Mária kegyhelyeink a Kárpát medencében

Válogatta és összeállította: lg Mireisz Tibor

Alsószentiván

- Fejér megyei település a volt sárbogárdi járásban, a székesfehérvári pöspökség területén. Határában állott a török megszállás alatt elpusztult Zedreg falu, ősi szép Mária templomával. Ezen elpusztult templom alapfalainak faragott kövei 1864-ben még láthatók voltak: Ma már nem.
A dunaföldvári ferences misszió szolgálata után 1754-től a vajfai, majd 1888 után az alapi plébániáról szolgálták Alsószentivánt, a földbirtokos családok házi kápolnájában időnként működő lelkészek segítségével. 1946-ban a kastélyban rendezték be a Világ Királynőjének kápolnáját, és Alsószentiván önálló lelkészséggé vált.
1950-ben Fatimából kegyszobor másolatot küldtek a falu és kápolnája részére, mely ezek után látogatott kegyhellyé vált. 1954-ben a kegykápolnát Szúz Mária Szeplőtelen Szívéről nevezték el, 1963-bon pedig plébániai rangot kapott.
Különösensen a fatimai jelenések napjain, vagyis a hónapok 13-áin keresik föl nagy buzgósággal a hívek a kegyhelyet.

Andócs

- Mária, az Angyalok Királynéjának búcsújáró helye
Somogy megyei kisközség, egykor a Veszprémi, ma a Kaposvári egyházmegyéhez tartozik.
A legenda szerint a templom szentélyét, ami egy gótikus kápolna, Mária kegyszoborával együtt angyalok hozták magukkal vasrudakon Kalocsáról a somogyi dombok közé Andocsra. Kalocsán a török katonák éjszakára lovaikat kötötték be a kápolnába, s azt megszentségtelenítették. Ezzel a történettel magyarázzák a kalocsaiak máig meglévő különleges tiszteletét az andocsi Mária iránt. A kápolnát szállító angyalok a legenda szerint útközben több helyen megpihentek. Valószínű, hogy a legenda a Kalocsáról Andocsra vezető középkori zarándokút emlékét őrzi.
A kegyszobor neve Angyalok Királynéja, szintén a legendára utal, amely a loretói Szent Ház legendájának magyar változata. A kegyszobrot a tisztelet jeleként az egyházi év ünnepköreinek megfelelő színű ruhákba öltöztetik. Nagyboldogasszonykor kalocsai mintás ruhát adnak rá. A fából faragott, festett kegyszobor, a mellette álló Katalin és Dorottya vértanú szentek szobrával együtt 1500 körül készülhetett.
A Mária közbenjárására történt imameghallgatásokra és csodás gyógyulásokra a rendház folyosóján lévő néhány XVIII-XIX. század fogadalmi kép utal.
A templom mögötti ligetben van a Szentkút, a szent tó és a szent fa. A fa egy szomorúfűz, amelynek lombja a legenda szerint meghajolt a kápolnát szállító angyaloknak, Máriának. A fába régen az asszonyok hajtűiket szúrták, hogy fejfájásuktól megszabaduljanak. A Szentkút vizét főleg szembetegségek ellen használták és használják ma is. Ehhez a kúthoz fűződik az andocsi búcsújáró egy hely sajátos szokása: a búcsúkeresztség. (A kegyhelyre először látogatókat a Szentkút vizével "megkeresztelik", s ezáltal felveszik a búcsúsok nagy családjába. )

Attyapuszta

- Karmelhegyi Boldogasszony búcsújáróhelye
Veszprém megyében lévő kegyhely

A kármeliták 1945 és 1950 között remeteséget és lelki gyakorlatos házat építenek. A hívek számára az ideiglenes szalmatetős kápolnát a kezdő kis kolostorral és Attyakerttel együtt 1946. augusztus 11-én, a hívek és a papság nagy részvételével szentelte fel dr. Sárközi Pál bakonybéli apát.
A kármelhegyi Boldogasszony végleges szentélyét mint az attyapusztai plébánia templomát 1950. szeptember 11-én szentelte fel Badlik Bertalan veszprémi püspök. Itt nyert elhelyezést a kegykép, a Hauer grafikus által 1715-ben festett Madonna. A Szűzanya bakonyszéli szentélyébe azóta nagy szeretettel zarándokolnak el a hívek.

Bács

-1072-ben ide telepítették a szerémi görög püspökséget, a 13.–14. században a Kalocsa-Bácsi Érsekség egyik székhelye, de székesegyháza 1351-ben leégett. Ferences temploma 1234-ben, rendháza 1734-ben épült

A templom névadója Nagyboldogasszony. Régen a templomos lovagok temploma lehetett, a 13. századtól ferencesrendi templom. Ez a legrégibb templomépület egész Bácskában. Több ízben is újjá lett építve, de láthatóak a 13. században épült falmaradványok

Badacsonytomaj

- A város nevét a hagyomány szerint Szent István király vitézéről, Tomaj vezérről, e vidék egykori uráról kapta. A településen pálos rendház működött, amelynek romjait 1887-ben tárták fel. Plébániatemplomát, mely a badacsony köveiből épült 1932-ben szentelték fel, kegyképe a „Badacsonyi Madonna” Nikády Erzsébet alkotása.1975-ben e kép előtt ajánlották fel a községet a Szűzanyának.

Bakonybél

-: A Szent István által 1018-ban alapított monostor helyének kiválasztásában a hagyomány szerint Szent Günther játszott fontos szerepet. A szép völgy kedvező fekvése, a patak közelsége miatt, ez a hely alkalmasnak látszott a szerzetesi életre, s a közeli barlangok még a remetéskedésnek is kiváló helyet nyújtottak. A néphagyomány is a Szent Királyhoz kapcsolja az alapítást, természetesen a remetéket sem hagyva ki: „István király két sógora, Gellért és Menyhért (az idegen német nevet egy közismertebbel helyettesítették) itt remetéskedett, az egyik a Szentkútnál, a másik meg ahol a bakonybéli temető van. István nem tudta, hogy hol vannak és kihirdette, hogy aki megtalálja őket, azt megjutalmazza. Egy szentgáli kanász is erre járt, és gondolta, hátha rájuk talál. Meg is találta őket és értesítette a királyt. István király lóháton jött, és a kanász, Gál, vezette gyalog. Ahol most a templomunk van, ott akkor mocsár volt. István király lova megsüllyedt és azt mondta: itt építtettek templomot.”
A középkori templom formájáról, méretéről semmit nem tudunk, azt csak néhány oklevél említi. A monostor azonban fontos közigazgatási központ (hiteles hely) lett. Könyvtára a 13. század második felében, tudományos jelentőségében a pannonhalmi és a pécsváradi monostorok könyvtárai után következett. A monostor, a templommal együtt 1287-ben leégett. Értékes egyházi relikviák, oklevelek és a könyvtár pusztultak el az épülettel együtt. Pusztulásának nyomai még 1347-ben is kivehetőek voltak.
A török kor megpróbáltatásai nem kímélték a templomot sem, noha a 18. század elején visszatérő szerzetesek a romok között még azonosítani vélték a középkori szentélyt, s annak helyére építették fel első kápolnájukat.
A fentiek alapján biztosra vehető, hogy a középkori épületegyüttes a mai barokk komplexum helyén állhatott, bár a középkori hagyományoknak megfelelően temploma keletelve lehetett, vagyis szentélye nem nézhetett a mai tájolás szerinti nyugati irányba. A ma is álló templom alapkövét 1750. május 29-én Sajghó Benedek pannonhalmi főapát rakta le, Felszentelése 1754. július 31-én történt meg. 1950-ben a népi demokrácia betiltotta a szerzetesrendeket, így a bakonybéli monostort is. A bencés szerzeteseknek 1950 októberében el kellett hagyniuk az épületeket, helyükbe hatvan gráci irgalmas nővért internáltak. A temetőben nyugszanak mindazok, akik hazájuktól távol, itt haltak meg. Később a főépületben szociális otthon működött.
1991-ben a Pannonhalmi Szent Benedek Rend visszakapta a béli apátság és a park tulajdonjogát

Barka(Felvidék, ideiglenesen Szlovákia)

- A község gótikus temploma 1428-ban épült. 1759-ben XIII. Kelemen pápa az itteni Kármelhegyi Boldogasszony Társulat tagjait búcsúkiváltságokban részesítette.

A Barkával szomszédos Lucskán élt egy mélyen vallásos ember. Ján Kuchtának hívták, és három fia volt. Ketten közülük Rómában tanultak teológiát, a harmadik otthon feküdt bénán. Az apa esti imája közben azt a sugalmazást kapta, hogy utazzon Itáliába. Azon nyomban útnak indult. Először Lovernatóba érkezett, ahonnan egy ismeretlen Rómába küldte. A városba érkezése után a Kármel-hegyi Szűz Mária képe előtt imádkozott. Az imádság közben egy ismeretlen festő felajánlotta neki, hogy megfesti számára ezt a képet. Amikor a festő befejezte a munkáját, Ján Kuchta gyalog elindult hazafelé a képpel.

Az elindulása utáni negyvenedik napon a Szádelői-völgyön keresztül érkezett Barkára. Melegség töltötte el, és hálát adott Istennek, hogy erőt adott neki Szűz Mária kérésének teljesítéséhez. Amikor felért a domb tetejére, és megpillantotta a barkai templomot, lehajolt, és megcsókolta a földet. Ekkor megszólaltak a templom harangjai. Ezen a helyen kápolnát építettek, amely a mai napig ott áll. Eközben a béna fia otthon meggyógyult, és arra kérte az anyját, menjenek Barkába Szűz Mária elé, aki az apjával jön oda. Az anya látva, hogy fia meggyógyult, elindult vele Barkába. Eközben szóltak a harangok. Megérkezett a faluba a felismerhetetlenségig lesoványodott Ján Kuchta is a képpel, melyet a templom oltárára helyezett. A templomban találkozott feleségével és a felgyógyult fiával, és együtt adtak hálát Istennek a segítségéért, illetve Szűz Máriának a jóságáért. Ján Kuchta a templomnak ajándékozta a képet. Ennek híre gyorsan elterjedt. Az akkori plébános, Ján Vlassik, mindent elkövetett a hely tiszteletének elismeréséért.

A közvéleményben különböző befejezései élnek a történetnek, az egyik szerint a kép, amelyik eredetileg Lucskán volt, éjszaka mindig átkerült a barkai templomba, a másik változat szerint a „Kőkápolnába”, amely a „Kőalatt” cigánytelep felett található.

A csodálatos gyógyulás és a kép titokzatos áthelyeződése voltak a búcsújárások indítóokai, melyeket Kármel-hegyi Szűz Mária ünnepén, július 16-án tartanak.

Bélapátfalva

- Szűz Mária búcsújáróhelye Heves megyében, az Egri főegyházmegye területén lévő kegyhely

A Bélkő alatt, ahol az apátság áll, van az Áldozókő és a Hamuhegy, amely azt jelezheti, hogy itteni három forrás körül pogány áldozati hely lehetett, amelyet a nép a kereszténység felvétele után is nagy számban látogathatott. A források vizének csodás gyógyító erőt tulajdonítottak.
II. Kilit egri püspök 1232-ben itt alapította meg a cisztercita rend bélháromkúti Nagyboldogasszonyról elnevezett apátságát, amelynek kereszt alakú, román stílusú temploma, az altemplommal együtt máig fennáll. A templom a középkorban már búcsú- járó hely volt. A kolostor a XV. század végén hanyatlásnak indult, s végleg a török hódoltság alatt néptelenedett el. Elenyészett búcsújárása is, amely csak az 1700-as években éledt újjá.
Sajó-völgyiek, gömöri, borsodi és hevesi falvak népe járt és jár ide. Búcsú napján a három forrás közül a legnagyobbat mindig megáldotta a pap.
A hely kultuszában egymásra épül a Szentháromság és Mária tisztelete.

