CSOMOR LAJOS:

A SZENT KORONA SZAKRALITÁSA

A Magyarország feletti törvényes főhatalom Jézus-i eredete

„Az Úrnak hatalma van mennyben és a földön. Csak annak van valódi, megmentő hatalma, aki ezzel a hatalommal rendelkezik. A Menny nélkül a földi hatalom mindig kétértelmű és törékeny marad. Csak az a hatalom válhat a jóra irányuló hatalommá, amely a menny mértékének és ítéletének rendeli alá magát, vagyis Isten mértékének és ítéletének. És csak az a hatalom lehet megbízható, amely Isten áldása alatt áll.”[1]

Az Istentől származó törvényes földi hatalom öt Jézus-i tanításon alapszik, melyek közül az első így szól:

„…ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt 6,9—10)

Jézus tehát kinyilatkoztatta, hogy a Teremtő Atya akarata szerint az emberiségnek olyan földi társadalomra van szüksége, amely leképezi az Atya Mennyei Országát, vagyis amelyben államilag is engedik érvényesülni az Atya uralmát. Az ilyen földi ország pedig nem többpárti polgári demokrácia, hanem királyság, mert a Mennyben is egyszemélyi vezetés van, az angyalok és a megdicsőült lelkek nem választanak négy évenként új isteneket, igazságokat.

Az első Krisztusi tanítás tehát, mely a hatalomra is vonatkozik, az amint a Mennyben, úgy a földön is elve.

A legitim földi hatalomra is vonatkozó második tanítását Jézus Pilátus előtt nyilatkoztatta ki:

„Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked.” (Jn 19,11)

Tehát az Istentől származó, földi hatalomra vonatkozó második elv a következő: Isten előtt csak annak a földi személynek a hatalomgyakorlása törvényes, aki erre felhatalmazását Istentől elnyerte.[2]

Jézust megkoronázták a Töviskoronával. Ezt a koronázást a Jézus feletti földi hatalmát törvényesen gyakorló Pilátus azzal pecsételte meg, hogy Jézus keresztjére a zsidók tiltakozása ellenére ezt íratta:

„»Ez Jézus, a Zsidók Királya«”. (Mt 27,37)

Az Istentől származó földi hatalom átadása királlyá koronázással kell, hogy megtörténjen. Az Isten uralmának magát alávető földi ország koronáján meg kell jeleníteni a hatalom és a jog forrását, Jézus töviskoronázását, illetve kereszthalálának jelképeit. A Szent Korona kupolája keresztpánt, vagyis kereszt alakú, és a rajta lévő csepp alakú piros kövek Jézusnak a Töviskorona által és a kereszten kiontott vérét jelképezik. A Szent Korona nem csak a Töviskorona utóda, de Áron, illetve az őt követő zsidó főpapok süvegéé is. A Kivonulás könyve írja:

„Készíts ezenkívül egy lemezt színaranyból, és a pecsétmetsző mesterségével vésd rá: »Az Úr Szentje«. Ezt aztán kösd egy kékszínű zsinórra, legyen a süvegen, és feküdjön a főpap homlokára,…”(Kiv 28,36—38)

Amikor Jézust ártatlan bárányként tövissel megkoronázták és a kereszten maghalt, az emberiség és a zsidóság bűneivel együtt Magára vette a főpapi hatalmat is.

A Szent Korona homlokrészén is van egy arany lemez, melyen rajta van az Úr Szentjének képe, vagyis Jézusé. Ezért a Szent Korona Áron főpapi süvegének „jogutódja” is. Így a Szent Korona nem csak királyi, hanem főpapi korona is egyben.

Töviskoronázásával és kereszthalálával Jézus kiérdemelte az Atyától, hogy Ő gyakorolhat minden hatalmat az Égben és a Földön. Feltámadása után, Galileában, a Tábor-hegyen többek között ezt mondotta:

„»Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!«” (Mt 28,18—20)

A „minden hatalom” kifejezés természetesen a földi jogi hatalomra is vonatkozik, ami a Szent Korona esetében azt jelenti, hogy a Szent Korona egyben olyan jogforrás, olyan alapjogot, alaptörvényt tartalmaz, mely Jézustól származik.

