A szakrális kapcsolat és a szakrális lovag

Dr. Balogh Sándor

            A Szent Korona Lovagrend Alkotmánya szerint „A lovag ma is, mint mindig – mint nyolcszáz vagy ezer évvel ezelőtt – arra törekszik, hogy valódivá, valódi lovaggá váljék. A valódi lovag szakrális személy. Legrövidebben megfogalmazva: Híd környezete és az ég között…”

Szakrális kapcsolat különleges kapcsolat a szakrális személy és az égiek közt, és mint ilyen, egy fajta kinyilatkoztatás. Hogy ezt jobban megértsük, egy kis ismeretelméleti bevezető szükséges.

Az emberi léleknek két szellemi képessége van: értelem, és (szabad)akarat. A pozitivista/materialista tudomány egyik alaptétele, hogy minden tudás az érzékszervekkel kezdődik. Ez eleve kizárja az értelem nyitottságát természetfeletti eredetű ismeretek felé.  Egy másik alaptételük hogy nincs szabadakarat, minden emberi tevékenységet anyagi folyamatok határozzák meg, determinálják. Hogy mégis megértsük a szakrális kommunikációt, fel kell tételeznünk a szellemi világ létezését, majd tovább kell elemeznünk az értelem és az akarat működését.

Mint fentebb megállapítottuk, az értelem és az akarat, a léleknek a képességei, tehát nincs olyan metafizikai létező, amit értelemnek vagy akaratnak nevezhetünk. Az értelem és az akarat elvont fogalmak amelyek segítenek bizonyos tényeket megérteni. Mikor azt mondjuk, hogy az „akarat választ,” azt úgy kell érteni, hogy a lélek szabadon választ a reális lehetőségek közül, és a lélek, illetve az ember azt akarja.

Az értelem tárgya az igazság, azaz ismerés-tudás-megértés. Az ismeret érzéki tapasztalaton múlik: ha látunk-hallunk-tapintunk stb. valamit, akkor azt bizonyos értelemben és bizonyos mértékig megismerjük. Ha az ismeretet a hasonlóság alapján fel tudjuk használni, akkor az már egy bizonyos mértékű tudást jelent. Ha a megismert valaminek az okát is tudjuk, azaz ismerjük az oksági viszonyt, relációt, akkor azt a jelenséget „megértjük.”  Az összehasonlítás, kapcsolatok felfedezése, általánosítás, a jelenségek közös tulajdonságainak felismerése, egy másik fajta reláció felfedezése, felismerése, vagy egyszerű gondolat-társítás ugyan csak új viszonyt jelent. Végül az absztrakció, a részletektől való elvonatkoztatás, az elvont fogalmak teremtése mint például „igazság,” „boldogság,” és az azokkal való foglalkozás az emberi értelem legmagasabb fokú természetes tevékenysége.

Vajon melyik szinten lehetséges az égiekkel való kommunikáció? A természetfeletti illetve magasabb létdimenziós lények, és ebbe a Sátán is beletartozik, minden bizonnyal tudják követni gondolkodásunkat. Így a kérdés tulajdonképpen az, hogy az ilyen lények hogyan tudnak nekünk segíteni, befolyásolni gondolatainkat, illetve rajtunk keresztül üzenni?

Mielőtt ezt megvizsgáljuk, foglalkoznunk kell röviden a szabadakarattal is.  Az akarat tárgya a „jó.” A különböző lehetőségek közül az akarat mindig a „jót” választja. Ez azt jelenti, hogy az értelem által felmutatott lehetőségek közül az akarat választja ki, hogy melyik jobb, és azt követi.

