Alkotmányosság és Európai Unió

DR BAKOS BATU:

A MAGYAR ALKOTMÁNYOSSÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

Hazánkban 2003 tavaszán népszavazást tartanak a belépésről. A népszavazás pozitív kimenetele érdekében hatalmas meggyőzési kampány kezdődik. Már a Bp-i reklám újság is foglalkozik a kérdéssel. “Hazánk EU csatlakozásáról ügydöntő népszavazást kell tartani, s ennek érdekében még idén ősszel módosítani kell az alkotmányt…”. “A szakértői testület szerint a csatlakozási szerződés tervezetének folyamatban lévő véglegesítése hamarosan lehetővé teszi majd, hogy a népszavazáson felteendő kérdéshez (“Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává váljék?”) tájékoztatót mellékeljenek, amelyből a szavazópolgárok számára világossá válik a csatlakozás tétje, mibenléte.”

Bárcsak így lenne! Valójában ma hazánkban, de nemcsak itt Magyarországon, hanem a legtöbb csatlakozásra váró országban hatalmas kampány folyik a nép meggyőzésére. Szeretnék elérni, hogy a közvélemény magáévá tegye a csatlakozást. Ezért aztán minden szépről, jóról szó esik “történelmi esély”, “nemzeti érdek”, s hasonló jelszavaktól hangosak a politikusok, a rádió és televízió. Ugyanakkor egyetlen szó sem esik az EU valódi természetéről, működéséről, számunkra és a csatlakozásra várók számára hátrányos voltáról, más szóval a tényleges igazságról. A fenn idézett szöveg nemcsak abban hamis, hogy alkotmányról beszél – ezt a mai provizórikus időkben a maga sajátos értelmében talán még meg is teheti – hanem a csatlakozás tétjéről és mibenlétéről. Ugyanakkor egyértelmű, hogy csak a csatlakozás érdekében készül, így a hátrányokról és az EU valódi lényegéről egyetlen szót sem ejt majd. Mi viszont azért vagyunk most itt, hogy az igazi helyzetről, a tényekről beszéljünk, hogy megkíséreljük az EU valódi lényegét bemutatni. Szerencsés helyzetben vagyok a tekintetben, hogy nem kell részletekről, az EU belső szerkezetéről, a döntési folyamatokról, stb. beszélnem. Ezt majd a következő előadók megteszik helyettem. Nekem az alapkérdés, a döntő ellentmondás felvázolása, taglalása és részbeni magyarázata marad. Az utánam következők ki fogják egészíteni az általam adott képet, s remélem a végén olyan kép alakul ki, ahol az alap és a részletek szerves egésszé állnak össze.

Engedjék meg, hogy rövid kitérővel idézzek a Szentírásból. “A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára. Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket…” A tíz királyság, vagy birodalom óhatatlanul emlékeztet arra, hogy annak idején Sztálin azt javasolta a szövetségeseknek, hogy a világot osszák fel tíz régióra. Ezt akkor elvetették, később azonban mégiscsak megtörtént, s ma tíz nagy gazdasági régióra oszlik. Idő és szervezés – nem sok – kérdése, hogy ezek politikai egységek is legyenek. Kísérleti terep, s egyik minta közülük az Európai Unió. Ezért mindannak. amiről beszélendő vagyok, természetfölötti vetülete is van, ahogy ez mondandóm végén a jelképek nyelvén fokozottabban is kifejeződik. Miután Európa a kereszténység kifejlődésének legfontosabb területe, mindezekről akkor is meg kell emlékezni, ha ma ez sokak számára érthetetlenül hangzik. Megértésüket kérem ezek előre bocsátásáért, s most térjünk rá előadásom szorosan vett tárgyára.

A történelmi fejlődés során úgy alakult, hogy Európában nemzetállamok alakultak ki a XIX század végére és a XX elejére. Ezek ellentéteik, vagy hasonlóságaik ellenére állandók, szerkezetükben megállapodottak. Egymás elleni küzdelmük, háborúik legfeljebb területüket érintették, de lényegükön nem változtattak. Ma az Európai Unió közös államot, államszövetséget jelentene. Az alapkérdés tehát az, hogy lehet nemzetállamokból nemzetek feletti, de a nemzeteket és a kereteket lehetőleg megtartó államszövetséget, vagy egyesült államokat, esetleg egységes államot alakítani. Más szavakkal meghaladni a nemzetállami kereteket. Erre elméletileg három út kínálkozik.

