alatt, de valójában a Szent Korona-tan ellenére. A Szent Korona-tan szerint a Korona látszólag ugyan „minden felségjog forrása,” de gyakorlatban a „népfelség” elvét „testesíti meg.” Ezzel a kérdéssel bővebben foglalkoztam a Királyság vagy köztársaság c. írásomban, ami a Magyarságtudományi tanulmányokban jelent meg.

Ugyanakkor a nemzet sem száll síkra a szakrális királyságért, nincs egy politikusunk, aki követelné, hogy legyen népszavazás az államformáról. Remélem, ez az érdeklődéshiány nem jelent jóváhagyást, hanem inkább beletörődést abba, ami a jelen helyzetben megváltoztathatatlannak tűnik. Vagy talán jobb is, hogy senki nem kér népszavazást az államformáról, mert az ügy megbukna, és a nép talán még jóvá is hagyná ezt a ránk erőltetett törvénytelen rendszert. Viszont amíg a Korona jogait vissza nem állítjuk, a Tan szerint a Korona büntet bennünket. Lehetséges, hogy Trianon is egy a büntetéssorozatban? Vagy a szovjet éra? Vagy az EU kizsákmányoló uralma?

Tehát, ha hiszünk a Korona-tanban és nem teszünk semmit érdekében, csak fokozzuk és hosszabbítjuk a nemzet büntetését. Ezért nincs pazarolni való időnk.

A nép (nehéz nemzetnek nevezni a mai Magyarországon élőket, ugyanis nagyon gyenge a nemzettudat, a hit a nemzetben és annak jövőjében), tehát a nép kell, hogy akarja a szakrális királyságot. Kell, hogy elfogadjon és támogasson egy szakrális királyt, aki a két világrend között közvetít. Kell egy szakrális nép, amely hisz a láthatatlan világrendben, és felül akar emelkedni a látható materiális világon. Kell egy szakrális nép, amely elfogadja és végrehajtja isteni küldetését. És kell egy szakrális intelligencia,amely eleget tesz kötelességének, és felveti a kérdést, vezeti a nemzetet a szakrális uralom felé. És kell egy szakrális hierarchia a történelmi egyházakban, amelyek nem félve és féltékenyen tekintenek a nemzetre, és elvetik dicső múltunkat mint pogányság, hanem Mindszenty Bíboros úr, Ravasz László református és Ordass Lajos evangélikus püspök urak példáját követve, egy erős nemzeti mozgalom élére állnak.

A vallásokkal kapcsolatban néhány megjegyzést kell tenni.

A kereszténység Jézustól kapott célja az egyének megkeresztelése, és örök üdvösségük előmozdítása, míg a Korona-tan a magyar nemzet múltjának, jelenének és jövőjének kulcsa. A vallás a természetfeletti célokért dolgozik az egyén szintjén, a Korona-tan természetfeletti eszközökkel, de az evilági célokkal foglalkozik a nemzet érdekében. Az egyik az üdvözülésre vonatkozik, a másik a nemzet isteni küldetésének megvalósítására. A kettő közt nincs, nem lenne szabad ellentétnek lenni, mert a kettő kiegészíti egymást. Ezt úgy lehetne mondani, hogy mint magyar, éljen a Korona-tan szerint, mint a Szent Korona tagja, és haljon meg mint jó keresztény, mint egyházának tagja.

A másik pedig, hogy a láthatatlan világgal való kapcsolat nem olyan ezoterikus, mint ahogy sokan, főleg akik nem hisznek a túlvilágban, elgondolják. A Katolikus tanok szerint Isten nem hagyta magára az emberiséget, és a népeknek küldött prófétákat és közvetítőket, akiket különleges tudással és hittel áldott meg. Az Ószövetségben is voltak nem zsidó próféták, Melkizedek pap-király sem volt zsidó. A zsidó sugalmazott ószövetségi írások jó részét is korábbi forrásokból vették át, válogatták össze, amik nyilván sugalmazottak kellett, hogy legyenek. Tehát ne lepődjünk meg, ha a szakrális királyok sugalmazást kapnak népük vezetésével kapcsolatban. A menyei, vagy angyali sugalmazás sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Gyakran kapunk egy jó ötletet, ami azt hisszük, nekünk jutott eszünkbe, pedig őrzőangyalunk súgta a fülünkbe..