A lélek szabad akaratát segít megérteni a Nobel díjas John Eccles egyik kísérlete,[1] amit a pozitivista tudósaink teljesen titokban tartanak. Eccles elektródákat helyezett a fejbőrre, és így mérte az agyban az elektromos kisüléseket. Miután az agyat valami inger érte, Eccles tudta követni a kisüléseket, illetve az inger útját az agyban egy bizonyos pontig, és a kisülések megszűntek.  Majd egy bizonyos idő elmúltával a kisülések elkezdődtek az agynak egy másik pontján, és az idegeken keresztül elérték az izmokat, és az ingerre adott reakció elkezdődött.  Tehát az inger és a reakció közt térben és időben, tehát az anyagi világban, egy űr keletkezett, amit feltételezhetően egy szellemi való, a lélek hidalt át. Míg az inger által kiváltott gondolkodási folyamat zajlott, az agy csendes volt, tehát nem az inger váltotta ki a reakciót. Ez a kísérlet bebizonyította az anyagi folyamat megszakadását, tehát a lélek maga döntötte el, anyagi okoktól függetlenül, azaz szabadon, anyagi determináció nélkül, hogy hogyan reagál az illető személy az ingerre! A gondolkodó lélek, amely mintegy magasabb dimenzióból egy ponton átveszi az idegek által közvetített információt, majd az agy másik részén hat az idegekre,és befolyásolja illetve okozza a reakciót, az emberi tevékenységet.

Itt három pontot kell még megjegyezni. Mint láttuk, a lélek Eccles felfedezése szerint anyagi azaz materiális okoktól függetlenül dönt illetve „akar.”  Mégis a lélek nem egy üres és tehetetlen „tabula rasa”, hanem bizonyos érzelmek, az értelem által feltárt ismeretek, előzetes tudás, nevelés, elvek, értékrend, célok, elkötelezettségek, és nem utolsó sorban a kegyelem is befolyásolják a lélek döntését. Tehát a lélek két tevékenysége, az értelem és az akarat, szorosan együttműködik: az értelem feltárja a döntéshez szükséges információt, aminek alapján az ÉN dönti el, hogy mit AKAROK.

Másik pont, hogy a nemleges döntés is az akarat munkája. A kísértésnek való ellenállás is szabad döntés. A mártírság vállalása is szabad döntés. A hit megvallása vagy megtagadása is szabad döntés. A lelket semmiféle kényszer nem kényszerítheti. Mindig mondhatunk nemet, és vállalhatjuk a vértanúságot. Normális esetben senkit nem lehet akarata ellenére semmire sem kényszeríteni. Ezért vagyunk felelősek tetteinkért. Persze lehetnek lelki betegségek, vagy megszállottság, amelyek nem normális jelenségek. Még az ördögi megszállottság sem történik szabad akarat nélkül. Maria Hsia Chang, amerikai pszichológus szerint rendszerint bizonyos, szabadon elkövetett habituális (sokszor ismétlődő, szokásos) bűnök vezetnek idővel a megszállottságig.  A részlegesen megszállott személy annyiban még szabad, hogy kérheti és közreműködhet az Egyház ördögűző liturgiájával. Ezt a szabadságot a sátán nem veheti el, ha csak az illető szabadon nem döntött, hogy aláveti magát a sátán uralmának. [2]

A lélek illetve az akarat metafizikai szabadsága egy másik kérdés, amit tudósok nem tudnak megválaszolni. Ez a kérdés még Szent Tamásnak is nehéznek bizonyult. Annyit a teológusok megállapítottak, hogy még Isten sem befolyásolja a szabad akaratot, de hogy ez hogy egyeztethető össze Isten mindenhatóságával, mindentudásával, az misztérium. Elég annyi, hogy az emberi értelmet tudják fentről befolyásolni a jó és a rossz szellemek, de az akaratot nem.

Nézzük tehát, hogy hogyan tudunk fentről értelmünkön keresztül segítséget vagy üzeneteket kapni.

Keresztes Szent János kimerítően tárgyalja a kinyilatkoztatás különböző formáit.[3]

„A rendkívüli vagy természetfeletti közlések témáját az egész keresztény élet összefüggésében tárgyalja és így alapelveket, normákat és elővigyázatossági szabályokat ad. A 2KU 10. fejezetében találjuk az értelemben jelentkező természetfeletti közlések fogalmát és felosztását.

’Természetfeletti ismeret … mindaz, amiben az értelem saját természetes képességét és tehetségét meghaladó módon, közvetlenül részesül.’’ (2KU 10,2. 155.o. m.k. IX.f.)