Az első az amerikai példa, az Amerikai Egyesült Államok. Az azonban azonnal világos, hogy ez az út Európában járhatatlan. Itt nem egykori gyarmatok lépnek szövetségre, illetve csatlakoznak hozzájuk újabb és újabb államok, hanem állandó kialakult, hosszú történelmi múlttal rendelkező államok szövetkeznek. Itt nem lehet szó egyik, vagy másik dominanciájáról, jól lehet valamilyen mértékben a nagyobb tömeg, a nagyobb gazdasági erő érvényesülhet. Az amerikai út tehát járhatatlan. Itt nem kiirtható indiánok élnek, nem egységes nyelv, még csak nem is többségi nyelv uralkodik, beolvasztásról országos, az egész államot érintő méretben szó sem lehet.

A második lehetőséget Európán belül kereshetjük. Ez az állam a Szovjetunió, bár az állam maga két földrészre is kiterjedt. Hozzá hasonló kicsiben Jugoszlávia, ami szerencsés esetnek tűnt, hisz rokon népek szövetségi állama volt, hasonló nyelvekkel, ami a megértést közeledést jól szolgálhatta volna. A Szovjetunió olyan államalakulat, amely meghaladja a nemzetállamokat, benne részben szuverén államok szövetségeként léteznek a valamikori önálló, vagy már régebben meghódított országok. A nemzetállamokból kialakult nemzetek feletti birodalom egyik példája tehát a Szovjetunió, a nemzetállamok meghaladásának második módja. Az Európai Unió, talán sokak számára megdöbbentően, jelenleg a szovjet modellra hasonlít, Európa a szovjet fejlődés útját járja. Az alapvető hasonlóság már a névvel kezdődik. Nem Európai Egyesült Államokról van szó, nem föderációról, vagy konföderációról, nem államszövetségről, hanem unióról.

Vlagyimir Bukovszkij szavai szerint: “Az egykori Szovjetunió és az Európai Unió alapszerkezetében, felépítésében, az államigazgatásában és a hatalomeloszlásában igen sok hasonlóságot lehet felfedezni. A Szovjetuniót a szocialista szovjetköztársaságok uniójának hívták. Az EU pedig a szocialista köztársaságok uniója – Spanyolország és Ausztria kivételével minden tagállamban szocialista kormányzat van. (azóta ez már megváltozott, de egyelőre lényeges eltérést még nem jelent, sem pedig észrevehető változást a kormányzás módjában, az unió szerkezetében, stb. – az én megjegyzésem) Figyeljék meg, hogy mi történik Ausztriával, ahol nem a szocialisták vannak kormányon. Ez meglehetősen hasonlít a Brezsnyevi doktrínához. Pont ugyanez történt Csehszlovákiával is, amikor a hivatalos (megengedett) vonalról letért. Ez jellemezte a Szovjetuniót”

Idézzük Jean Paul Bled professzor gondolat menetét. A szankciók leleplezik az EU igazi arcát. Az tehát nem szerencsétlen, vagy véletlen kisiklás. Nem lehet az, mert tizennégy államelnök és miniszterelnök hirtelen nem határoz el ilyet, nem. Ezek a szankciók sértik az osztrák nép önrendelkezését. Ebből a kiinduló pontból – kell a helyzetet néznünk. Mit jelent tehát egy nép számára szuverénnek lenni? A meghatározás egészen egyszerű. Egy nép akkor szuverén, ha szabadsága van, s maga dönt sorsa felett, és ha az önrendelkezési joggal rendelkezik, azt gyakorolhatja – a demokráciának ez az alapja. A szankciók esetében világos, hogy ezt az alapelvet tagadták. Ez azonban nem meglepő, ez logikus következménye az EU alapelvének, ami nemzetek feletti jogot hirdet. Ha tehát nemzetek feletti jog uralkodik, akkor minden tagállam önrendelkezése másodlagos, ami azt jelenti, hogy többé nem létezik. Az EU a korlátozott szuverenitás új változata. A korlátozott önrendelkezés alapján a tagállamok ellen intervenciókat lehet bevezetni. Nem tankokkal, mint Brezsnyev idejében – most még nem – de szankciókkal. A szankciók megerősítik azt is, hogy az EU rendőri hatalommal rendelkezik, s léphet fel az államok és népek ellen.

Ki uralkodott a Szovjetunióban? Tizenöt nem választott ember. Ki irányítja az EU-t? Húsz nem választás útján kikerült komisszár, s velük a brüsszeli vízfej, akiket az egyes kormányok delegálnak, s akik öntörvényűen veszik fel és alkalmazzák az adminisztrációt, a hivatali apparátust, a korrupt senkinek alá nem vetett, vissza nem hívható bürokráciát. Milyen hivatalos politika jellemzi a két uniófélét? “A SZU-ban nem voltak nemzetek, csak szovjet polgárok. Ezt az új “típust” megalkották, kitalálták, ez volt a szovjet polgár. Az EU-ban? Az EU úgy nevezett európaiakról, európai polgárokról akar tudomást venni. Nincsenek többé osztrákok, németek, stb.”