Máriabisztrica – Bisztrica (Hr)

- Marija Bistrica, Horvátország legnagyobb máriás kegyhelye, a Hrvatsko Zagorjéban, Zágrábtól alig 30 km-nyire helyezkedik el. A fekete Madonna csodatevő szobrát, amely eredetileg a Marija Bistrica feletti kápolnában volt, a török fenyegetettség miatt falazták be a plébániatemplomba, ahonnan 1684-ben került újra elő.
A gyönyörű templom-bazilika mellett található a Kálváriadomb a Keresztút egy-egy állomásával, melyek mindegyike neves horvát szobrászművészek értékes alkotása. A Kálváriadomb mögött, a nyugalom oázisában helyezkedik el a mezítlábas karmelita nővérek kolostora. A Zágráb, Varaždin és Krapina irányából induló zarándokutak, hegyi gyalogos- és biciklis utak mindegyikéhez becsatlakozik egy-egy olyan utacska, melyen keresztül el lehet jutni Marija Bistricába.

Bodajk

- Segítő Mária búcsújáróhelye Fejér megyében, a Székesfehérvári egyházmegye területén lévő kegyhely

Bodajkot illeti meg a "legrégibb magyar búcsújáró hely" címe is. Már a 9. században vallásos tisztelet vette körül Bodajk szent kútját, és Szent István kezdeményezésére kápolnát is építettek a Kálvária-hegy tövében, a Szűzanya tiszteletére. Többször is elzarándokoltak ide Szent István és Szent Imre. Megjelent Bodajkon Szent Gellért, sőt Szent Lásztó király is, aki 1090-ben az AI-Duna felé igyekvő, Székesfehérvárt ostromló pogány-tatár csőcseléket egy keresztvetéssel futamította meg. Legalábbis így emlegeti a legenda.
II. Géza király idejében a keresztes lovagok kapták meg a helységet, és a tőrök időkig ők gondozták a kegyhelyet. A törők megszállók azonban itt is mindent tönkretettek. Az ellenük való harcokban nagynevű vitézek vettek részt, így gróf Nádasdy, gróf Thurzó és gróf Berényi; de küzdött itt Brindizi Lőrinc, a híres szentéletű kapucinus szerzetes is. A törökök kivetése után Bodajk is, meg kegykápolnája is újraépült. A II.világháború tönkretette, majd 1950-ben az ateisták elüldözték a kapucinus rendet, akik 1989-ben visszafoglalhatták kolostorukat és újra megkezdhették a Szűzanyának és zarándokainak szolgálatát. A kegyhelyen történt csodálatos gyógyulásokról hivatalos okmányok tanúskodnak. Szomorú tényként kell viszont említenűnk, hogy a balinkai bánya miatt a volt szent kút vize elapadt.

Búcsuszentlászló

- Fogolykiváltó Boldogasszony és Szent László kegyhelye, Zala megyei község, a Dunántúl egyik legnagyobb búcsújáró helye, a Veszprémi egyházmegyében.
A hely első kápolnája még valószínűleg Szent László király idejében épült. Búcsújárása és maga a kegyszobor is azonban későbbi. A török a XVI. században elfoglalta ezt a vidéket, s a legenda szerint foglyaikat Bucsuszentlászlóra hajtották, ahová az angyalok a legenda szerint a foglyok vígasztalásául egy kis kápolnát hoztak. A legendára utalva a kegykápolnát a nép Angyalok kápolnája néven emlegeti. A középkorban remeték éltek ezen a helyen. A XVII. század végén Széchenyi Pál veszprémi püspök a ferences szerzeteseknek adta a helyet, akik a XVIII. század elején építették meg templomukat és kolostorukat.
Jelentős búcsújárás csak a ferences atyák letelepedése óta van. Az első csodás gyógyulás a ferencesek feljegyzése szerint egy komáromi asszony gyógyulása volt. Ezt követően azonban több száz csodás imameghallgatást jegyeztek fel. Ezért a betegek előszeretettel zarándokoltak Bucsuszentlászlóra, ahogyan ezt még például a Zala megyei boszorkányperek aktái is jelzik (1740). A templomban őrzött emléktárgyak, ezürt offerek mind a csodás gyógyulások emlékei. Érdekes történet beszéli el annak az embernek az esetét, akibe egy kígyó belemászott, s csak a kegyhelyen tudott tőle megszabadulni. Hálából a kígyó csontvázát a templomnak hagyta.

A kegytemplom mögött van a Szentkút, Szent László király kútja, amelynek vizével az először Bucsuszentlászlóra zarándoklókat idősebb társaik beavatják. Ez a búcsúkeresztség.

Budakeszi-Makkosmária

- Fogolykiváltó Boldogasszony búcsújáróhelye Pest megyében, a Székesfehérvári egyházmegye területén lévő kegyhely

Hiteles története a 18. századba nyúlik vissza. 1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.
Hamarosan sokan kezdték látogatni ezt a helyet. Acsádi Ádám veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket és engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. A zarándokok adományaiból kicsi kápolna épült a Máriakép fölé. Gondozására a közelben élő két remete vállalkozott. A fokozódó érdeklődés eredményezte, hogy az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend itt szép egytornyú templomot és egy kis kolostort épített.
A Trinitárius Rend: „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje" a török harcok idején egész Dél-Európában fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek erre a célra. A Rend története azonban mintegy kilencezer olyan szerzetesről is tud, aki saját magát cseréltette ki egy-egy hadifogolyért.
Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében: A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.
A virágzó Mária-kegyhely azonban nem sokáig működhetett. II. József császár 1784-ben a fogolykiváltók Rendjét is feloszlatta és a templomot bezáratta. A kegyképet és a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba vitték le, és itt megőrizték. A kolostor és a kegytemplom világiak kezére került és néhány évtized alatt rommá lett.
Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzátartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta.
A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból összeállított kis kápolnában, a mai gyóntatófolyosó helyén. A világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni. Meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.
A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a plébániatemplomban megőrzött fatörzset és kegyképet, a kegyoltár mögött illetve fölött.
A szerzetesrendek felosztása kapcsán 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe az egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János jezsuita atya lett a kegytemplom vezető lelkésze. 33 esztendőn át végezte a kegyhely fejlesztésével járó igen áldozatos munkáját. Jelenleg a kegytemplomot a Domonkos Rend működteti.
A kegytemplomban ez idő szerint is a „foglyokért" imádkozunk a Fogolykiváltó Szűzanyához. A kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség-, a szerencsejátékok- és minden más káros szenvedélyek rabjaiért.

Budapest – Kútvölgy

-Egykor a A Nagyőszi családé volt az egész hegyoldal, tele szőlővel, gyümölcsfákkal. A kápolna helyén nagy itató volt, mély kúttal. A család legkisebb fiúgyermeke egy meleg nyári napon lóháton vágtatott lefelé a hegytetőről. Az itatónál a mély kút pereménél hirtelen megtorpant a ló és a gyermek a ló hátáról egyenesen a kútba zuhant. Az elhagyott, bozóttal körülvett, mély kútból hiába hallatszottak a gyermek segélykiáltásai. A kétségbeesett szülők és az egész cselédség a gyermek keresésére indult Hosszú, hiábavaló keresés után az édesanya a kút pereménél megpihent, sírva imádkozta a rózsafüzért, amikor halk, nyöszörgő hangot hallott a mélyből. Milyen nagy volt meglepetése, de öröme is, amikor a kút mélyén megpillantotta gyermekét, aki mintha a víz színén térdelve kért volna segítséget. Mindenki oda sietett az édesanya kiáltására; kötelekkel, létrákkal leereszkedve felhozták az alélt gyermeket, aki csak azt suttogta, hogy egy csodás szépségű hölgy palástja tartotta a víz színén Csoda történt! – kiáltozták az egybegyűltek és hangosan kezdték az Üdvözlégy Máriát imádkozni. A gyermeknek nem lett semmi baja az ijedtségen kívül, csak nagyon éhes volt. A jó szülők a híres budai kőműves mesterrel, Siegl Mártonnal emeltettek terméskőből egy kis kápolnát hálából a Szűzanyának gyermekük csodálatos megmeneküléséért. Mindez 1753-ban történt. A kis kápolnába rendszeresen jártak a környék lakói imádkozni. Sok imameghallgatás is történt. A kápolna kis szentélyében a kegykép körül, mely a Szűzanyát a gyermek Jézussal ábrázolta, egyre több ezüst és arany ékszer csillogott, a kápolna falát pedig elborították a márvány hálatáblák. A II. világháború alatt sajnos mindent elhurcoltak a kápolnából

Amikor Regőczy atya rátalált a kápolnára, még házak is alig voltak a környéken. Érezte, hogy a Kútvölgyi Szűzanya kegyhelyét fel kell újítani és engesztelni kell a magyar ifjúságért. A kápolna szentélyét kibővítette, és 1970-ben dr. Tóth János apát úr, budavári főesperes szentelte fel az új fakápolnát. Azóta naponta van szentmise, rózsafüzér imádkozás és szentségi litánia 1990-ben egy teljesen új kőkápolnát épített, melynek szentélye a régi Kútvölgyi kápolna lett. Mivel a zarándokok száma egyre növekszik, előfordult, hogy kápolna nem tudta befogadni őket. A Kútvölgyi Boldogasszonynak és a jó hívek áldozatosságának, imáinak köszönhetően sikerült megvenni Regőczy atyának a kápolna melletti ABC áruházat, melynek udvarában felállítottak egy szép lourdes-i barlangot. A rendszerváltozás hajnalán, a kilencvenes években úgy adódott, hogy az üzletet elárverezték. Húszmillió forintra tartották, és föllicitálták kilencvenegy millióra. Sikerült öt percet kapnia a Kossuth Rádióban, s felhívást tehetett közzé. Két hét alatt összegyűlt minden, ami kellett: pénz, kárpótlási jegy, sok ékszer. Megvásárolhatta a boltot, melyből csodálatos zarándokhely lett.

 A millecentenárium emlékére, vagyis a magyar kereszténység ezer esztendős fennállásának jubileumára egy gyönyörű, faragott, aranyozott Mária szobrot állítottunk fel a lourdes-i bejáratnál. A szobor felett három oszlopon baldahin szerűen, szinte lebeg Szent István királyunk koronájának mása, mely azt szimbolizálja, hogy a Boldogságos Szűz Mária, a magyar szent koronával a fején ezer esztendeje tartja össze és védelmezi az ő árva magyar népét.