A törvényes földi hatalom harmadik elve tehát a következő:

Minden hatalom Jézusé, tehát minden földi államhatalom Neki van alárendelve. Ezért a földi hatalmaknak kötelességük megteremteni azokat a törvényi feltételeket, amelyek alapján Jézus tanításai gyakorlattá válhatnak, parancsolatai megvalósíthatóak.

Az a földi uralkodó, aki hajlandó megteremteni ezeket az állami, törvényi feltételeket, megalapozza azt a földi országot, amelyben az államhatalom aláveti magát Jézus uralmának, mintegy Jézussal együtt uralkodik. Egy ilyen földi uralomnak, uruszágnak vagy országnak létrejöttét Jézus Krisztus Szent János apostolnak megjövendölte. (Jel 20,1—6)

Ahhoz, hogy ez az ország létrejöhessen, Jézus megosztja a világ feletti főhatalmát arra kiválasztott földi testvéreivel. Szent Pál apostol így ír a galatákhoz címzett levelében:

„…amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!« Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.” (Gal 4,4—7)

Istentől származó földi hatalmunkat tehát fogadott fiúságunk és örökösségünk jogán kapjuk.

A törvényes földi hatalom negyedik elve tehát az, hogy Isten saját hatalmából átad földi személyeknek, és ez egyfajta hatalommegosztás.

Szent István magyar király volt az egyik olyan földi személy, aki kapott Jézus hatalmából. Szent István király az egyetlen földi uralkodó, aki vállalta és megteremtette a törvényi feltételeit Jézus azon földi országa megalapításának, melyben „éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig” (Jel 20,4). Ehhez a munkához a pápától megkapta a Szent Koronát, mely által küldetéséhez Istentől származó hatalmat és erőt nyert. A világi hatalom és a Szent Korona mellé II. Szilveszter pápától apostol-hatalmat is kapott. Hartvik püspök ezt írja:

„Azonfelül keresztet küldött a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: »Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az egyházaknak és népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását.«”

A mindkét törvény alapján történő igazgatáson az országnak az egyházi és világi törvények szerint való kormányzását kell érteni. II. Szilveszter pápa Szent István királyt felruházta azzal a joggal, hogy alkalmazhatja az Egyház törvényeit, illetve alkothat egyházi törvényeket és kormányozhatja a magyarországi Egyházat. Ez pedig püspöki hatalmat jelent az apostol-királynak!

Szent Istvánnak tehát világi és egyházi, királyi és főpapi hatalma is volt, mintegy „második Melkizedek” uralkodhatott országában Jézus teljhatalmú földi helytartója, vagyis Jézus felhatalmazásából.

Szent Péter apostol Jézustól megkapta az oldás és kötés feletti főhatalmat is, ami utódaira szállt át, és II. Szilveszter pápa, Szent Péter utódaként ebből a hatalomból is átadott Szent Istvánnak. Ez azt jelenti, hogy minden olyan törvény, amit Szent István Istennek a Földön eljövő Országáért, vagyis szent céllal alkotott, olyan földi kötésnek számít, amit a Mennyben is megkötöttek, elfogadtak. Tehát Szent Istvánnak ezek a törvényei hatályon kívül nem helyezhetők, és betartásukat Isten számon kéri a magyarságon.

A Földön egyetlen olyan állameszme és alaptörvény létezik, mely megfelel Jézus követelményeinek: Szent István Intelmei.

Az Intelmek egymagában állameszme, egyházjogi, államjogi és misztikus mű, világi és misztikus alkotmány, apostoli alaptörvény, mely Szent István királynak a magyarsághoz szóló Tízparancsolata.

Most nem részletezem az Intelmeket, csak azokat a lényegi pontjait emelem ki, melyeket a magyar alkotmányosság szempontjából a legfontosabbaknak tartok.

Az első Szent István-i államjogi elv és alaptörvény szerint országa, vagyis a Kárpát-medence kötelező államformája a fent idézett Jézus-i tanításokon alapuló királyság. Az állam első kötelessége pedig az apostoli hit mindennel és mindenkivel szembeni megőrzése. Más hitek állami és törvényhozói támogatása tilos.

A második Szent István-i alaptörvény értelmében a magyar állam második legfontosabb kötelessége Jézus Krisztus Titokzatos Testének, az Egyháznak mindennel és mindenkivel szembeni megvédése, megőrzése. Más egyházi jellegű szervezetek támogatása tilos.