Az előbbiekhez még néhány mondatot fűznék a magam gondolataiból. Igaz ugyan, hogy ma már több nem szocialista kormányzatú EU tagállam is van, de ez nem változtat a közös ideológiai alapokon, amiről a későbbiekben még bőven lesz szó. Kétségtelen, hogy Csehszlovákia egykori megszállása fegyveres úton történt, Ausztria megfegyelmezése viszont az ismert bojkott útján, de ez csak sajnos módszerbeli különbség, ami a lényeget nem érinti. A helyzet annyival rosszabb, hogy nemcsak Ausztriáról van szó. Az osztrák példát a magyar sajtó elfogult tálalása alapján még csak-csak ismeri az átlag honpolgár, az írről azonban fogalma sincs. Írországot ugyancsak bojkottal fenyegették meg, amikor az ír parlament olyan költségvetést fogadott el, amely az előző évinél jelentősebb hiánnyal számolt. Megjegyzendő, hogy ez a hiány még mindig csaknem a legkisebb volt az EU tagállamai között (természetesen itt %-okról és nem abszolút számokról van szó) s néhány nagy tagállam hiányának még a felét sem érte el. A Nizzai szerződést követő ír népszavazást csak ennek a bojkottnak fényében lehet igazán értékelni, persze ez a posztkommunista magyar tájékoztatás számára tabu volt. Hasonló, de valamivel kisebb inzultus a dánokat is érte. Mindez tehát azt jelenti, hogy az EU Brezsnyevi doktrínája igenis létezik és hat.

Ide kívánkoznak Jean Paul Bled professzor szavai: “A Dublini szerződés után az EU szankciókkal léphet fel azon államokkal szemben, amelyek az Amszterdami és Maastrichti szerződés pénzügyi, vagy gazdasági kikötéseit nem tartják be. Az Ausztria és Írország elleni szankciók ugyanennek a logikának felelnek meg.” Ha ma Magyarországon megkérdezünk valakit, hogy az EU demokratikusan működik-e, s választásokon döntik-e el kik irányítják, tíz emberből kilenc azt mondja igen választjuk a vezetőket. Ha felvilágosítjuk őket a komiszárokról – mellesleg a név is árulkodik, hisz a bolsevikek között a komisszárok voltak a legfontosabb szereplők – akkor rögtön az Európa Parlamentre hivatkoznak. Annak képviselőit valóban választják, de annak csak ajánlási joga van. “Nesze semmi, fogd meg jól!” A képviselőket a Szovjetunióban is választották, csak épp nem sok beleszólásuk volt a dolgokba, az igazi irányítást a pártapparátus legfelsőbb rétege a politbüró intézte, az EU-ban pedig a komisszárok irányításával az EU bürokraták, a brüsszeli apparátus. A szovjet ember mintájára az európai polgár kialakítása nem tréfa. Létezik már most olyan direktíva, hogy a tagországok történelemkönyveit át kell írni, s ezután a nemzeti történelem helyett európai történelmet kell tanítani külön hangsúlyt fektetve az európai identitásra, s a nemzeti, népi történelmet, érzést háttérbe kell szorítani.

“A második hasonlóság, minden szinten korrupció van. Már a SZU-ban is mindenütt volt felülről lefelé strukturált intézményesített korrupció. Pontosan ugyanez van az EU-ban, kormányzási struktúrái a korrupcióra épülnek.” Ehhez nemigen kell semmit se hozzáfűznöm.

“A harmadik hasonlóság a SZU ideológiai diktatúra volt. Az EU-t baloldali ideológia uralja, amit harmadik útnak neveznek. Ezt reklámozza, hirdeti a szocialisták új embertípusa, ennek gyökerei szakadékmélységű tisztességtelenségben és a szocialista múlt meghazudtolásában gyökereznek.” A baloldaliaknak jó lecke volt a kommunizmus összeomlása, tanultak is belőle. Ezután már nem vitatják a magántulajdont, pedig az a szocializmus lényege lenne. A család ellen is azért küzdöttek, mert az volt a kezdet a magántulajdon megszerzéséhez Az ideológia lényege azonban a politikai harc. Ilyen például a feminizmus, a kisebbségek, a másság védelme. Hirdetik, hogy velük szemben elnyomás létezik, majd a többség, a társadalom ellen kezdenek harcolni. Minden ilyen mozgalomban közös, hogy nem hiszik el az emberi intézmények természetes eredetűek. Ezek pedig a történelem során nem véletlenül alakultak ki, s lényegesek az emberi létezés tekintetében. Ez az ideológia mégis szét akarja rombolni azokat. Az utópia végső célja, hogy az emberi természet megváltozzék. Marx a magántulajdont akarta eltörölni ahhoz, hogy új embertípust teremtsen, az Új Baloldal tanult ebből, ám a fenn említett területeken nem veszíti szemei elől a célt. A régiek még a munkásokra is gondoltak, az újak másra nem, csak a hatalomra tudnak.