Budapest – Máriakő

-1811-ben a megáradt Duna mindenféle tárgyat sodort magával. Bauer Jakab óbudai kőfaragómester a megáradt Dunából kihalászott Mária-képet a Szentendre felé vezető út mentén lévő, az egykori római kolóniáknak vizet szállító Aquaductus, vagyis vízvezetékrom egyik megmaradt pillérére helyezte. Innen származik a Máriakő elnevezés. Később a Máriakőre kitett képet megóvás céljából vasráccsal ellátott szekrénykébe helyezték. A pillér és a szekrényke mai is ott áll régi helyén, bár a felüljáró építésekor - finoman fogalmazva - nem voltak rá kellő tekintettel az építők. Elhelyezkedése miatt - a felüljáró rámpája szinte betemeti, a pillér rézsü felőli oldalán van a szekrényke - ma már semmiféle kegyeleti helyként nem alkalmas. A kegykép a Segítő Máriát ábrázolja és változata annak a Mária-képnek, amelyet Lukas Cranach német festő a XVI. század elején festett és Innsbrucki Madonna néven vált ismertté. A kép megtalálásának 100 éves évfordulója alkalmával a kegykép (keretezve, üvegborítással) az időközben itt felépült kápolnába került s a "Máriakő" szekrénykéjében egy másolat maradt. A meghallgatott imádságokért a hálás hívek fogadalmi ajándékokat adtak a kápolnának (kegytárgyakat, márványtáblákat stb.), ezek ma is a régi idők emlékét őrzik. A templom homlokzatán két relief található: a bal oldali dombormű a Szentháromságot, a jobb oldali Szent István királyt ábrázolja. A "Máriakő" közelében folydogált az Arany patak. Sajnos a patak a föld alá kényszerült és az idilli környezet az évek és az építkezések folyamán eltűnt. A templom őse, a "Kőkápolna", 1865-ben Ziegler József építőmester vezetésével épült fel, közadakozásból. Ezt az eseményt a templom falába süllyesztett márványtábla ma is büszkén hirdeti. 1922-ben készült el a templom két harangja. Az egyházközség gyűjtést indított. Bélyeget bocsátottak ki az adományok visszaigazolására. Az elkészült harangok közül a nagyobbik felirata: "Magyarok Nagyasszonya könyörögj megcsonkított hazánkért." a kisebbiken pedig ez áll: "Szent József könyörögj e helyen lelki üdvösséget kereső lelkekért." A harangokat a budai egyházkerület esperese Sagmüller József c. apát, óbudai plébános lelkipásztorsága idején Slezák László harangöntő készítette. A két harang ma is eredeti formájában zengi az Úr dicsőségét, a harangozás is kézi erővel történik. 1930 júliusában kezdődött meg a templom bővítése és az év szeptember 8-án már fel is szentelték a megnagyobbított épületet. Ekkor történt meg a templom környékének feltöltése, rendezése, parkírozása is. 1932-ben a Máriakő miatt a Műemlék Bizottsággal nézeteltérés és vita alakult ki. A Városrendezési Bizottság szerint a kő a forgalmat nagyban akadályozta, a Műemlék Bizottság pedig ellenezte a kő mozgatását. Peisz Lajos atya a városrendezőkkel szövetkezett, egy éjszaka elfűrészelték a követ és a HÉV sínein keresztül kb 10 m-rel beljebb vitték. E szerencsés döntésnek is köszönhető, hogy a Máriakő ma is megvan. Jó lenne, ha sikerülne a mainál méltóbb elhelyezést találni ennek az érdekes emléknek, amelyiknek a kulturális értéke napjainkban sokkal inkább a Máriakő, mint a római vízvezeték egyik pillére.

1982-ben az Esztergomi Főhatóság engedélyezte a plébánia és a templom eredeti elnevezésének visszavételét, így nyerte vissza a jelenleg is hivatalos címét: KÖVI SZŰZ MÁRIA PLÉBÁNIA

Budapest- Budavári Nagyboldogasszony

- A IV. Béla által 1270-re felépített új Mária-templom igen hamar országos jelentőségű események színhelye lett. 1279-ben már itt tartottak nemzeti zsinatot Fermói Fülöp pápai legátus és Lodomér esztergomi érsek vezetésével, amelyen megintették Kun László királyt. Az 1301 utáni trónviszályok során itt jelölték királlyá a cseh Vencelt és a bajor Ottót, majd 1309-ben egy újabb nemzeti zsinaton Gentilis de Monteflorum bíboros, pápai legátus és Tamás esztergomi érsek itt koronázta meg egy új koronával Anjou Károly Róbertet. Ugyanezt a királyt Visegrádon történt halála és székesfehérvári temetése között itt ravatalozták fel. Zsigmond király 1412 januárjában az ekkorra már átépített templom falaira először függeszti fel győzelmi zászlóit, amelyeket a Velence elleni hadjáratban zsákmányolt. E gesztusból majd Hunyadi János teremt hagyományt. 1424-ben, Úrnapján Zsigmond király és német-római császár vendégeként II. Mánuel bizánci császár fordult meg falai között. Zsigmond halála után 1438-ban Albert, 1440-ben I. Ulászló király bemutatása történt meg, megválasztásuk után, a templomban. Ulászló 1444-ben, diadalmas hadjárata után itt tartotta ünnepélyes hálaadását Hunyadi Jánossal együtt. Kapisztrán Szent János itt tartott toborzó szónoklatot a török elleni hadjáratban való részvétel előmozdítására. Hunyadi 1455-ben itt kapta meg a keresztet Carvajal pápai legátustól, és innen indult Nándorfehérvárra. III. Callixtus pápa 1456-ban társaskáptalant alapított a templom mellett. (Ez a török hódoltság alatt megszűnt, de a „Szűz Máriáról nevezett Pest-újhegyi prépost” címét az apostoli magyar király, majd 1920 óta az esztergomi érsek mindmáig adományozza.) Hunyadi Mátyás trónralépésekor, 1458-ban a Szent Korona nem volt Magyarországon. A prágai fogságából hazatérő Mátyás ezért egyfajta „korona nélküli koronázás” keretében a Nagyboldogasszony-templomban ünnepélyesen megkezdte uralkodását: hálát adott Istennek és Máriának, Magyarország Nagyasszonyának, akinek különleges tiszteletét édesapjától örökölte; az oltár előtt ígéretet tett a szent jogok megtartására, majd palotájába ment, és trónjára ülve megkezdte az ország ügyeinek intézését. Mátyás itt tartotta mindkét esküvőjét: 1461-ben Podjebrád Katalinnal és 1476-ban Aragóniai Beatrixszal. A templom plébánosa ez időben Ilkuszi Bylicza Márton, Mátyás barátja, kitűnő csillagász, Regiomontanus munkatársa. 1526-ban Pozsonyba menekítették a templom kincseit. Werbőczy István nádor itt hirdette ki Szapolyai János királynak (1526-1540) a franciákkal, a pápával, Velencével, valamint Firenzével megkötött szövetségét. Néhány hónappal később, Szent István király ünnepén már az ellenkirály, a Habsburg I. Ferdinánd vett részt itt a szentmisén. A megszálló törökök 1541-1686-ig Buda főmecsetjeként használták. A legenda szerint a templomban halt meg Gül Baba, a bektási dervis rend tagja, akinek rózsadombi türkére (mauzóleuma) ma is az iszlám világ legészakibb zarándokhelye. A Budáért folytatott elkeseredett harc győzelmét a kortársak a templom Mária-szobrával történt csodának tulajdonították, amelyet a törökök nem semmisítettek meg, csak elfalaztak. Az 1686. évi ostrom utolsó rohama előtt a II. Ulászló által adományozott fogadalmi szobor elé húzott fal egy nagyobb robbanás alkalmával ledőlt, és a főmecsetben imádkozó törökök előtt megjelent a Magyarok Nagyasszonyának régen elfeledett szobra. A szemtanúk babonás rémülete a várvédőkön is úrrá lett; a vár még aznap este a keresztények kezén volt. A diadalmas Mária-szobrot hálaadó körmenetben hordozták végig Buda utcáin. Erre az eseményre emlékezve a templom mindmáig kegyhely.

A templomot 1686 után birtokló jezsuita rend igen gondos gazda volt a maga módján: a Jézus Társasága által fémjelzett 87 esztendő lelkipásztori virágkor a templom történetében. A szellemileg is letarolt várost kollégiumuk segítségével ők művelték és ők tették újra katolikussá. A rend (az ellenreformáció küzdelmei nyomán is) erősen kötődött a Habsburg-uralkodóházhoz, tagjai között alig találunk magyarokat, ahogyan az újra betelepülő polgárság is, akárcsak a középkorban, német anyanyelvű volt. Mégis ezeknek a szerzeteseknek köszönhető, hogy kivirágzott és szétsugárzott Budavárából a Magyarok Nagyasszonya-kultusz és a Regnum Marianum (Mária országa) eszme és a szent királyok tisztelete, amely a magyar identitástudat egyik oszlopa és a nemzeti önállósági törekvések szellemi alapja lett. A templom előtt 1713-ban állították fel a fogadalmi pestis-emléket, azaz a Szentháromság-szobrot, amely az ország számos hasonló alkotásának mintájául szolgált. 1867-ben, a Kiegyezés csúcspontjaként Simor János bíboros-hercegprímás itt koronázta magyar királlyá I. Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet a Szent Koronával. Ebből az alkalomból, itt hangzott fel először Liszt Ferenc Koronázási miséje. 1916. december 30-án itt koronázta meg Csernoch János bíboros-hercegprímás IV. Károly királyt és feleségét, Zita királynét a Szent Koronával. 2000-ben a Nagy Jubileum évében az egykori koronaküldésre emlékezve a templom fiataljai a Szent Korona újonnan készült másolatát, amelyet II. János Pál pápa Rómában megáldott, gyalogos zarándoklattal hozták hazáig, és Nagyboldogasszony ünnepén a pápa engedélyének birtokában megkoronázták vele Szűz Máriának a főoltáron lévő szobrát.

Budapest-Máriaremete

- Máriaremete az egykor önálló Pesthidegkút területén fekszik - ma Budapest II. kerületében -, a Székesfehérvári egyházmegyében. A XVIII. században a mai Svájc területéről, egy Thalwieser Katalin nevű asszony telepedett le Pesthidegkúton. Még hazájában nagy tisztelője volt a híres einsiedelni Máriának, amelynek másolatát magával hozta. Úgy érezte, hogy boldog házasságát egy Linzenpold György nevű, jómódú emberrel a Boldogságos Szűznek köszönheti, ezért a képet a faluhoz közel egy tölgyfára függesztette. Az erdőt járó emberek és a pásztorok sokat ájtatoskodtak előtte. A századforduló tájékán egy budai polgárasszony a kép előtt ájtatoskodva visszanyerte szeme világát. Ennek hírére a XIX. század első felében indult meg a búcsújárás. A falu földesura, Terstyánszky Ignác előbb egy fa, majd később egy kőkápolnát építtetett azon a helyen. Ettől kezdve beszélhetünk népesebb zarándoklatokról, a Remete Mária kegyszobrához. A mai nagyméretű templomot, neogótikus stílusban Schömer Ferenc építette (1899). Máriaremete a főváros lakosságának máig kedves és látogatott búcsújáró helye. Erről tanúskodnak az oltár köré függesztett márvány hálatáblák, amely Mária élő tiszteletéről tanúskodnak. Érkeznek búcsúsok az ország más részeiből is. Fő búcsúi: Szentháromság vasárnapja, illetőleg Kisasszony napja (szeptember 8). A máriaremetei templom jellegzetessége, hogy szentélyében, az oltár mögött megőrizték azt a fatörzset, amelyen a kegykép függött. A közelmúltban a templomban a búcsújárás jelentőségéhez méltó liturgikus teret alakítottak ki, de a régi neogótikus oltár a Szűzanya szobrával megmaradt. A kibontakozó Mária-tisztelet jele a XVIII-XIX. század fordulóján a kegykép számára készített copfstílusú, aranyozott fakeret. A kép és a hely a „remete" nevet a svájci Einsiedelnről, a kultusz eredeti helyéről nyerte. A megmaradt néhány XIX. századi fogadalmi tárgy közül különösen figyelemre méltó az 1838-as pest-budai árvíz alkalmából felajánlott fogadalmi kép, amelyen az óbudai Selyemgombolyító látható. A város zajából lelki felüdülést kereső hívek szívesen keresik fel a ligetes erdőben épült kegytemplomot. A hely hangulatát nagymértékben meghatározza a templomhoz vezető út jegenyesora.

Bunarics – Szabadka-Szentkút( Délvidék,jelenleg Szerbia)

- Igen régi kegyhely Szabadka-Szentkút. A hívek ember emlékezet óta nagy számban lepik el a lankás völgyet minden év augusztusának utolsó vasárnapján. Az első kápolnát 1896-ban építették a Szentkút közelében s ekkor kezdődött a szertartásos istentisztelet is ezen a helyen. Az említett napon kívül különösen újhold szombatján; érkeztek e helyre nagy számban az édesanyák magukkal vezetve kicsiny gyermekeiket. A feljegyzések szerint itt imádkoztak a Szűzanya pártfogásáért, hogy betegeskedő kicsinyeiket az Isten irgalmába és Mária oltalmába ajánlják. A harmincas évek elején a szerb görögkeleti egyház is kápolnát emeltetett ezen a helyen. Mégpedig igen szép kupolás szentéllyel. Ily módon a kegyhely a keresztény közeledés és egymásra találás helyévé is vált.