A harmadik Szent István-i alaptörvény biztosítja a főpapság azon alkotmányos kötelességét, hogy az Egyházban a lelkeket Isten útján tartsa, és ennek érdekében felügyelje az államot is, hogy az is Isten törvényei szerint működjön.

A negyedik Szent István-i alaptörvény előírja, hogy az ország közigazgatását a testvériség, valamint az egyenlő állapotban való születés alapján kell végezni, és hogy a honvédelem egyetemes kötelesség.

Az ötödik Szent István-i alaptörvény kimondja, hogy a jogszolgáltatás, az ítélkezés a királyi hatalom alá tartozik, tehát a bíróságok nem lehetnek függetlenek.

A hatodik Szent István-i alaptörvény előírása szerint az ország kötelessége idegenek befogadása, hiszen ez Jézus irgalmassági parancsán alapszik. Ám a befogadottaknak tudásukkal, katonai erejükkel építeniük kell az országot, amelynek hitét, törvényeit kötelesek elfogadni, hogy az így megerősödött ország a külföldiek támadó kedvét elvegye.

A hetedik Szent István-i államjogi elv és alaptörvény rögzíti, hogy a magyar törvényhozásnak királyi tanácsból és országgyűlésből kell állnia, a képviselőket alkalmasságuk szerint kell választani, természetesen a területi elv alapján. Pártokra nincs szükség, mert az Egy Isten egy igazságának és rendeleteinek megvalósítását kifejezetten gátolják a többpárti hatalmi viták.

A nyolcadik Szent István-i alkotmányjogi alapelv és alaptörvény szerint Magyarországot magyar módra kell kormányozni, őseink hagyományai, valamint a Szent István teremtette hagyományok alapján. Őseink hagyományai: a keleti birodalmak ún. katonai demokráciája, a kaukázusi keresztény királyságok mintái és a Vérszerződés. Szent István hagyományai az Intelmek törvényként való tisztelete, a tökéletes Szűz Mária-tisztelet, és végül az ún. felajánlással, valójában örökbeadással Szűz Mária Magyarország feletti főhatalmának elfogadása.

A kilencedik Szent István-i alkotmányos alapelv az imádság, illetve a Jézus tanításán alapuló vallásosság gyakorlása, az Istennel való rendszeres kapcsolattartás Isten vezetésének elfogadása céljából.

A tizedik Szent István-i alkotmányos parancs, intelem a keresztény erények gyakorlása, az államban és a társadalom legszélesebb rétegeiben egyaránt.

Miután Szent István megalkotta annak az országnak az alaptörvényét, melyben létrejöhet Jézus földi uralma, örökérvényűvé és hatálytalaníthatatlanná tette azt. Ennek érdekében a király törvényerőre emelte, hogy:

„Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát…”

Vagyis Szent István országának teljességét az Intelmek megalkotása által saját Koronájában helyezte el.

Törvények, melyek szellemi természetűek, úgy alkothatnak, építhetnek fel egy valóságos fizikai koronát, ha ennek a fizikailag létező koronának létezik egy nem anyagi, hanem természetfeletti, szellemi teste is. Szent István a fenti mondatával és apostoli hatalmával létrehozta a Szent Korona titokzatos, szellemi testét, és ennek a testnek a jogi pillérei, alkotóelemei az Intelmek 10 törvénye. Ez azt jelenti, hogy a Szent Korona Szent István országának legmagasabb rendű jogforrása lett. Ennek a jogforrásnak írott formája az Intelmek.

Szent István azt mondja, hogy mindaz, amit érintettünk, a Szent Korona alkotója. Így az ország lakói is a Szent Korona alkotói, illetve tagjai — mindmáig, illetve az Utolsó Ítéletig tartó érvénnyel a Kárpát-medence minden lakója a Szent Korona valóságosan létező titokzatos testének a tagja.

Ugyanakkor ez a misztikus, titokzatosan működő élő szervezet, a Szent Korona — és a Koronában az ország és a nemzet — a Szűz Máriának történő örökbeadás által az Egyház része lett.

A Szent Korona titokzatos testének megalapítása után Szent István király a Szent Koronát nélkülözhetetlenné tette az ország feletti törvényes uralom átruházásában és gyakorlásában, benne helyezte el az országa feletti földi főhatalom átruházásának képességét és jogát. És kijelenti, hogy: „Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.”