“A negyedik hasonlóság az EU és a SZU között a Gulág. Sokan, akik az EU és a szovjet kommunizmus közötti hasonlóságot vitatják, mondják, hogy nincs itt szó Gulágról. Az ideológiai diktatúra mindig üldözésen alapul, s az EU-ban nem lehet erről beszélni.” Igaz, hogy az új baloldal gyenge ideológiát képvisel, az intézkedései is gyengébbek, de az eredmény ugyanaz. Esetünkben itt szellemi Gulág van és nem szibériai.

…Forduljunk ismét Bled professzorhoz: “Az EU rendőri hatalmat gyakorol az emberekkel szemben – még pedig tömegesen – ahogy a meggyőződés szabadságát tagadja. Az EU országaiban a ’political correctness, a le penseé unique’ diktatúrája uralkodik. Ez az önkényuralom a demokrácia álarcában különböző alakot vesz fel. Mihelyt valaki az EU-t bírálja, ami jog, demokratikus jog, mihelyt valaki Ausztria barátjaként jelenik meg politikai tisztességét vonják meg, azonnal persona non grata lesz. A nagy médiacsatornákon többet nem léphet fel. Rögtön “outlaw”(kívülálló, kirekesztett) lesz. Az ellenzékiek, az igazi ellenzékiek teljesen el vannak szigetelve és szociális páriáknak vannak bélyegezve. Aki megsérti a “politikailag korrekt” fogalmát, az mind így jár. Hogy mi korrekt politikailag, azt pedig az Új baloldal, a bal liberálisok döntik el. Az ellene szólók pedig hallgatásra vannak kényszerítve, nem tudnak publikálni, sőt bizonyos dogmák (pl. holokauszt tagadás, vagy relativizálás, rasszizmus, antiszemitizmus, stb. s mindezeket a fogalmakat ugyanaz a bal liberális oldal határozza meg) megsértése esetén súlyosabb következményekkel kell számolniuk. Így bánnak el az Új balosok a disszidensekkel is. Ez tehát egy intellektuális Gulág. A hasonlat sajnos ül, mert az eredmény teljesen hasonló. Az ideológiák legtöbbször az ellenkezőjét hozzák ki annak, amit hirdetnek. Ez azért van, mert az emberi természetet figyelmen kívül hagyják. Azt hiszik, hogy azt meg lehet változtatni. Végül azonban minden, ami erre az ideológiára épült fel bábeli toronyként dűl össze. Az emberi természet, sőt általában a természet erősebb és mindig győzni fog.

Az ötödik hasonlóság az EU kikényszerített unió, pont úgy, ahogy a SZU volt. A Szovjetuniót nem szabad akaratból, hanem erőszakkal hívták létre. Sajnos ma ugyanez történik az EU-val is, “ez nem szabad, hanem kényszerközösség. Minden egyes tagot kényszerít megfélemlítési taktikájával arra, hogy részt vegyen benne. Azok akik ezt nem akarják büntetésben részesülnek.” Ez bolsevik eljárási mód. Az EU nagyobb egyenlőséget, méltányosságot és igazságosságot ígér. Ez ugyancsak bolsevista ígéret. A SZU-ban, ahol ugyanezt ígérték a nomenklatúrának saját osztálya volt, de a szegények és gazdagok közötti különbséget nem csak a pénzzel lehet mérni, hanem az egyéb lehetőségekkel (pl. tanulás, utazás, stb.).

A hatodik hasonlóság, ami tulajdonképp ma még csak sejthető a közeli bukás. A jól szervezett Szovjetunió a tömegben lévő tévedésben tartott, félrevezetett emberek ellenére egyszerűen szétesett. A 60-as években Oroszországban egy maroknyi csapat volt csak, akik világosan láttak, s 30 évre rá a totális állam darabokra hullott.