Buzgó – Várhosszúrét ( Felvidék, jelenleg SK)

- Krasznahorka közelében. A falu határában levő Buzgó-forrás kegyhelye onnan ered, hogy három falubeli kislány egy alkalommal itt szedett virágot és egyikük a Szűzanyát látta a fák között lebegni. A látomás után indultak meg a zarándoklatok, a víz csodás erejét pedig több csodás gyógyulás bizonyította.

Celldömölk

- Az egykori Kiscell számos látnivalója és műemléke közül kiemelkedik a Szűz Mária római katolikus plébániatemplom, amelyet 1747-48-ban építettek még Koptik apát irányításával. Ezt már 1748 őszén a győri püspök jelenlétében átadták és megáldották, de csak 1780-ban szentelte fel Szily János püspök. A templom mögött található barokk építménnyel, Kálváriával együtt teljes a település vallásos központja. Felépítése Liptay János ezredesnek köszönhető, aki nyugalomba vonulásakor itt telepedett le. Koptik Ottó bencés szerzetes apát emlékül és örök kegyelete jeléül magával hozta Máriacellből az ottani csodatevő szobor másolatát 1729-ben. A celli szent Mária- szobor ekkor tette az első csodát.Történt, hogy Odo remetének egyik régi híve feljött lakásához, hogy kutat ásson mert az egész környéken nem volt kút. Már jó régen dolgozott lenn a kút aknájában, amikor egyszer súlyos kő zuhant a fejére. A jámbor remete rémülten szaladt az orvosért és emberekért,, de mire a szerencsétlen munkást felhúzták a kútból, már alig volt benne élet. Amikor az orvos meglátta megrepesztett koponyáját és megsértett agyvelejét, nem akart hozzányúlni, hiszen egy – két pillanat alatt úgyis vége van. És ekkor Odo letérdelt a celli Mária szobor előtt és forró imádsággal kérte Máriát, hogy mentse meg szerencsétlenül járt hívét a szörnyű haláltól. És íme az magához tért, sebei beforradtak, és ezután még hosszú évekig folytatta mesterségét. A gyilkos követ vasláncra fűzték, és fogadalmul felakasztották a boldogságos Szűz Kiscelli templomában. Azóta egyre nőtt a zarándokok száma. Ezek között volt Zichi János sági plébános is, aki 1745. május 14-én éppen Úrfelmutatásnál tartott a szentmisében, amikor egyszerre csak látta, hogy a szent Szűz szobra felnyitja szemét, majd lehunyja., fejét lassan oldalt fordítja, aztán a másik oldal felé tekint és végül szelíden fejet hajt az Úr szent teste előtt. A jámbor plébános a lelke mélyéig megrendült a csoda láttára. A szentmise után közölte a hívekkel a csodálatos eseményt. A következő három napon is ott misézett Zichi plébányos a Boldogságos Szűz szobra előtt, de nem történt semmi. Már-már azt hitte, hogy híveivel együtt valami tévedésnek esett áldozatul, mikor a negyedik napon, május 18-án ugyancsak Úrfelmutatáskor a csoda megismétlődött. Mária szelíden jobbra és balra ingatta fejét, szemét pedig lehunyta, majd újra felnyitotta. Jóságos tekintetével végigsimogatta hűséges híveit. Zichi plébános csak annyit érzett még, hogy egész teste reszketni kezd, térdei megroggyannak és aztán összeesett. Hívei felemelték majdnem élettelen testét az oltár lépcsőjéről és karjaikon vitték haza. Nyolc napig lázban vergődött, míg végre magához tért.

Csatár

- Az 1100-as évek közepén már a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt bencés apátság működött itt, melyet a Gutkeled nemzetséghez tartozó Márton comes (ispán) és felesége Magdolna asszony alapított, és melléje birtokot, szolgálónépeket is adott. Itt a kolostorban őrizték a Csatári-bibliát, vagy Gutkeled bibliát is. A templom patrónusa Vid mester azonban anyagi okokból azt elzálogosította, de kiváltani azt már nem tudta. Ezért az apátságnak kárpótlásul két falut ajándékozott. A biblia a későbbiekben Admontba került, s később ezért Admonti vagy Gutkeled bibliának is nevezték. A híres bibliát ma Bécsben őrzik. A csatári apátság birtokaihoz tartozott még a közeli Botfa és Ebesfalva is. A kolostorból ma már semmi sem látható. Római katolikus templomát a 13. században építették román stílusban, majd 1775-ben barokk stílusban építették át.

Csatka

- A Bakony keleti szélén fekvő Csatka Komárom-Esztergom megyéhez és a Veszprémi egyházmegyéhez tartozik. Egykor pálos kolostor állt a faluban, amelyet 1357-ben említenek először az írásos források. Kont Miklós nádor alapította. A virágzó kolostor a mohácsi vészt követő években pusztult el. Lehetséges, hogy Szentkútjánál is a középkorban épült meg az a kápolna, amelynek romjai a múlt században még láthatók voltak.
     A mai, Irgalmasság Anyjáról elnevezett kápolna Szentkút közelében 1862-ben épült, báró Fiath Ferencné jóvoltából, s annak a Csöbönyei József harmadrendi testvérnek a segítségével, aki itt is lakott egy remetekunyhóban. Bár a feljegyzések a csoportos zarándoklatok emlékét csak a múlt század végétől őrzik, mégis tudunk egy Meizler Vilmos nevű vak ember csodálatos gyógyulásáról, 1792-ből. A búcsúsok szerint a csatkai Szentkút vize elsősorban lábfájás gyógyítására, bénaság ellen jó. A zarándokok régen és ma is a forrás vizét korsókban, üvegekben viszik haza az otthon maradtaknak. Az utóbbi évtizedekben nagyon látogatott kegyhelyen éjjel a búcsúsok a templomban ájtatoskodnak. Misék magyar és német nyelven voltak és vannak, sőt utóbb Csatka a hazai cigányság országos jelentőségű búcsújáró helyévé vált (cigány nyelvű prédikáció is hallgatható). Különösen sokan érkeznek az utóbbi évtizedben a dél-szlovákiai magyar falvakból. Építészetileg jelentős műemléke Csatkának a falusi plébániatemplom, amelynek egyes részei még a XIV. századi pálos templomból maradt fenn. A szentély falába Szentléleky Miklós Ákos reneszánsz sírkövét falazták 1516-ban. A középkori templom és a kolostor faragott kövei sok falusi házba beépültek. A Szentkúti-kápolna körül természetvédelmi terület van.

Csepreg

- Csepeg délnyugati részén, a Szombathelyről érkező út jobb oldalán, szemben a temetővel ível az a kavicsos út, ami kivezet a Boldogasszonyról elnevezett templomdombhoz. A közbeszéd ma már nemcsak a kegyhelyet, hanem az egész határrészt, az ott folydogáló Boldogasszony-patakot és a közelmúltban üzembe helyezett víztározó tavat együttesen belefoglalja az elnevezésbe. Az a tény már kevésbé él Csepregen a köztudatban, hogy a Frankói (Gıs) család birtokát képezı mai Alsóváros területét Sárnak, más néven Boldogasszonyfalvának nevezték a középkorban (1392).1

A kegyhelyhez a Kálvária stációi mellett juthatunk el. A Boldogasszony temploma román stílusban épült, tornya homlokzati ikerablakos, kváderköves burkolattal fedett.

A csepregi Boldogasszony-templomhoz főződő népmonda valós és költött elemei:

1.Harangzúgás „Élt 1800 körül egy földesúr, kinek Horvátországban és Kincséden is volt egy birtoka. Ennek az embernek a szívében csak harag és bosszúvágy lakozott. Aki nem járt kedvében, arra nagyon haragudott. Horvátországban a birtokán cserepeztetett. Nem tetszett neki a cserepes munkája, és egyszerüen lelőtte a tetőről. A falubeliek szívében az eddig is megérlelődött harag még élesebbé vált. A földesúrnak menekülnie kellett. Egy szolgája szénásszekérbe rejtve szöktette kincsédi birtokára. Azonban itt sem basáskodhatott sokáig. Hamarosan meghalt. Csepregtől nem messze van egy kápolna. Oda temettette magát, mivel azt még elődje építtette. Ott éldegélt egy remetének nevezett sekrestyés, aki a kápolnát gondozta. Az uraság halála után egy-két nappal később, éjjel hatalmas harangzúgásra ébredt. Körülnézett, de sehol egy árva lelket sem látott a harangok körül, azok meg csak zúgtak, zúgtak. Sietve elindult Csepreg felé, jelenteni a történteket a plébánosnak. Arra már a falu népe is összesereglett. Mentek ők is a lelkipásztorral együtt a kápolnához. Odaérve a kápolna előtt álló Szűz Mária szoborhoz, a szobor megelevenedett, és fényességben úszott. Mindezt azonban csak az öreg, jólelkű plébános látta, és hallotta a Szűzanya szavait: - Vigyétek el innen ezt a dögöt, mert ha nem, én megyek el. A plébános azonnal intézkedett. Jöttek is a koporsóért Kincsédről hat pár ökör által húzott szekéren. Feltették a koporsót, és a hat pár ökör verejtékezve tudta csak húzni a halottat. A gonosz uraságot a kincsédi gödörben ásták el. Amint ez megtörtént, a Szűzanya szobra ismét megmerevedett, és a harangok is elhallgattak.”

2. Boldogasszony. Legenda „Egyszer réges-régen a kastélyban a Jankovics grófok laktak, ők voltak a földesúrak. A fiatalabb Jankovics, istentelen ember, mindig haragos volt. Egy alkalommal nagyon megharagitotta a cselédség, hát, mint az oroszlán rohant le-föl szobájában. Amint kipislantott az ablakon, dühtől elfehéredve látta, hogy a szemközti házon dolgozó cserepes vele egymagasságban van. Előhúzta revolverét, hogy lelőjje a cserepest, mert nem lehet az, hogy a gróf és a cserepes egymagasságban legyenek. A lövés után nagyot puffanva esett le a cserepes a földre. Egy esztendőre rá, gyászdíszt öltött a kastély. Meghalt a gróf. Senki sem szerette, hát kiparancsolták a cselédeket a temetésre. A Boldogasszony kápolna kriptájába vitték, mely a Mária- oltár alatt volt. Alighogy betették a kripta ajtaját, besötétedett, erős szél kerekedett. Fázósan húzták össze réklijüket az asszonyok, a férfiak meg begubóztak a szőrbe, aztán mentek haza. Idejében is volt. Alighogy hazaértek megnyíllott az ég, dörgött, villámlott. Isten haragja, Isten ujja, mondogatták, mert gyilkos grófot temettek a kápolnába, a Mária-oltár alá. Ki se mozdult senki.

Csak a csősz járt a határban, no meg a bakter strázsált benn a faluban. Cuppogott a sárban a csősz hatalmas csizmája, de azért csak járta körútját. Amint a kápolna elé ért, hirtelen kivágódott a nehéz tölgyfa kapu. Égi fény vágott ki rajt, s glóriában a Szűzanya. Fázósan húzta össze magán kék-fehér ruháját, s ment a szakadó esőben az oldalban álló hatalmas tölgy alá. A fénytől, égi jelenéstől megmeredt csősz futott fölocsúdva a falu felé. Ijedten verte a plébános ablakát. Éppen vendége volt a

szentéletű büki káplán. Hadarva mondta el a dolgot, a sekrestyés félreverte a harangokat, gyülekezett a nép. És megindult a menet. Az élen a csősz meg a sekrestyés a csengettyűvel, mögöttük a két pap, azután templomi zászlókkal a nép. Az eső tovább szakadt, dörgött- villámlott kegyetlenül. Az elszörnyülködés moraja futott végig a tömegen a tárt kápolnakapu láttán. A tölgy alatt az erdőszélen pedig ragyogott a fény. Énekelve, imádkozva veszi körül a nép a glóriás Máriát. Eleibe borul füstölővel a plébános: - Szűzanyám! Gyere vissza a kápolnába. A nép remegve imádkozik. Az égből mintha dézsával öntenék a vizet. Végre a szentéletű büki káplán kérésére visszatér a Szűzanya, ha megígérik, hogy holnap, reggel kiviszik a kriptából a koporsót. És most indul a menet. Elől égi fénytől övezve a szűz, mögötte a papok, nép. Dörrenve vágódik be az Istenanya mögött a kápolnakapu. És imádkozva oszlik a nép. Másnap markos legények emelték ki a koporsót, de csak hat pár ökör segítségével sikerül kihúzni a sírboltból. Felvontatták az erdőszélre s eltemették oda, hová Mária menekült, a nagy tölgy alá.”