Szent István apostoli hatalmánál fogva úgy rendelkezett, hogy akik nem vállalják az állameszméjében megalkotott, alaptörvényében elrendelt és szabályozott állam létrehozását és megtartását, vagy akik tettek Intelmei ellen, azok nem üdvözülhetnek. Ez alól a kötés alól egyedül Isten irgalma adhat felmentést!

Az Intelmek utolsó mondata: „Ámen.” Az apostoli hatalommal kimondott „Úgy legyen”-t, mint földi kötést a Mennyben is szentesítették, megkötötték. Ezzel az apostoli paranccsal az Intelmek örök időkre érvényes és hatálytalaníthatatlan állameszmévé és alaptörvénnyé vált, a Szent Korona titokzatos teste valóságos misztikus test lett, és a Kárpát-medence feletti főhatalom a Szent Koronában kapott helyet.

A törvényszegés jogot nem alapít elve alapján minden olyan törvény érvénytelen, mely az Intelmek hatálytalaníthatatlanságát a történelmünk során nem vette figyelembe.

Mindez azt jelenti, hogy Szent István országa teljes területén létrejött az Egyház és az állam misztikus és egyben jogi egysége, melyben az állam az Egyház része lett. Ezzel Magyarország megszentelt országgá vált, és alkalmassá arra, hogy a Napba Öltözött Asszony otthona, Szűz Mária tulajdona lehessen, amelyben Jézus majdan megalapíthatja földi uralmát.

Az első földi személy, akinek Jézus átadott hatalmából, akivel a hatalmat megosztotta, saját Édesanyja volt, aki Őt a világra hozta, és aki bűntelenül született, bűntelenül ment a Mennybe, és tudatosan vállalta a Fiával való együttszenvedést is. Ezt a hatalommegosztást a keresztfán alapozta meg, amikor Édesanyját az emberiség feletti anyai joggal ruházta fel. Szent János írja:

„Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette őt a tanítvány.” (Jn 19,26—27)

Szűz Mária az angyalok, az emberek és a megdicsőült lelkek feletti királynői hatalmát tehát az anyaság jogán kapta Jézustól, ezért az emberek, mint ahogy tette ezt Szent János apostol is, Jézus rendelése alapján gyermeki engedelmességgel tartoznak Neki. (IV. parancsolat)

Az Istentől származó földi hatalom ötödik elve tehát az, hogy a földi hatalom elfogadja maga felett Szűz Mária anyai, királynői főhatalmát is.

Szent István volt az első földi uralkodó, aki a fogadott fiúság alapján kapott hatalmát teljes egészében Jézus királyi és Szűz Mária anyai, királynői hatalmának rendelte alá — népe nevében is. Szent István ezt a hatalom-alárendelést az ország és a Szent Korona Szűz Máriának történő felajánlása, örökbeadása által tette. A felajánlás földi törvényi alapja a római jogi mancipátusi örökösödési szerződés szabálya volt. A felajánlás ugyanakkor Jézusnak azon a tanításán alapszik, mely szerint egy égi személy bevonható egy földi jogi folyamatba (Jn 8,12—20). Az ország átadásával Szent István országa lett az a „puszta”, ahol a Napba Öltözött Asszony a vörös sárkánnyal való harcában menedéket lelt, ahol Övéi befogadják őt. Így mi lettünk Övéi, Ő pedig Királynőnk lett. Ránk kell támaszkodnia a sátán elleni harcban, hogy a kígyó fejére taposhasson, így készítve elő Fiának a dicsőséges földi uralmat. Elsősorban ez jelenti azt, hogy Magyarország a kereszténység védőbástyája. Ez Magyarország történelmi küldetése.

Minden további magyar törvény alacsonyabb rendű az Intelmeknél. Az alacsonyabb rendű törvény viszont nem lehet ellentétes a magasabb rendű törvénnyel. Ha egy alacsonyabb rendű törvény ellentétes a magasabb rendű törvénnyel, akkor az alacsonyabb rendű törvény pusztán az ellentétessége miatt önmagát érvényteleníti, tehát semmisnek kell tartani. Ebből pedig az következik, hogy a jövőben felül kell vizsgálnunk a magyar történelmi alkotmányt, és az Intelmek szerint meg kell rostálnunk törvényeit. Ugyanezt kell tennünk az 1949 évi XX. Törvénnyel, és minden azóta elfogadott magyar törvénnyel és jogszabállyal is. Ezután pedig a megmaradt és az Intelmekszerint érvényes törvényeket kell az új történelmi alkotmány alapjának tekinteni, és meghozni a szükséges új törvényeket.