A katolikus Egyház megkülönböztet természetfeletti, azaz keresztény és hagyományos vallásokat. A Pápai Tanács a Vallások közti Párbeszédről 1993-ban kiadott egy Utasítást az ázsiai, afrikai, amerikai és óceániai Püspöki Konferenciák elnökeihez címezve a hagyományos vallásokról. [4]

Míg a kereszténység Jézus megváltói szerepén alapszik, aki megnyitotta a természetfeletti világot, és az egyén üdvözülése a célja, addig a hagyományos vallásokban meg lehet ez a vágy, de ezek inkább az evilági élettel és renddel foglalkoznak. Így bár a kereszténység magasabb rendű vallás, az Utasítás szerint “Az Egyház tiszteli a különböző népek vallását és kultúráját, és a velük való kapcsolatban meg akar tartani mindent, ami nemes, igaz és jó a vallásukban és kultúrájukban.” Mert “amikor egy amerikai indián megkeresztelkedik, meg akar maradni amerikai indiánnak,” írja az Utasítás. Ugyan így a megkeresztelt magyar is meg akar maradni magyarnak. A Korona-tan pedig kifejezetten a legnemesebb eleme nemzeti kultúránknak.

Ezért a püspököknek “a hagyományos vallás tagjaival, még ha nem is készek megkeresztelkedni, párbeszédet kell folytatni a kölcsönös megértés, tisztelet jegyében és a hagyományos vallásokban fel kell fedezni az Ige magját, és közösen keresni Isten akaratát.”

A Katekizmus is elismeri ezt: az 55. pont szerint „Isten bűnbeesésük után a megváltás ígéretével az üdvösség reményét öntötte beléjük, és szüntelenül gondját viselte az emberiségnek.” Ez a „gondviselés” rendszerint hagyományos papokon azaz táltosokon, sámánokon és bölcs mágusokon keresztül történt.

2005-ben a Vatikán egy lépéssel tovább ment. a Colloquium on Traditional Religions[5] felsorolta a hagyományos vallások fő jellemzőit: „szájhagyomány, szertartások, mítoszok és közmondások valamint közösség-központú életszemlélet, a természet szentsége, egységes realitáskép, hangsúly az életen és emberi kapcsolatokon.”

A hagyományos vallások a láthatatlan világgal kapcsolják össze a népeket, anélkül, hogy felszentelt papjaik lennének. Beavatott sámánjaik és táltosaik töltik be ezt a szerepet. Nemzetünknek is voltak, és talán még vannak is ilyen összekötői, akik nem foglalkoznak papi dolgokkal, azaz az egyén üdvözülésével, hanem Isten nevében gyógyítottak, tanítottak, és terjesztették az Istenben való hitet.

A Korona-tan nem vallás, de mindkét fajta vallással összhangban van, bár talán a hagyományos valláshoz áll közelebb, mivel egyik sem az egyén üdvözülésével foglalkozik mint a kereszténység.

A hagyományos vallások iskolapéldája lehetne a magyar táltos hagyomány, amit Wass Albert gyönyörűen ismertet Hagyaték c. munkájában, ami letölthető az internetről is.[6] Wass végigvezeti a táltos hagyományt a magyar történelmen, és bár voltak korszakok, amikor a táltosokat üldözték, nagyobb részt azonban megfértek a hagyományos vallás „gyógyító emberei” a keresztény egyházakkal. A történetekben megelevenedik a láthatatlan rend, mint Isten teremtett látható világa felett őrködő és rendet tartó rend. Csak a szakrális király hiányzik belőle. De a Korona-tan erre is ad magyarázatot: a szakrális király hiánya miatt szenved a magyarság!

A láthatatlan rendről és valóságról szóló magyar népmesék alapján ír Kocsis István „A Táltos Paripa” című kötetében. Minkét írás nagyon hasznos a láthatatlan világrenddel való megismerkedés céljából. Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy a hagyományos vallás csak azt mutatja, hogy Isten törődik az emberiséggel az evilági életben is, de az nem elég a keresztény hit szerinti üdvözüléshez!

A Korona-tan fennmaradásában és érvényesítésében kulcs szerepe van a jövendő nemzedéknek, ezért mindent meg kell tennünk, hogy fiataljaink, főleg a cserkészet révén, Gróf Teleki Pál szellemében, valódi nemzeti nevelést kapjanak, aminek a Korona-tan lényeges része kell, hogy legyen.+

2012 aug. 8