A felosztás pontos és aprólékos:

$1·                    a külső érzékek révén kapott természetfeletti ismeretek

$1·                    a belső érzékek által kapott magasabb rendű természetfeletti ismeretek.

Értékesebbek a közvetlenül az értelemben kapottak, amelyeket négy csoportra oszt:

’látomások, kinyilatkoztatások, szózatok és lelki érzelmek.’ (2KU 23,1. 248.o. m.k. XXII.f.).

Az égiekkel való szakrális kapcsolat veheti a Szent János által felsorolt formákat, azonban gyakran sokkal egyszerűbb és a véltnél sokkal gyakoribb szakrális kapcsolatra kell gondolni jelen esetben. Mint láttuk, az értelem tud bizonyos viszonyokat, hasonlóságokat, kapcsolatokat felfedezni.

Mikor egy probléma megoldásán gondolkozunk és egy új viszonyt fedezünk fel, felujjongunk, hogy milyen okosak vagyunk, felfedeztünk valamit, megoldottuk a problémát. Arra nem is gondolunk, hogy esetleg nem mi fedeztük fel, hanem mondjuk az őrzőangyalunk irányította rá a figyelmünket, illetve vetítette elménk elé. Az égiekkel való mindennapi szakrális kapcsolat valami ilyesfélét jelent. Ha van egy problémánk, és akarjuk tudni, hogy az égiek mit gondolnak, bízhatunk őrangyalunkban, hogy rá vezet bennünket. Nem kapunk új kinyilatkoztatást, csupán választ kérdésünkre, megoldást problémánkra.

Persze ez nem jelenti, hogy őrangyalunk megsúgja, hogy mi lesz a holnapi lottó szám vagy melyik lóra tegyünk a lóversenyen. De ha őszintén, érdektelenül illetve más, vagy a közösség javára kérünk valamit, akkor őrangyalunk esetleg megadja a választ. Azt se jelenti, hogy minden megsejtésünk fenti üzenet. Ezért minden megsejtést meg kell vizsgálni, hogy az valóban jöhetett-e fentről, összhangban van-e Isten törvényeivel, a természettörvénnyel, stb. Ezért jó kapcsolatot kell kiépítenünk az égiekkel, főleg őrangyalunkkal, hogy ha kérjük, segítsen. Ez áll a szakralitás minden szintjére.

Az égiek segítségének van még egy, gyakran a véletlennek tulajdonított tapasztalat. Hadd mutassam ezt be a saját példámon. Egyszer Clevelandból hazafelé megálltunk Erie PA-ban egy kollégámnál, aki büszkén mutatta meg magyar könyvekből álló könyvtárát. Volt egy kötete, a háború előtti évtizedek folyóirataiban megjelent cikkek indexe. Kíváncsi voltam, hogy mennyire teljes az index, és megkértem barátomat, nézze meg, hogy a 30-as években kiadott Bölcseleti Közleményeket indexelte-e a kötet. Meglepetésemre, igen. Pár hónap múlva barátom felhív, emlékezve a Közleményekre, hogy kellene neki egy cikk belőle, és hálás lenne, ha kimásolnám és elküldeném neki.

Persze örömmel megtettem, és meglepődve látom, hogy a következő oldalon egy cikk van Báró Brandenstein Béla magyar filozófusról. Én pont egy cikken dolgoztam Arisztotelész okság elvéről, Brandenstein pedig Arisztotelész okság elvét egy fontos lépéssel kiegészítette. Ha nem állunk meg barátomnál, nem mutatja meg a kötetet, nem nézem meg a Közleményeket, nem hív fel, nem pont azt a cikket kéri, soha nem jutott volna Brandenstein Béla írása eszembe.

De ez még nem minden. Legközelebb, 1990-ben Pesten jártam, és egy taxival megyek a Múzeum Körúton, és meglátok egy Antiquáriumot. Megállítom a taxit, bemegyek, és mit ad Isten? És ez komoly kérdés! Isten vagy az őrangyalom, odavezet a polchoz ahol a filozófia könyvek voltak, és vagy 20 kötetből az első kötet, mintha pont rám várt volna, egy kopott Brandenstein, Bölcselteti Alapvetés c. Kötet volt. Hogy hogyan úszta meg a 40 éves kommunista könyvégetést, nem értem. De ott volt a kötet, amire nekem pont szükségem volt.