3.Wellner Lőrinc közlése: Meg nem nevezett adatközlő nyomán: „A népmonda szerint gr. Jankovich Izidor rossz ember volt. A közeli Boldogasszony-kápolnában […] temették el. Ezért Mária minden éjjel kijött a kápolnából, és itt egy babbokorra szállt, amíg a halottat más helyre nem vitték.”

A monda fő történései, ha időbeli eltérésekkel is, de megfelelnek a valóságnak.

Csicsó puszta

- Segítő Mária kegyhely, Csicsó puszta a Kapos folyó völgyében, a Szakály és a Hőgyész közti szőlőhegy oldalában van. Tolna megyéhez és a Pécsi egyházmegyéhez tartozik. Csicsó a hagyomány szerint már a török hódoltság előtt is búcsújáró hely volt, amelynek szent kútját remeték őrizték. A XVIII. század elején a környékre németek telepedtek. Ők adtak a csodatevő forrásnak nevet (Bründl-kutacska). Az első remetét, Szabados Fülöp miskei zarándokot 1731-bői említik. Ő a forrás mellett kis cellát épített magának, kápolnával. A mai csicsói templomot 1745-ben Anton Mercy d'Agentean földbirtokos építtette a Szentháromság és a Segítő Szűz Mária tiszteletére. Ebben helyezték el a Segítő Szűz Mária (Mariahilf) kegyképének másolatát, amit a környékbeli németek hagyománya szerint még óhazájukból hoztak magukkal. A kép festőjéről sajnos nincsenek pontos adataink.
Egy XVIII. század közepi feljegyzés szerint a magyar búcsúsok inkább a forráskút vizének, a németek pedig a Mária-képnek tulajdonítottak csodatevő hatást. Búcsús ünnepeiket is külön tartották. Az 1780-as években a csicsói remeteség megszűnt. Ettől kezdve a zarándokhelyet a hőgyészi plébánia látja el.

A legenda szerint a XVIII. században a grófi konda egy Mária-képet vagy Mária-szobrot túrt ki a földből, amelynek helyén fakadt a forrás. Más változat szerint a disznók Szűz Mária jegygyűrűjét, illetőleg a forrásnál ma is látható kisméretű Fájdalmas Anya szobrot túrták ki.
     Ez a legenda az alapja az andocsiak csicsói fogadalmi búcsújárásának, amelynek százados ünnepére (1936) ajándékul magukkal hozták, s a kápolna falára függesztették az andocsi Szűz Mária képét. A két települést az andocsi eredetlegenda is összeköti, amely arról beszél, hogy a Mária andocsi kápolnáját Kalocsáról elmenekítő angyalok Csicsón megpihentek.

Csíksomlyó

- A Csíksomlyón korábban (1440)megtelepedett ferencesek 1442-1448 között felépítettek egy gótikus stílusú templomot, amelyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel 1448-ban. (Sarlós Boldogasszony: Szűz Mária látogatása Erzsébetnél, július 2-án van a búcsúnapja.) A gótikus templom építésében a hívek mellett jelentős segítséget nyújtott a ferenceseknek Hunyadi János erdélyi vajda, hálából Istennek a törökök fölött aratott győzelemért (1442). Ez a gótikus templom a következő három és fél évszázadon keresztül sok bővítésen és átalakításon ment át. Az 1661-es török-tatár betöréskor felgyújtották és a tetőzet teljesen leégett. Kijavították és ebben az alakjában egészen 1802-ig fennállott. Akkor lebontották és anyagát beledolgozták a mostani barokk templom falaiba. A barokk templomot 1804-ben kezdték építeni Schmidt Konstantin építész tervei szerint, és 1876-ban fejezték be teljesen, a templomi berendezésekkel együtt. A templom legértékesebb tárgya a Szűz Mária kegyszobra. A XVI. század elején (1510-1515) reneszánsz stílusban készült, hársfából. Alkotója ismeretlen. Magassága 2,27 m. A világon ismert kegyszobrok között a legnagyobb. A napba öltözött Asszonyt ábrázolja, akinek lába alatt van a hold, fején a tizenkét csillagból álló koszorú. Királynőként is ábrázolja Szűz Máriát: fején korona, jobb kezében jogar, bal karján tarja szent Fiát, a világ Megváltóját. 1798-ban, Batthánnyi Ignác erdélyi püspök idején az egyház "Csodatevőnek, segítő szent Szűznek" nevezi el. A Kegyszobor a Mária-zarándoklatok középpontjában áll. Régi szokás, hogy a zarándokok, miután a Kegyszobor előtt Máriához, Isten Anyjához könyörögtek, megsimogatják a Kegyszobor lábát, hozzáérintik ruhájukat és kegytárgyaikat. Így óhajtják kiesdeni a maguk számára az Istenanya áldását. A századok folyamán a Kegyszoborral sok csoda történt, sok ima meghallgatásra talált. Többször olyan fényben ragyogott a szobor, hogy világossága betöltötte a templomot. Nagy katasztrófák előtt szomorúnak látták az emberek az arcát. Az 1661-es török-tatár dúlás alkalmával, amikor a templomot felgyújtották a tatárok, a Kegyszobor sértetlen maradt. A hagyomány szerint az egyik tatár vezér, azt gondolván, hogy a Kegyszobor nagyon értékes lehet, el akarta szállítani, de az olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökör sem tudta elhúzni a szekeret. A tatár vezér ledobta a szobrot a szekérről, kardjával hozzávágott, megsebezve a Kegyszobor arcát és nyakát. Ezek a sérülések ma is láthatók a Kegyszobron. A tatár karja bénán hanyatlott alá. Az idők folyamán a hívőknek a Kegyszobor előtt elmondott imája, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására, igen sokszor meghallgatásra talált. Ennek emlékét őrzik a Kegyszobor két oldalán kifüggesztett fémtárgyak (fogadalmi tárgyak). Ezek a XVII-XVIII-XIX. századokban készültek. Imameghallgatás esetén ilyen fogadalmi tárgyakat készíttettek és adományoztak hálából a Szűzanyának. Az 1940-es évektől napjainkig, márványból készült hála-táblák tanúskodnak arról, hogy a Szűzanya most is meghallgatja tisztelőinek imáját.  A csíksomlyói kegyhely közelében magasodik fel a Kissomlyó-hegy. Szent hegynek tartja a néphagyomány, mivel évszázadok óta imádkozva járja körös-körül a zarándokok serege. Oldalában keresztek vannak felállítva, keresztúti állomások, és a hegytetőn három kápolna, amelyeknél ugyancsak ájtatoskodnak a búcsújáró keresztények. Története gazdag legendás múltjában, leírásokban, helyrajzi szerepében. Első szájhagyomány, hogy már a pogány székelyek korában kultikus hely, áldozatbemutató hely volt. Szent István király egyházalapító rendelete értelmében, 1002-ben kápolnát építettek erre a magaslatra. A pogány székelyek keresztény hitre való megtérése után az egyház szívesen épített keresztény szentélyt a pogány kultikus helyre, hogy a nép vallási áhítatának tegyen eleget. A hegy csúcsán a Salvator kápolna áll. Mellette a Szenvedő kápolna. A Salvator kápolna szentélye románkori építmény, lőrésszerű ablakokkal. Mindkettő az Árpád-korból való. Csíksomlyó fölé két hegy magasodik: Kis- és Nagysomlyó. A Kissomlyóról sokszor esik szó a búcsújáró hely kapcsán. A Nagysomlyó titokzatosan áll a háttérben a maga történelmével és legendáival.

Csobánka

- Szentkút és Búcsújáróhely a Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A Pilis-hegység déli peremén lévő község Pest megyéhez és a Székesfehérvári egyházmegyéhez tartozik. A falut szerbek alapították a XVII. század végén, német és szlovák lakosságát a XVIII. század folyamán nyerte. A Szentkút eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt, katolikus kultusza későbbi és német eredetű. A hely legendája szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária, egy forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak. A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások.
Akárhogy is, a forrásnak már a Mária-jelenés előtt, a XIX. század elején gyógyító híre volt: Lázkutacska, Fieberbründl volt a neve. A jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják. Ezután a környező fákra, bokrokra akasztják kötéseiket, rongyaikat, ezzel is jelezve az elért vagy kívánt gyógyulást.
     A múlt század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé századunk elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen látogattak ide. A kápolnát az 1930-as évek végén átépítették. Bár az átalakítással sok régi fogadalmi kép kikerült a templomból (1937-ben 86 db volt a számuk), a felajánlás (offerálás) századunkban is szokás volt. Máig sok imameghallgatás történik itt. A zarándokok egy része zöld ágat visz haza Csobánkáról, más része a forrásból vizet. A visszaemlékezések szerint egykor az örökmécs olajából is elkértek.
     Illés napján a szerb zarándokok a kereszt előtt építettek oltárt. Mise után a pap megszentelte a forrást, ennek vizével pedig a búcsúsokat.

Csongrád

- A templom mellett kialakított kertben felállított kápolnák hazai és külföldi zarándokhelyeket idéznek meg, azok másolatai. A Fatimai Szűzanya szobra köré sziklakertet, Kálvária dombot, Szt. István-kápolnát, Medjugorjei Szűzanyának épített kápolnát, a lourdes-i barlang hasonmását építették. A kert a legszebb templomkert pályázaton 1992-ben 2. díjat nyert.

Csorna

- Sokan talán nem is tudják, hogy a csornai premontrei templom Szűz Mária oltárának képéhez feltűnő gyógyulások emléke fűződik. Ezt a képet 1757 táján Schrabel Tádé hozta magával a csehországi Gradicsból, amikor csornai prépostnak választották meg. A kép sötét színű. A Szűz Anya arca is barna. Ezért a nép máig is „Szerecsen Máriának” nevezi. A képet először a Szent Kereszt-kápolnában helyezték el, amely a mai premontrei templom északi oldalán épült.1790-ben óriási tűzvész pusztított Csornán, s ennek áldozatául esett a Szent-Kereszt kápolna és a prépostsági templom is. A Szűz Mária-kép azonban a borzalmas tűzvészben is sértetlen maradt, és később amikor nagyobb építkezések történtek, a templomba került egyik oltár fölé. A régi XVIII. Századbeli feljegyzések szerint: „Alighogy a képet köztiszteletre kitették, a jámbor nép hamarosan nagy buzgalommal járult eléje, kegytárgyakkal halmozta el és ügyes bajos dolgaiban erős hitet táplált a Kegyelmek Anyja iránt. A prépostsági levéltárban őrzött iratok szerint tanúk, eskü alatt vallották a következő események történetét: - 1761. március 4-én három hónap óta jobb lábán megbénult ötödfél éves kisfiát hozta el édesapja a Szent-kereszt kápolnába a szokásos litániára. A Szerecsen Mária –kép előtt ájtatosan imádkozott és az ott kifüggesztett imádságot buzgón mondogatta. S íme, kisfia egészségesen, minden segítség nélkül saját lábán tért haza, apja pedig örvendezve kísérte fiacskáját. - Egy 9 hónapos fiúgyermeknek születésétől fogva lúdtojás nagyságú daganata volt. 1761. április 29-én a Szent Keresztről nemezett prépostsági kápolnába hozták a Szerecsen Mária kép elé, és meggyógyulásába vetett teljes bizalommal a Boldogságos Szűznek, mint a betegek gyógyítójának pártfogásába ajánlották. S a daganat dió nagyságra apadt azonnal. - 1763. május 27-én egy 22 éves, fél év óta őrült és dühöngő leányt hozott édesanyja a Szerecsen Mária kép elé. Amikor ott együtt buzgón imádkoztak Istenhez, visszatért a leány egészsége.