A Szovjetunió bukása legalább többé kevésbé vértelen volt, szemben a hasonló szerkezetű Jugoszláviával. Isten ne engedjen hasonló konfliktusokat még egyszer Európában! Jugoszlávia rokon és csaknem azonos nyelvű nemzetek szövetségi állama volt, ennek ellenére csúfos pusztulásra ítéltetett. Világos példa lett a tisztes nemzeti érzés győzelmére, s a soviniszta nacionalizmus szörnyű bukására. “Az EU kevésbé szervezett és butább. Az ideológiája sem olyan erős. Az Új Baloldaliak nem fanatikusok, csak önző, egoista, korrupt emberek. A társadalmilag számkivetettek száma erősen növekedni fog, ők majd egymásra találnak és tenni fognak közösen, a mozgalom erősödni fog, s a másik alternatíva meg fog érni. Az EU felépítésében már előre programozva van a vég. Buta és bürokratikus, sok jogi kiskapu van és teljes irányítás.” Az EU saját gazdaságát maga fogja tönkretenni. Tanulságos, hogy Franciaország miképp csökkentette szociális szolgáltatásait, hogy megfelelhessen a Maastrichti szerződésben leírtaknak. Németországban ugyanez történt a betegség esetén fizetendő bérekkel. Ha az EU az adótörvényeket harmonizálni akarja – ez a harmonizáció orwelli kifejezés, ami azt jelenti, hogy a legrosszabb példa érvényes mindenkire – az nem jelenthet mást, minthogy minden EU polgár bizonyos idő elteltével a svéd adót fogja fizetni. Nincsenek tehát abban a helyzetben, hogy saját feltételeiknek megfeleljenek már a kezdetektől fogva. Az EU olyan, mint egy pénzügyi piramis, azonnal összedől, ha új tagországok nem lépnek már be. Az EU-ra ugyanúgy jellemző, mint az egykori SZU-ra, hogy törvénykezése a természet törvényeit, vagy helyesebben a természetjogot, illetve a tételes isteni jogot figyelmen kívül hagyja. A bal liberális szellemnek köszönhetően szabad a magzatelhajtás, hamarosan az eutanázia is teret nyer, a homoszexualitás elfogadott, s a természetes család egyre inkább háttérbe kerül. Mindezek a közeli vég tapintható jelei.

Az EU által jobbára járt második út után röviden még tekintsünk a harmadik lehetőségre is. Ez a keresztény állam útja. Az elméleti kérdés a nemzetállam meghaladásának lehetősége. Erre is van példa, hisz volt Európában olyan államelmélet, közjog, államszerkezet, ami kikerülte a nemzetállam zsákutcáját, de ugyanakkor a középkori keresztény alapokról szervesen fejlődve érte el a XX századot. Más kérdés, hogy külső erők behatására korszerűség látszólagos követelményének engedve kényszerből elfeledkeztek róla, mert hatálytalanítani egyébként nem lehetett. A természetjog, az isteni pozitív jog alapján persze ma is érvényes, hiszen a “törvénytelenség jogot nem alapoz”. A történelmi magyar alkotmány meghatározta alapelvekre épülő keresztény államról van szó. Európa egységére mindenképp szükség van, hisz a világ mai súlypontja miatt – Csendes Óceán térsége – perifériás helyzetben fokozatosan lemarad, amennyiben nem lesz képes egységes területként működni, hatni. Az eddigi utak járhatatlanok. Nem marad tehát más választás.

Következőkben a Szentatyát idézzük: Európának olyan házzá kell válnia, amelyben minden nép érezheti, hogy olyannak ismerik őt, amilyen valójában, ahol szükséges, ott támogatják a fejlődésben, tisztelik törekvéseit. Az Egyház segíteni akarja az Építményt, amely nem más, mint a határok nélküli Európa, amely nem tagadja meg az őt létrehozó keresztény gyökereket.” Ma ettől messze vagyunk. A Nizzai kongresszuson a dán javaslatot a franciák heves ellenállása lesöpörte, s így a keresztény gyökerekre, a Teremtőre való bárminő utalás kimaradt, helyette a felvilágosodás francia forradalommal szentesített romboló eszméi szerepelnek. Az erkölcsi értékek súlyos válsága kiváltképp a családot sújtja, s mindenki által jól ismert hatással van a közélet igazgatására is. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a személyiségi jogokat ékesszólóan tárgyalja, de nincs hasonló nemzetközi egyezmény, ami megfelelő módon összevetné a nemzetek jogait. A létezéshez való jog természetesen minden nemzet számára magában foglalja a saját nyelvhez és kultúrához való jogot, melynek révén a nép kifejezi és előmozdítja eredeti szellemi szuverenitását.

A kereszténységgel Európa felfedezte a minden egyes emberi személyt megillető méltóságot. Ez az európai kultúrát kimagaslóan humanista kultúrává tette. A jog iskolája volt, s az ember nagyszerűségének egyik legvilágosabb jelét az értelem helyes használatában látta. Ebbe az összehasonlíthatatlan kulturális örökségbe az abortusz és eutanázia törvényesítése idegen elemként kerül bele, s a romlás csíráját hozza magával. Milyen igazságosság nevében megy végbe az emberek között a diszkrimináció legigazságtalanabb fajtája? Miféle értelem valósul meg itt, ha utilitarista vagy hedonista okok alapján megengedett egy ártatlan megsemmisítése? Ezen a ponton Európa kétségkívül jövőjével játszik. A materializmus és hedonizmus lefegyverezte a tömegkommunikációs eszközök helytelen használatával való szembeszállás akaratát, miközben fegyvert adott a terrorizmus kezébe.