Örök tanulság legyen minden magyar alkotmányozónak, hogy az Intelmek hatálytalaníthatatlansága miatt annak tartalma semmilyen magyar törvényhozás által nem vitatható és nem bírálható felül!

Ez a Szent Korona szakralitása, mely nem csupán szép hagyomány, melyet már túlhaladott a világ. Isten parancsa és akarata nyilvánul meg belőle, mely örök törvény, és ezért Jézus számon kéri rajtunk.

A magyar törvényhozók 1440-ben úgy döntöttek, hogy megfosztják a Szent Koronát Isten törvényeitől, és a saját, többségi szavazatukkal alkotott világi törvényekkel helyettesítik azokat. Nem vették figyelembe, hogy a Szent Korona hatalma nem a magyar törvényhozóktól nyerte hatalmát és jogforrás-jellegét — mint ahogyan azt Werbőczynek azóta is hajlamosak vagyunk elhinni —, hanem Istentől, Szent István által. Az általuk hozott és az Intelmekkel ellentétes törvényektől a Szent Korona hatalma nem erősödött, hanem gyengült. Az első következmény az azonnali polgárháború, a várnai csata elvesztése és a törvénytelenül kreált király (I. Ulászló) korai halála lett. És a helyzet — az 560 éves távlatot tekintve — egyre csak rosszabb és rosszabb.

Egész történelmünk azt bizonyítja, hogy nemzeti szabadságmozgalmaink rendre azért buktak el, Bocskaitól 1956-ig, azért siklott félre az 1990-es ún. rendszerváltás, mert nem vállaltuk fel Szent István alaptörvényét és a benne megfogalmazott küldetésünket. Az a sok párt és mozgalom, amely 1990 óta magyarságát tűzte a zászlajára, mind elbukott, és Isten ezután is ellenségeinknek fogja kiszolgáltatni őket, mert féligazságok útján járnak, a Szent István-i utat, mely az egyetlen igaz magyar út, nem vállalják. Minden ilyen ún. nemzeti törekvésünk álmagyarkodás marad.

Ezt a történelmi tapasztalatot mindenkinek tudomásul kell vennie, aki egy kicsit is komolyan veszi a magyarság jövőjét. Elsősorban a jogászoknak.

Választhatunk, szabad akarattal, a világ sodrására hivatkozva: Isten ellen, a széles úton, mely a kárhozatba, a teljes nemzetpusztulásba visz; vagy ugyanezzel a szabad akarattal nekivágunk az Intelmekben megfogalmazott útnak, Isten útjának. Ez rögösebb és szűkebb, de ha vállaljuk, az út végén Jézus fog várni. Ő mondta:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.” (Jn 14.6)

Aki rálép a Szent István-i útra, győzni fog!

Jézus Krisztus Urunk 2002. április 25-én, Sükösdi jelenésében a következőket mondta a magyarságnak:

„EGYÁLTALÁN TUDJÁTOK-E MI A »SZENT ISTVÁN INTELMEI«?

MIT KELL A MAGYAR NÉPNEK ELFOGADNI, SZÍVÉBE ZÁRNI, ÉS EZ ALAPJÁN ÉLNI?

Aki ismeri, az sem mer róla beszélni, pedig megért már rá az idő, hogy írjatok és beszéljetek róla, hogy minden magyar népnek szívében és lelkében jelen legyen, »hogy mit kellett volna tennünk, hogyan kellett volna átadni önmagunkat a Szeplőtelen Szűz oltalmába, az Édesanya Szívébe, és a Magyarok Nagyasszonyának, a Magyar Királynőnek.«”

2002. október 4-én pedig többek között ezt üzente az Intelmekről fent leírtakra utalva a magyar nemzetnek:

„Amíg ezt sokan nem értitek, amíg sokan nem tartjátok fontosnak, addig hogyan tovább előre a fellélegezés új országa életének elkezdéséhez, az elkezdésében. Hisz tanács, tanítás, kérés, az már sok volt felétek. Nektek kell megkeresni, megérteni, elfogadni, és azután cselekedni.”[3]