Doroszló (Bajkút-Szentkút, jelenleg Szerbia)

- A Segítő Boldogasszony bácskai kegyhelye A hajdani nádas-lápos Mosztonga, napjainkban a Duna-Tisza-Duna-csatorna partján található az egykor Bajkút nevet viselő kegyhely, amelynek ma Szentkút a neve. A mai Doroszló határában levő szentkúti kegyhely mindenképpen az egykor Baykhot-Bajkod-Bajkút néven emlegetett helynek felel meg. Első okmányunk a Bajkútról, mint községről, 1382. május másodikán jött létre, amikor is Lajos király, Erzsébet királynő beleegyezésével, az óbudai klariszsza (Ferences - rendi) apácáknak, ezeknek felső vármegyei birtokaikért cserébe adja a Bács megyei királyi birtokokat. A település mindenképpen a birtokbavétel után az apácák tulajdonát képezte hosszabb időn át, bizonyára a török pusztításokig, amikor e tájon is igen megfogyatkozott a nép, bár akadnak feljegyzések a török időkre vonatkozóan is a kegyhely létezésével kapcsolatban. "A török uralom után a régi kegyhely ismét a hívek nagyobb áhítatának tárgya lett s most már nem ťBajkútŤ-nak; hanem Szentkút-nak nevezték és ma is igen sokan így nevezik. "Neve még ma is fennáll a Doroszló falu határában a Mosztonga vize mellett levő Bajkút nevű kutacskában, amelyhez 1790. óta a hívő lelkek, kivált vakok, bénák...mint kegyhelyhez zarándokolnak s mindennemű testi bajoktól gyógyulást remélnek." A szájhagyomány szerint a vidéket, a jelenlegi Doroszló környékét, egykor mocsár borította. A mocsár lakói betyárok lehettek. Erősek, egészségesek voltak, mert a közelben lévő csodás erejű forrás vizét itták. Ezek az emberek a betegeket is elvezették a forráshoz. Egy kis házikó is volt a közelben, de ez a tűz martalékává vált, amelyben bennégett a sok mankó, bot, amit a gyógyultak hagytak ott. A mocsár később kiszáradt, de a forrás megmaradt tiszta, gyógyító vizével. Az elkövetkező időkből sok csodás esemény fűződik a Szentkúthoz.

A Bajkút c. kiadványban erről így olvashatunk: “A legtöbb azon időkben történt, amikor az Isten különös közreműködésére volt szükség, hogy a katolikus hit Bácskában ne csak megmaradjon, hanem felvirágozzék.”A nép ajkán maig élő legenda szerint a Boldogságos Szűz közbenjárásával kapcsolatos a Szentkút csodatevő vizének gyógyító ereje. A Doroszlóiak Szűz Mária szentkúti megjelenésével magyarázzák a kút vizének csodás erejét. A legendának több változata él még a néphitben. Egyik szerint a Szűzanya megjelenésekor lábával megérintette a földet, s azon a helyen forrás fakadt, csodatevő víz buggyant ki, ami valójában a Mosztonga melletti kutacska. A Doroszlói Kovács Endre helytörténész adatközlői szerint a Szűz megfürdött a Mosztonga vizében. A Doroszlói születésű Sz. Tancsik Mária emlékezete szerint az 1930-as évek derekán élő 80 éves emberek mesélték, hogy erre a kútra járt vízért egy istenhívő leány, aki egyszer vízmerítés közben meglátta a kútban Szűz Máriát. Ugyanez az adatközlő mondta, hogy a lakosság azt tartotta, hogy a Szent Szűz többször is megjelent a Szentkútnál, mégpedig a Mosztonga felől, a vízen jött. A nádasban ugyanis volt egy folyosó, ahol a ladikok jártak, a "csónakcsapás". Ott a víz soha nem fagyott be, és a Doroszlói lakosság ezt tartotta Szűz Mária útjának. Mások szerint a Mosztonga vize mindenütt zavaros volt, de ahol a Szűzanya megjelent, tükörsima, tiszta volt, és ott sosem fagyott be.

A csodás gyógyulásról szóló első feljegyzés 1792-ből származik. Ekkor egy 40 éves gombosi vak ember, név szerint Zablóczky János, aki Szűz Mária nagy tisztelője volt, és sokat fohászkodott hozzá szeme világának visszanyeréséért, egy éjszaka álmot látott. A Szűzanya azt sugallta neki, hogy menjen át Doroszlóra, ott mossa meg szemét a Szentkút vizében. Ö ezt megtette és visszanyerte látását. A doroszlóiak emlékezete és a legenda szerint, amikor Zablóczky János boldogságában lenézett a kútba, ott a Szűzanyát vélte látni egy szép asszony képében. Szűz Mária doroszlói jelenéseivel kapcsolatosak a következő hiedelmek is: - "Lënn, a szentkuti Máriáná ojan fagyökerek vótak, egész szépen mëgmutatkozott rajta a Szüz Mária". - "Ëgy izrába mëg elkezdtek gyünni a sokacok a Máriáhó... Az eggyik fának a gyökere, ott lënn a Máriáná, ojan furcsán kifórt: oda térdepűtek és imádkoztak, mer hogy az valami égi jel, mittudomisén, tán hogy ujra megjelent a Szüz Mária". - Egy Doroszlóra látogató gunarasi zarándok tudomása szerint a forrásnál egy alkalommal megjelent Szűz Mária árnyéka. Bálint Sándor úgy tudta, hogy a doroszlói jámbor nép szerint Doroszlón történt a Lourdes-i jelenés, a szeplőtelen fogantatás Lourdes-i kinyilatkoztatása. A doroszlói lelkészek több mint 80 gyógyulást jegyeztek fel a kegyhelyen, az utolsót 1988-ban. Az oltárkép fölött a következő felirat olvasható: SUCCURRE NOBIS PIA VIRGO CADENTIBUS vagyis: KEGYES SZŰZ, SIESS SEGÍTSÉGÜNKRE, ESENDŐ EMBEREKNEK

Drégely – Hont –Tsitár (Csitár)

- A Három Szent Forrás búcsújáróhelye, Nógrád megyében, az Váci egyházmegye területén lévő kegyhely.

Drégelypalánk és Hont között, a főút mellett útjelző tábla mutatja az irányt egy feltárás előtti alagút és a Kutyika nevű forrás felé. A Boldogságos Szűzanya tiszteletének régi kegyhelye a Kútberki völgyben, a Csitári-patak közelében, az Ipoly bal partján, a Börzsöny hegység északi lejtőjén fekszik.

A kegyhely történetét feldolgozó és a búcsújárásokat szorgalmazó Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom szerzetes atya írja könyvében, hogy a csitári források közelében már a középkorban két szép kápolna állt. Állítólag Drégely várából is ide jártak imádkozni a "titokzatos alagúton" át. Már a Borovszky-monográfiában is olvashatunk arról, hogy a honti határban, "az őskori állatmaradványokkal rakott csitári völgyben van egy kút, melyet a néphit sokáig varázserejűnek vélt és hajdan tömegesen zarándokoltak oda a gyógyulást keresők". A múlt század közepén Hont megye történésze, Hőke Lajos is készített feljegyzést a forrásról. Ebben olvashatjuk az alábbiakat: "A honti kutyika, mint azt a vidéki palócok nevezik, honti kutika vagyis kútacska helyett, szintén egyike volt a csodakútaknak, mígnem a néphit föllebb rukkultatta. Fekszik a kutika Hont falu határában; az iszapja közt ősvilági állatok, mammuthok s egyéb szárazi és tengeri szörnyek maradványaival rakva, a csitári völgyben..." A kegyhelyen tulajdonképpen három szent forrás fakadt egykor. Ezek vizét egy helyre gyűjtötték, s az ivómedence csapján lehet inni belőle. A forrás mellett, amely Kutyika néven vált ismertté, Németh atya közlése szerint már a török időkben egy fakereszt állt. Ehhez járt az itteni uradalom szegény juhásza vak fiával fohászkodni. Ilyenkor a gyermek szemét mindig megmosta a Kutyika vizével, mígnem a fiú egyszer csak látni kezdett. Ezután épült hálából az első kápolna, melyben elhelyezték a Magyarok Nagyasszonya-szobrot is. Ezt a pásztorfiú faragta ki, a honti asszonyok szép viseletébe öltöztetve Máriát. A kegyszobor ma is megvan. A csitári búcsújáró hely múltját kutató másik helytörténész, Kamarás József a drégelypalánki plébánia Historia Domus-ában akadt egy 1859-es feljegyzésre, melyben a község akkori plébánosa közölte a hírt, miszerint "Tsitárban a malom közelében lévő forrásnál a Boldogságos Szűz Mária többször is megjelent és csodálatos gyógyulások történtek". Hont községben 27 ilyen esetre emlékeztek. 1852 nyarán a kúthoz zarándokolt egy váci asszony, aki nemsokára lélekszakadva rohant a közeli malom molnárához, s "fennen kiabálta, hogy neki imádkoztában a kútban a Boldogságos Szűz megjelent". Az asszony ezután hazament Vácra, ahonnan hozott magával "ötszáz hitbuzgó asszonyt, kik lobogókkal, énekkel jöttek üdvözölni a kútban megjelent Szűz Máriát". Ugyancsak Hőke Lajos írta, hogy "a kút, melynek tiszta vize homokrétegen szivárog fel, kőkerítéssel keríttetett, nyílása sűrűn bedrótoztatott, és csak annyi lyukat hagytak rajta, hogy oda egy láncolt hosszú nyelű vas kanállal lehessen belőle vizet meríteni... A betegek szenvedő lábaikat a kútból kifolyó kis csatornában áztatják, közben Máriához imádkozván és énekelvén". A kegyszobor, melyet a szembetegségéből meggyógyult pásztorfiú faragott, 1920-ban eltűnt. Egy egyszerű asszony álomlátomása folytán azonban Nagyorosziban, egy tyúkpadlásról előkerült. Megtisztították, s újra elhelyezték a kápolna oltára felett. 1948-ban az omladozó kápolnát lebontották, de egy honti gazda adományából újra felépült a fogadalmi kereszt közelében. A mai Engesztelő Kegykápolnát 1949-ben szentelték fel, s a miséző oltár felett újra elhelyezték a kegyszobrot. A régi kápolnácska helyére egy szép lourdes-i barlang került. 1975-ben elkészítették Máriahegyi N. János szobrászművésszel a Bibliás Szűzanya szobrát. Ezt tették a régi helyére, ám a nép ragaszkodott az eredetihez, amely az esztergomi restaurálás után újra visszakerült helyére. Sokáig tartott, míg a drégely—hont—csitári búcsújáró helyet elismerték. A nép minden tiltás és megfélemlítés ellenére ragaszkodott a Kutyikához. Rendszeresen elzarándokoltak ide a hívő és fohászkodó emberek az Ipoly mindkét oldaláról. S ahogyan Fazekas István dorogi kanonok írta Kamarás Józsefnek: "A Kutyikánál népünk Mária tiszteletének egy élő eleven ágacskáját figyelhettem meg. A csodákat nem a víz teszi, hanem a hit. A lourdes-i víz egyszerű ivóvíz, a hit a fontos." 1977-ben VI. Pál pápa apostoli áldását küldte a kegyhelynek, Németh J. Krizosztom atyának, s mindazoknak, akik e helyen a papi hivatásokért is imádkoztak.