“Az egyetlen világ egyre gyorsabban növekszik, s egyre kisebbé válik. Nem szabad, hogy olyan világ szülessék belőle, amelyet újra “radikális kapitalista ideológia” határoz meg. Nem szabad olyan szélsőséges liberalizmusnak felülkerekednie, amely szétrombolja a társadalmat. Ezért fontos, hogy a keresztény hit üzenete továbbra is jelen legyen a politikában és a társadalomban. Az Egyház társadalmi tanítása, amely a természetes jog alapvető elveit tartalmazza a nem hivőkre is vonatkozik, továbbá Európa egységére, ami nem lehet csupán anyagi érdekközösség”. Alapjait a célkitűzésekben és alapvető eszmei értékekben való megegyezés, a közös kulturális örökség és nem utolsó sorban a szellem és a szívek egysége alkotják. A másik iránti szeretet testvéries magatartást és szolidáris kapcsolatokat idéz elő az emberek és a népek között úgy, hogy a közjó, az együttérzés és az igazság alapeszméi a munka és az anyagi javak egyenlő elosztásához vezessenek az Európai Unión belül.

Ettől ma messze vagyunk, sőt érezhetően távolodunk lépésről lépésre. Az eredeti szándékot mutatják az alakuláskori, a kezdeti viszonyok. Az egyik legfőbb kezdeményező Robert Schumann boldoggá avatási folyamata megindult. Ő tehát nemcsak elgondolásaiban volt keresztény, hanem törekedett annak megélésére is. A kiadott zászló és címer terv még Máriának, Isten anyjának védnökségére utalt. A kék szín az Ő színe. A tizenkét csillag a Jelenések könyve Napba öltözött Asszonyának tizenkét csillagból álló koronája. Ezt nem árt hangsúlyozni, mert a közvélemény nem tudja. Az emberek a tagállamok számának gondolják – az amerikai mintájára – és nem értik miért tizenkettő, hiszen ma tizenötnek kellene lennie. A tizenkét csillag betlehemi, azaz hatágú, de nem Dávid csillag, vagyis két egymásra fordított egyenlő oldalú háromszög. Nem! A Szűzanya Európa Védőasszonya tizenkét csillagból álló koronája. Nem szükségszerűen keresztény jellegű, de mégis csak Európa keresztény gyökereire utalt, hogy kezdetben a személyi dokumentumok nyelvének a latint tervezték. Logikus volt, hiszen ezekben az országokban történelmi hagyománya van, ugyanakkor egyetlen nemzetet se hozott volna sem előnyös, sem hátrányos helyzetbe.

A tervek csak tervek maradtak. A betlehemi csillagból a Jelenések könyvének tengerből felszálló vadállata koronájának ötágú csillaga lett, a latinból angol első helyen, s a kitartó francia hadakozás eredményeként francia a második helyen, illetve később az éppen elnökséget ellátó ország nyelve. Mély és sokat eláruló jelképek. Istenanya helyett Antikrisztus, a legfőbb keresztény nyelv helyett a globalizmus nyelve, hisz a franciát édes kevés helyen használják, s ez az angol nem Shekaspeare nyelve, hanem pidgish. A keresztény indíttatás helyett tehát a felvilágosodás eszméi győznek. Ez aztán világosan meg is nyilvánul a Nizzai kongresszuson, majd folytatódik az alkotmányozó konventen, aminek már a neve is árulkodik, s utal eredetére. A legújabb “gyöngyszemek” egyike a július 10-én az Európa Parlamentben hozott “ajánlás” a tagállamok számára. Amit az ENSZ-ben a mohamedán államok egységes ellenállása miatt nem lehetett végig vinni, itt igaz némiképp kurtítva elfogadták 280 – 240 arányban. E szerint a magzat a nő testének része, s nem önálló személyiség, azaz a nő maga dönthet felőle, s ezért a tagállamok ennek megfelelő abortusz törvényt hozzanak. A kémiai úton abortuszt kiváltó gyógyszereket recept nélkülivé kell tenni, de ugyanakkor társadalombiztosítási támogatást adva hozzájuk, a szexuális nevelést az óvodáktól kezdve kötelezővé kell tenni, a homoszexualitás természetes jelenség elfogadtatása támogatandó, stb. Nem változtat ezen, hogy a néppárti képviselők különböző módosító indítványokat terjesztettek be, hogy mérsékeljék a született határozatot.

A valóság, amit az előzőekben felvázolt néhány tény jellemez, nem dönti el természetesen az elméleti kérdést. Az Európai Unió alap kérdése a mai helyzetben a nemzetállami keretek meghaladása. Az, hogy döntően a szovjet utat járja nem változtat azon, hogy meg kellene újulnia, mert különben bukása előre van programozva. Az pedig, hogy keresztény eredetét megtagadja, a kezdeti eszméket elhagyja nem jelenti azt, hogy azok tévesek lennének. Sokkal inkább felvetődik ma, amikor az alkotmányozási folyamat megindult, hogy a konvent milyen elvekre, milyen jogi eszközökre hagyatkozik. Jár–e tovább a csődbe, biztos bukásba vivő úton, vagy megkísérli a változtatást, a visszatérést a jól bevált elvekhez.