Van, aki ezt egy véletlenek valószínűtlen sorozatának tekintené, szerintem itt felső kezek működtek közre. Az égiek sokszor a véletlen formájában is kezünkre játszanak a pont szükséges adat, könyv, vagy cikk figyelmünkbe hozásával.

Egyébként Brandenstein elmélete szerint csak szabad akaratú lény lehet igazi ok, mert a determinált okok csak közvetítő láncszemek az ok-okozat folyamatban, de a folyamatot csak szellemi lény kezdheti. Így Brandenstein mintegy előlegezte és filozófiailag megalapozta Eccles felfedezését, amiszerint az ok-okozat lánc az agyban megszakad, és csak a szabadakaratal rendelkező emberi lélek tudja újraindítani.

Így feltételezhetjük, hogy az égiek sokkal tevékenyebbek megsegítésünkben, mint mi azt elképzeljük. Hagyományos népeknél ezt gyakran beavatott táltosok és sámánok, törzsfőnökök, vagy pap-királyok révén teszik. Csak gyakran vakokként viselkedünk, és nem vesszük észre a földöntúli beavatkozást. De ha komolyan vesszük az okság elvét, az is elvezethet bennünket a földöntúli ok illetve kapcsolat feltételezéséhez.

Persze, ez fordítva is megeshet, a Sátán is használhatja illetve irányíthatja a „véletlent.” Szerintem például nem volt véletlen, hogy pont Darwin került Beagle hajóra, ami elvitte Galapagos szigetre, ahol anyagot talált a fejlődéselmélet kidolgozásához. Darwin nem tudatosan indult a felfedező útra, hogy anyagot találjon a róla elnevezett fejlődéselmélethez. Ezt csak „véletlenül” találta meg.

A szakrális király annyiban különbözik a szakrális lovagtól, hogy Szent Tamás szerint, a koronázott, illetve felkent király, külön angyalt kap, aki segít neki kormányozni. A nem szakrális király vagy köztársasági elnök a parlamenttől, vagy tanácsadóitól, esetleg a Sátántól kér tanácsot, nem a melléje rendelt angyaltól. A Szent Korona, mint beavató korona, a királyt mintegy beavatja a természetfeletti rendbe, és mintegy elkötelezi a kirendelt angyalt, hogy segítse a királyt megtalálni a probléma helyes megoldását. A lovagot pedig a lovaggá avatás avatja be, illetve ad belépő jegyet a felsőbb rendbe, hogy őrangyala és az égiek segítségét kérje a társadalom elvezetéséhez, ami a Rend feladata, a szakrális rendbe.

A szakrális társadalom pedig nem a demokratikus népi referendumtól várja a választ a problémákra, hanem imádságos lelkülettel, a Boldogasszony Anyánk egykori nemzeti himnuszunk szerint, koronázott királynőnktől, a Magyarok Nagyasszonyához imádkozik és Tőle kér és vár segítséget, szakrális királyságunk visszaállítását, és angyali segítséget leendő királyunk, Nagyasszonyunk földi helytartójának számára.

A Magyarok Nagyasszonya Világ Királynője Szent Korona Lovagrend nem csakszakrális személyeket keres, hanem olyanokatis, akik szakrális lovagok akarnak lenni, akik vállalják, hogy jó kapcsolatot építenek ki őrangyalukkal, bíznak az égiek segítségében, ezért igyekszenek imádságos lelkületet kialakítani, keresztény életmódot követni, és szívükön hordozni a magyarság és az egyetemes emberiség sorsát. Különös, önként vállalt feladatuknak tekintik politikai megoldás helyett a magyar nemzet szakrális múltját újra életre kelteni, a szakrális királyságot és Nagyasszonyunk uralmát visszaállítani.

A Lovagnak ebben kell hinni, bízni, és ezért dolgozni.+

Florida, 2013 március.