Egerszalók

- A Fájdalmas Anya palócföldi kegyhelye . Első temploma az Árpádházi királyok korából való. Ez az első templom elpusztult, valószínűleg a törökök pusztították el, lerombolták a boldogságos Szűz szentélyét is. Az 1600-as években újra jelentősége van Egerszalók kegyhelyének. 1696-ban ugyanis herceg Eszterházy Pál nádor „Mennyei korona” című munkájában szól Egerszalókról, ahol egy tölgyfán „tiszteltett ősi időktől fogva” a boldogságos Szűz Máriának ékesen írott képe, ölében tartva a keresztfáról levétetett Megváltónknak szent testét. A kegykép különleges tiszteletben akkor kezdett részesülni, amikor egy vak leányka visszanyerte látását a kegykép előtt. Ezt az első csodát számos sok más csoda követte idő folyamán.1805- és 1809-ban még a Habsburg dinasztia tagjai is felkeresték a kegyhelyet.1738-ban épült Egerszalók mai temploma, a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére. Lehetséges, hogy a kegytemplom főoltára régtől fogva bír kiváltsággal .Történt , hogy kőolaj és földgáz után kutatva próbafúrásokat végeztet a település határában, amikor a fekete arany helyett váratlanul forrásvíz tört a felszínre. Így jött létre az egyik legfiatalabb gyógyfürdőnk.(mésztufa kúpok)

Ercsi

- Mária, az Angyalok Királynéjának búcsújáró helye, Fejér megyében, a volt dunaújvárosi járásban található a település. A 12. században Szent Miklósról elnevezett apátsága is van, de 1332-ben már világi papi plébániájáról van említés. 1638-ból őriznek egy városi pecsétnyomót, melynek fölirata tanúskodik, hogy „Bodog Ason Városa Ersi". A török dúlás idején bosnyák ferencesek kezdték a pasztorációt (lelkipásztorkodást), később pedig az idetelepült katolikus délszlávok szolgálatát a 18. század derekán. Volt egy régibb Nagyboldogasszony-temploma is, amit 1698-99-ben építettek, míg a mostanit 1762-1767 között. Bizonyos zárdáról is van említés a dokumentumokban, melyekből 1702-62 között gondozták a híveket.
     A Duna partján álló, 1828-ban épült Nagyboldogasszony-kápolnáról csak annyit tudunk, hogy híres búcsújáró hely. Itt alussza örök álmát báró Eötvös József egykori híres író-és államférfiú. Ugyancsak a Duna jobb partján, Ercsi község fölött egy jó vízű forrás is fakadt. A forrás fölé 1200 körül kápolnát emeltek, és a máriacelli kegyszobor mását helyezték el benne. Mivel a hajósok szerettek itt megpihenni, ezért a hajósok kegyhelyévé vált ez a hely. A törökök elől a földbe rejtették a Mária-szobrot, és csak a második világháború után találták meg. Jelenleg a plébánián őrzik. A török dúlás végeztével a kis kegyhely fölfejlődött. 1756-ban bizonyos Mészáros Lukács ercsi jobbágy a Szűzanya közbenjárására meggyógyult betegségéből, ezért hálából képet festetett a Nagyboldogasszonyról, aki a koronás kis Jézust tartja jobbján. 1828-ban a kegykép őrzésére kegykápolna épült ugyancsak a Nagyboldogasszony tiszteletére.

Érd / Ófau, Postástelep, Tuskulánum/ Három kegyhely egy faluban

Érd – Ófalu:

A Budapesttel határos városban keresztezi egymást a fővárosból kiinduló 6. és 7. számú országos főútvonal. Néhány műemléki értékű épületet is találunk Érden. A középkori egyházának romjaiból néhány részlet megtartásával építik fel 1720 körül a mai Szent Mihály plébánia templomot, a torony azonban csak 1744-ből való. A hegyen álló, négyszög alakú, volt Sina kastélyt régebbi alapokon a XIX. Század második felében építették. 1927-ben a Vizitációs nővérek első magyarországi zárdája lesz. Itt élt Bogner Mária Margit is, aki 1905.dec. 15-én született Torontál vármegyében, Melence nevű községben 1933. május 13-án hal meg az életszentség hírében. Amikor a kolostort államosították, holttestét két székesfehérvári kanonok jelenlétébe exumálták, és az Ófalui templom tövébe helyezték örök nyugalomra. Sírját virágerdő borítja. A zarándokok ezrei keresik fel, különösen Budapestről.

Sok imameghallgatás helyszíne.

Bogner Mária Margit (1905-1933)

A Torontál megyei Melencén született 1905. december 15-én, a keresztségben az Etelka Mária Anna nevet kapta. Már első szentáldozása után súlyosan megbetegedett, melyet a megpróbáltatások ellenére derűvel viselt. Tíz hónapos ágyhoz kötöttség után egyik lába megrövidült és megmerevedett.

Nagybecskereken polgári iskolát és kereskedelmi tanfolyamot végzett, 1919-től adminisztrátorként dolgozott. Lelki élete bérmálkozása (1923) után mélyült el a jezsuita Csávossy Elemér vezetésével. Imaapostolságot vállalt, a Mária Kongregáció tagja lett, napi áldozó volt.

Bár a karmelita rend vonzotta, egészségi állapota miatt - többszöri próbálkozása ellenére - annak nem lehetett tagja. 1927-ben a thurnfeldi vizitációs nővérek zárdájának lett lakója, 1928 áprilisában öltözött be. Még ez év nyarán öt társával elindult Érdre, az első magyarországi vizitációs zárda alapítására. 1929. május 16-án ideiglenes; pontosan három esztendővel később örök fogadalmat tett. Pár nappal később magas lázzal betegszobába került. Csaknem egy éves, türelemmel viselt szenvedés után 1933. május 13-án hunyt el.

„A szeretet világít az úton, mely Hozzád vezet. Igen, Jézusom, csakis a szeretet útján akarlak követni, mint a szeretet égô áldozata. Ó, add, Jézusom ezt az egy kegyelmet, hogy a Te szereteted töltse be egész életemet s szeretetbôl haljak meg.” Naplórészlet

Érd – Postástelep:

Az itt található a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére épült templom, amelyben nemcsak sok imameghallgatás, gyógyulás, hanem 1969. június 12-én délelőtt 11 órakor Mária jelenés is történt. Az is figyelemre méltó, hogy a Kármel szellemnek megfelelően itt minden csütörtökön 17-18 órakor engesztelő ájtatosság van.

Érd – Tuskulánum:

Immár a harmadik kegyhely a városban. Mi emelte ki az ismeretlenség homályából?

1947. áprilisában kirándulásra készült Bruno Cornacchila családjával Rómából. Lekéste a vonatot. Így hát három gyermekével a Tre Fontane-hoz-, azaz a Három Forráshoz indultak, ahol Pál apostolt lefejezték. Levágott feje még hármat ugrott, amelynek helyén forrás keletkezett. Innen az elnevezés. Bruno családjával együtt hitetlen volt. Előadásra készült az egyik római ifjúsági szervezetnek. A gyermekek a téren labdáztak. Amikor a labda a bazilika melletti bokorba esett, nem tudták kivenni. A Jelenés előtt egyre hangosabban imádkozták az Üdvözlégyet. Apjuk segítségét kérték. Amikor odament, elcsodálkozott, hogy gyermekei az Üdvözlégyet imádkozzák, hiszen otthon soha nem imádkoztak. A Szűz Anya megadta neki a megtérés kegyelmét. Személyesen vitte a tőrt a pápához, akit azzal akart meggyilkolni.

Erről tudomást szerzett Tuskulánum plébánosa is. Amint a legtöbb pap nem hisz a mostani Mária – jelenésekben, ő sem hitt. Elment személyesen helyszíni szemlére. Megismerkedett a megtért családdal. Élményeit leközölte a Hitéletben és az Új Emberben. Helyet szorított új templomában a Kinyilatkoztatásbeli Szűz, magyarosan a Bibliás Madonna szobrának, amelynek felszentelésekor Brunó elmondta élettörténetét Kincses Ferences testvér tolmácsolásával a székesfehérvári püspök jelenlétében. Ezóta a kegyhely főképpen a budapestiek zarándokhelye.

Esztergom

- Vári Boldogasszony búcsújáróhelye - Bakócz kápolna:

Bakócz Tamás Mátyás király halála után irányította az ország bel- és külpolitikáját. Bíborosként részt vett a II: Gyula pápa által összehívott lateráni zsinaton, amelynek ideje alatt a pápa meghalt, és Bakócz, noha esélyes volt a pápai trónra, mégsem nyerte el azt. Nagy vagyon hátrahagyásával halt meg Esztergomban 1521. június 21-én.

A kápolnát saját sírkápolnájaként süttői, tardosi vörös márványból faragott lapokból építtette Giulinao Sangalloval, 1506-1511 között. 1507-ben már fel is szentelte a Boldogságos Szűz tiszteletére. Az oltárt Andrea Ferrucci fiesolai szobrászművész 1519-re készítette el. A kápolna ívei alatti négy címer közül kettő Bakóczé, a harmadik Ulászló királyé, a negyedik Szakhmáry György érseké. A hódoltság alatt a kápolna az emberábrázolásos szobrok kivételével nem szenvedett károsodást, a törökök nagy becsben tartva, mecsetként használták, és a kápolna alatti kriptába is temetkeztek. A főkáptalan 1756-ban felnyittatta a kriptát, és benne tizennégy török tetemet találták.

Az eredeti Bakócz kápolna vörösréz kupolával épült, tetején lanternával, amely felső világítást is adott. Áthelyezésekor fafödémes tető kapott. A jelenlegi, "mértéktartóan ízléses" (Balogh Jolán) kupolát Simor János építtette Lippert József tervei alapján. Kevésbé sikerültek az oltár új díszei: a márvány tabernákulum, a két szobor, Antonio de Toma olasz művész munkája. A Ferrucci-féle oltárról a törökök az összes szobor fejét, így Bakócz Tamásét is letörték, a ma láthatók 19. századi kiegészítések. A Fekete Mária kegykép, Schuchknecht ezredes, várparancsnok ajándéka. A fára festett kegyképet vsz. 1724 -ben találták a templom romjai között, s várparancsnok a kápolna oltárára tétette. Sok imameghallgatás történt. Az előző kegyképet, amelyet a kápolna áthelyezésekor a szenttamási Szent István kápolnába vittek át, Dorneck 1835-ben metszete ábrázolja. Az oltár két fülkéjében Szent István és Szent László szobrát látjuk, Pietro della Vedova alkotása. A tabernákulum jobboldalán a névadó bíboros térdelő, kisméretű márványszobra. Eredetiek azonban a kápolna gyönyörű reneszánsz faragványai, az oltár menzája, márvány-stallumai, a sekrestyébe vezető ajtókeret, a kórusablak angyalfejes keretezése, és a kupola alatti négy címer. A kegyképét különleges bizalommal a kismamák keresik föl.

Fertőszentmiklós

- Fájdalmas Anya hansági búcsújáróhelye, Győr-Sopron megyében, a Győri püspökség területén lévő kegyhely. A helység története a XV. századba nyúlik vissza. Bezerédy Vörös Gergely ekkor vásárolta meg a Nádasdy családtól Fertőszentmiklós határában a szeredi birtokot. Ezen felállíttatta a Fájdalmas Anya oszlopos szobrot. A XVII. században egy alkalommal iszonyú vihar söpört végig a vidéken, de a szobor sértetlen maradt. Ettől kezdve mind nagyobb tisztelet övezte a Fájdalmas Szűzanya szobrát. A zarándokok adományaiból századunk elején (1903) épült fel a mai kápolna, amelynek oltára fölött látható a sasvári Pietá-típusú, oszlopon lévő szobor. A kegyhely tisztelete különösen a II. világháború után erősödött meg, amikor a háború okozta sebek gyógyítását a halott Fiát ölében tartó Szűzanyától várták. Fő búcsúja a Hétfájdalmú Szűzanya ünnepe (szeptember 15). A plébániatemplom 1725-ben épült egy korábbi templom helyén. Értékes főoltára Esterházy Pál herceg ajándéka: a csodatevő myrai püspököt, a gyermekek barátját ábrázolja, amint legendája szerint megmenti őket. (A gyermekszerető, ajándékot hozó Mikulás figurája részben innen származik.) A templom berendezésében a barokk kori faragások jelentősek. A templom előtt, az Ikva-patak partján álló Pietá-szobor felirata szerint 1676-ból való, s korai határköve a Fájdalmas Anya itteni kultuszának.