A három út egyben három különböző válasz is az egyén és a közösség viszonyára, ami a társadalom legfontosabb kérdése. Az Amerikai Egyesült Államok képviselte eszme és jog rendszer az individualizmuson, az egyén jogainak túl hangsúlyozásán a liberalizmus elvein alapul. Eredményeként a közösség jogai elmosódnak. Ez az elv ma a terrorizmus elleni harc korában ott is korrekcióra szorul. A Szovjetunió, s vele részben az EU is a kollektivizmuson, a kommunista, talán ma inkább szocialistának mondható elveken, a közösség jogának túl hangsúlyozásán alapul. Eredményeként az egyén jogai sérülhetnek. A Szovjetunióban ez feltétlenül így volt, az Európai Unióra inkább a nemzetek, az országok, a történelmi országrészek vonatkozásában igaz. Az állandó módosítások, a kisebbségek jogainak keresése, egyes népek önállósági küzdelme mutatja, hogy más elvekre és megoldásra volna szükség. A kiindulási alap a keresztény elvek és államelmélet viszont az alapkérdésben feszülő ellentétet jól meg tudja oldani. Itt ugyanis az egyén jogai a közösség tagjaként érvényesülnek, s így nem csorbul a közösségé sem, de ugyanakkor az egyének egyenlők, s minden joggal rendelkeznek.

Erre az elvre a magyar jog rendszere épült. A Szentkorona Tan alapján minden hatalom a Szent Koronáé. Ő egyedül szuverén, s hatalmából részesedik a fő és a tagok. Közöttük hatalom megosztás van. Egyikük sem rendelkezhet teljhatalommal, mert csak együtt alkotják a Szent Korona teljes testét. A tagok egyenlők nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül. Az előbbieknek megfelelően így minden joggal rendelkeznek, de csak mint a Szent Korona tagjai, azaz a jelzett szintézis az egyén és a közösség között fennáll. Ugyanakkor ez az államrend teljesen demokratikus, s benne jogszerűen diktatúra nem lehetséges. A történelem folyamán a Szent Korona tagok köre folyamatosa bővült, mivel a magyar közjog mindig jogkiterjesztő volt. Másrészt ugyanez érvényes a terület vonatkozásában. A Szent Korona országához bármikor csatlakozhatott más ország. A hosszú századok alatt történtek is ilyen csatlakozások. Ezért beszéltek a Szent Korona országairól. Hosszan írhatnánk még a Szent Korona tan, azaz a történelmi magyar közjog fontosabb elveiről és eljárási szabályairól, most azonban elég ennyi, hisz csak a keresztény államelmélet ragyogó példáját kívántuk bemutatni. Jó példa és lehetőség a tartós országszervezésre, államjogra. Nem kerül soha ellentétbe a természet és Isten törvényeivel, a természetjoggal, vagy tételes pozitív isteni joggal. Bővíthető, akár egész Európára, azaz megvalósítható. Szerves fejlődés eredménye, ezért élettel teli, életet óvó és megtartó. Nem engedi meg a jog és erkölcs szembenállását, azaz lelkiismeretben is kötelez, ily módon az egész embert érinti. Nem a kikényszeríthetőség  a lényege – akkor alapjában diktatúra lenne – bár a maga helyén az is belefér. Mindenkor a közjót tekinti, s az emberi jogokkal nem gátolja, anélkül azonban, hogy azok csorbulnának. Az egység a sokféleségben jól bevált elvére épül, s ezért nemzeten kívüli, lényegében keresztény. Kizárja a szélsőséget mind kommunista, mind liberális értelemben a tulajdon rendezése szempontjából is. Mindezek részletes kifejtése messze vezet, erre más alkalommal sort kerítünk. Itt annyit kell még megjegyeznünk, hogy a Szentírásban leírt Krisztus titokzatos teste misztériumhoz nagyon hasonlít jogrendszerünk alapja a Szentkorona Tan. A hasonlóság természetesen utal eredetére, s arra az eltérő felfogásra, ami valamikor őseinket, de magát Európát is megteremtette, fenntartotta és éltette. Ide kell visszatalálnunk.

Magyarországnak az Európai Unióba belépés kapcsán fontos küldetése van, ami megegyezik történelmi hivatásával. Mindig a kereszténység védőbástyája voltunk. Múltunk folyamatos küzdelemről tanúskodik különböző pogány hadakkal szemben. Most a pogányság szelleme kerül sorra. Bármennyire furcsának tűnik már 56 is erről beszél. A keresztény Európát ma a magyar államelmélet, közjog mentheti meg.

Hiszen az, ha komolyan vesszük gazdasági, pénzügyi kérdésekben is eligazítást nyújt. Gondoljunk csak a következő alapelvekre: – A Szent Korona kizárólagos joga a pénz verés és forgalmazás. – A föld a Szent Korona tulajdona, s használatából tagjai részesülhetnek a Szent Koronának tett szolgálataik arányában. – Az emberi lét fenntartásához szükséges iparágak, a föld méhében rejlő kincsek ugyancsak elévülhetetlen tulajdonai. Molnárfi Tibor nagyszerű előadásában cáfolhatatlanul bizonyította történelmi visszapillantása kapcsán, hogy ugyanerre az elméletre épülnek további ma különösen fontos kitételek – többek között a tanácskozásokon való részvétel joga és kötelezettsége, valamint az ellenállás joga, stb.

Mindez különösen kiemelődik, ha arra gondolunk, amit Tanka Endre kitűnő írásában világosan kifejtett, s amit mind Drábik János, mind E.M.Barki megerősített, hogy nevezetesen az EU jelenlegi működésében különösen sérül az egyenlő elbánás és a viszonosság elve, s nem érvényesül a demokrácia. Természetesen a nagy feladathoz meg kell újulnunk, vissza kell térnünk lényegünkhöz. A jelképek nyelvén elmondhatjuk, hogy Mária országa és népe menti meg Európát, ugyanannak a Máriának birodalmát eltávolítva az ötágú csillagokat, amit egyszer már megtett, s visszahozva a betlehemit, az igazit.

Ha a szimbólumok nyelvén beszélünk, akkor emlékezzünk meg arról, hogy Burne Jones angol festő Artúr királyt a Szent Koronával a fején festette meg, s ugyanezt tette Kaulbach Nagy Károly császárral. Másrészt tudjuk, hogy a Szentszék csak a magyar koronával, mint valós hatalom közvetítővel engedélyezi ábrázolni a Boldogságos Szüzet. Mindezek arra vallanak, hogy a Szent Koronának valódi szakrális hatalmat tulajdonítottak, s ez csak a magyar koronát illette meg. Másrészt Szigeti atya Aacheni kanonok kutatásai alapján valószínű, hogy a pápa ezzel a koronával koronázta Nagy Károlyt Európa császárává. Így nyugodtan mondhatjuk, hogy a Szent Korona és a ráépülő jogrend, illetve közvetítő erő ma is Európa, avagy az Európai Unió alkotmányának alapja, keresztény létének legfőbb biztosítéka legyen. Az Európai Unió vagy keresztény lesz, vagy megszűnik mielőtt végleg megszilárdulna. Mi kell legyünk azok, akik küldetésük alapján visszavezetik Európát a valódi élethez, az igazsághoz, az alkotmányos igazsághoz, az igazi keresztény közélethez. A mi kezünkben vannak az eszközök e szent célhoz, csak meg kell ragadnunk azokat. A Szent Koronában gyökerező történelmi alkotmány, ami mindig egybevág a természet és az Isten törvényeivel, nem enged azoktól eltérést. Következetes, joghézagok nélküli törvénykezés. Alapos, kivételeket nem ismerő, senki felé semmilyen indokkal nem részrehajló, korrupció mentes végrehajtás.

Kivitelezhető-e mindez? Betölthetjük-e történelmi küldetésünket? Magunk erejéből biztosan nem. Mi azonban a Nagyasszony népe és országa vagyunk. Reá hagyatkozva, segítségében bízva, megújulva igen.

Erre vonatkozóan külföldi tanúként Don Gobbi atyára és ránk vonatkozó kijelentéseire, szent Pio atyára és látomására utaló híres mondatára, a nálunk – mert küldetésünk nagyságát felfogták – működő osztrák, bajor, ír és lengyel papokra utalnék. Ők valamennyien csatlakoznak Natália nővér üzeneteihez, a Szeretetláng missziójához, Klára asszony és Horváth Mária, Sükösd, s Szőkefalva jelenéseihez, helyesebben az ezek által megfogalmazódott magyar küldetéshez. Mindezek külön előadást igényelnének. Most csak hivatkozhatom rájuk, mert alátámasztják megerősítik, ami mondandómból következik. Feladatunk a jogfolytonosság helyre állítása, mert ma ez nemcsak Magyarország érdeke, hanem egész Európáé. Más út nincs, s ezt várják tőlünk nagyjaink, őseink, az összes magyar szentek, őr és védő angyalaink, Nagyasszonyunk, s végül maga a mindenható Isten. Ez alól ki nem térhetünk. Méltatlanok leszünk őseinkhez, s egyben utódaink megvetésére méltók, ha meg nem kíséreljük.