Fraknó (Forchtenau vagy Forchtenstein Ausztria)

-A vár kápolnáját 1642-ben szentelték fel, a Szűzanya ősi kegyképét 1656-ban Boldogasszony templomába vitték, helyette 1687-ben a vár elé építtetett Eszterházy Pál nádor egy Immaculata szobrot (szeplőtelen fogantatás), ma ez a búcsújáróhely. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1347-ben már állt, 1655-ben és 1695-ben bővítették. 1695-ben Esterházy Pál herceg a szervitáknak adta, akiknek kolostort is épített itt. A templom és a plébánia egészen 1981-ig a szerviták gondozásában volt. Gótikus a szentély egy része és a nyugati oldalon nyíló kapu. Déli bejárata felett az 1655-ös évszám olvasható. Az oszlopos főoltár 1754-ben készült.

Az oltárfülkében baldachin alatt lévő, fából faragott Madonna-szobor (az egykori kegyszobor) a 15. század közepéről való. Napbaöltözött Asszony, bal karján a gyermek Jézussal, jobbján jogar.1529-ben a Bécs ellen felvonuló török hadak felégették Fraknóváralját, ahol a plébániatemplom főoltárán lévő XV. századi Mária-szobor a templomot pusztító tűzvészben sértetlen maradt. A későbbi századok háborús veszélyei idején is a falu népe odamenekült. Szűz Mária szolgáinak rendjét a szerviták kolostorával a templomhoz kapcsolva itt Esterházy Pál nádor alapította 1695-ben, s ennek következtében a már meglévő Mária-kultusz fellendült, keretében kibontakozott a búcsújárás.
     A legelső XVII. századi metszet egy nagyméretű holdsarlóval ábrázolja. Festett fa szobor, koronázott, öltöztetett. A szembetűnő holdsarló a török fölött győztes Boldogasszonyra emlékeztet.

Gáboltó, (Gaboltov, jelenleg SK)

- Skapulárés Szűz Mária és Szent Adalbert kegyhelye. Bártfához közeli település. A hagyomány szerint, Szent Adalbert itt pihent meg és ivott egy kútnál, amikor Szent István magyar királytól tartott Lengyelország felé. A kút fölé templom épült. A középkorban a Jeruzsálemi Szent Kereszt Lovagrend kolostora állt itt. 1765-ben a patakban fulladozó hívő, a templomban látható oltárkép Skapulárés Szűz Máriát hívta segítségül és megmenekült. A csodás eset után megindult a zarándoklat. A templomban a Skapulárés Száz Mária kegyképe van. A jámbor zarándokok a 15. század óta tiszteletben tartják. A Boldogságos Szűz egyik kezében a skapullárét tartja, körülötte tizenkét csillag. A kegykép vásznon van, de a Szent Szűz aranyazott ruhába van öltöztetve.

Gencsapáti-Szentkút

- Gencsapáti Szombathelytől északnyugatra, a Gyöngyös patak keleti oldalán terül el. Első írásos említése 1288-ból származik. A falu nyugati határában áll a környék kedvelt zarándokhelye, a Szentkút. Az 1756-ban, gróf Batthyány József pozsonyi prépost látogatásakor felvett jegyzőkönyv részletesen beszél a Szentkútról.
E szerint a gencsi határ nyugati részén, egy domb oldalán bővizű forrás található. Török Mihály és neje, László Katalin hálából kápolnát építtettek a forrás fölé annak emlékére, hogy világtalan gyermekük szeme a forrás vizétől meggyógyult. A kápolnát a fájdalmas Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. A kápolna mellé hamarosan egy három keresztfából álló kálváriát és egy remetelakot is építettek. A remetelakban egy Krajczár Ferenc nevű csehországi remete lakott. A remete ellátásáról a falu gondoskodott, ő pedig mindezért a forrást, a kápolnát, a kálváriát és környékét gondozta. A remete halála után a remetelak megsemmisült.
A romos állapotban lévő kápolnát 1730-ben Geröl István jobbágy újjáépítette. Későbbi feljegyzések tanúsítják, hogy az 1800-as években a község hivatalosan is elkötelezi magát a Szentkút és környékének felügyeletére. E feladat ellátására gondnokot választanak, ő vigyáz a rendre, tisztaságra, gondoskodik a kápolna és kálvária állagának megóvásáról, és kezeli a kápolna jótékony adakozásból származó bevételeit.
1906-ban a kápolna köré keresztút épült. Nem sokkal később a kápolna egy fájdalmas Szűzanyát ábrázoló szobrot kapott a kármelita nővérektől. Hosszú István és családja 1936-ban, 6 évesen váratlanul elhunyt Bernadett nevű kislányuk emlékére egy Lourdes-i barlangot építtetett és ajándékozott a Szentkútnak.

Gerjen

- Mária Szívének kegyhelye, Tolna megyében, a Pécsi egyházmegye területén lévő kegyhely. A kegytemplom 1949-ben épült. Kegyszobra egyenesen Fatimából érkezett, és 1978-ban áldotta meg a faddi plébános. Azóta minden hónap 13-án van e kegyeleti szobor előtt engesztelő ájtatosság a Szűzanya szándékai szerint.

Grábócz

- Szerb ortodox búcsújáróhely, Tolna megyében lévő kegyhely

Már a 14. században állt itt egy templom és egy bencés zárda. 1580-ban szerb szerzetesek menekültek ide a török által megszállt területekről. A grábóci szerb kolostor jelentősége messze túlmutatott a megye határain. Az egész Kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási központja volt, egy valóságos "magyar Athosz". 1585-ben alapították és innen kezdve 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig (néhány háborús évet leszámítva) folyamatosan működött. Templomukat 1587-ben építették, de a törökök 1667-ben elpusztították a kolostorukkal együtt. Az elnéptelenedett településre a Rákóczi-szabadságharc után tértek vissza a szerzetesek. Mai templomuk 1736-ban épült. A kolostor 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig működött, utána szociális otthonná alakították, 1994 óta a templommal együtt ismét az egyház tulajdona. A kitelepített svábok helyére később székelyek települtek. A szocializmus éveiben ide száműzték a bulgáriai görögkeleti egyházfőt

Görcsöny

- A templomkertben található az 1937-ben, Vér Mihály által állított Szűz Mária szobor. Új fejezetet jelent a templom történetében Molnár József plébános működése. Beteges fiatalemberként vette át a szolgálatot 1939-ben. Az első dolga volt a templom felújítása. Ekkor kapta a templom a mai díszes kifestését (Vass Bertalan munkája)A szentély angyalos freskóját és a diadalív freskóját Gebauer Ernő, ismert pécsi templomfestő készítette. A freskón jobbról ábrázolta a fiatal plébánost, aki feljegyzésében megemlíti, hogy ő akkor is gyomorvérzéssel kórházban feküdt és a halálát várták. Tudtán kívül így akarták emlékét megörökíteni. Hála Istennek, fölépült, és 35 éven át szolgált itt, 1974-ben bekövetkezett haláláig. Emléktábla tanúsítja hívei hálás szeretetét. Ő készíttette el Szent Anna és Szent József oltárképeit 1972-ben. De a legfontosabb, ami az ő nevéhez fűződik: ekkor fedezik fel a Vérző Szűzanya-kép másolatát, restauráltatják, és 1959-ben oltárra helyezik a templomhajóban. Ettől kezdve Görcsöny, amely már 1345-től Mária-kegyhely volt (a török időkig), ismét, új alapon búcsújáró hellyé lépett elő. Jóllehet látványos csodák nem, de imameghallgatások történtek e szent helyen. Molnár plébános örömére a templom kapott az olaszországi Re-ből, az eredeti kegyhelyről ereklyét; egy kis darabkát abból a kendőből, amellyel felitatták Re-ben a csodálatosan vérző Mária-freskó illatozó vérét. Ez most a kegytemplom legnagyobb lelki kincse. A szentsírnak használt oltáron lévő Madonna-kép díszítése azonos a krisztinavárosi Madonna kép díszítésével. A képet ezüst felhő utánzat veszi körül, melyből angyalfejek néznek ki, hátul pedig aranyozott sugarak díszítik a képet. Ha ez volt a budai tűzvész alatt megmenekült kép, akkor 1723-28-ig terjedő évszámnak kellene lennie. A krisztinavárosi képnek nincs semmi felirata. A klatovy-in és görcsönyin van, így nem kétséges, hogy olasz földön másolták. Úgy a klatovy-i mint a görcsönyi kép szoptatás nélküli, a jobb kar eltakarásával, de már koronával a fejen ábrázolja a Madonnát, míg a kis Jézust glóriával, a krisztinavárosi pedig a Madonnát is, a kis Jézust is koronával.
A görcsönyi képnek díszítése is azonos a krisztinavárosiéval: felhők, angyalok, aranyozott sugarak, azonban eltérő a klatovy-kép díszítésétől. A jövő kutatásai vannak hivatva, hogy fény derüljön a homályra a képpel kapcsolatos kérdésekben. Az eddigi eredmények kétséget kizárólag bizonyítják, hogy a görcsönyi plébánia templom, a re-i Vérző Madonna hiteles másolatának van birtokába.
VI. Kelemen pápa bullájából az olvasható ki, hogy a törököktől elpusztított templom a középkorba, Nagyboldogasszony tiszteletére volt szentelve. Őseink legkedvesebb Mária- ünnepe volt Erről a templomról az 1841.évi egyházlátogatási okmány, hivatkozva az 1720 évi egyházlátogatási okmányra, amely elveszett, azt állítja, hogy szép templom volt mohácsi vész előtt, majd lerombolva, a jezsuita atyáktól újraépítve, 1812. évig szolgált az istentisztelet céljaira, ma már csak romjaiban látható.
Az 1812 évben megáldott új templom adott hajlékot a Vérző Madonna képének. Egykorú feljegyzések nincsenek róla. Amint az idő porral és korommal fedte be, úgy ment feledésbe tisztelete is.
A megújított kép, mint a kegyelmek forrása lesz hivatva arra, hogy visszahívja a múltat és lángra lobbantsa a késői unokák szívében a Boldogasszony tiszteletét.

Gyöngyös

- Búcsújáróhely a Fájdalmas Anya tiszteletére

A Báthory család építette az 1400-as években a gyöngyösi kegyhelyet. A várost 1544-től 150 évre megszállta a török. A Fájdalmas Szűzanya szobrát azonban mindvégig tisztelték a keresztény hívek. A ferences templomban nyugszik Vak Bottyán. Az 1904-es tűzvészben csodásam megmenekült a Szűzanya kegyszobor. Tisztelete ezután fokozottabbá vált.

Győr

- A vérrel verítékező Szűzanya búcsújáróhelye. Cromwell Olivér angliai vallásüldözése idején Lynch Walter báró, ír főpásztor 1649-ben Bécsben bujdosott. Tulajdonában volt a Szűz Mária kegykép. Püsky János győri püspök meghívta hazánkba, a kegyképet pedig a székesegyházban helyezték el, ahol az ír atyák a magyar hívekkel együtt tisztelték. 1655-től 1663-ig Győrben élt az ír püspök. 1697. márc. 17-én Szent Patrik napján, a kegykép vérrel könnyezett. A csoda 3 órán át tartott. A vérkönnyeket felfogó kendő ma is látható a templomban. A csoda után zarándoklatok kezdődtek. A kép könnyezésének oka az utólagos vélekedés szerint az, hogy abban az évben utasították ki Írországból a hitükhöz hű katolikus papokat.

Gyula (Gyulamonostora)

- A település középkori neve (Gyulamonostor) a bencések jelenlétére utalhat, akik egészen a 14. századig élhettek a városban. Erre hivatkozva a város egyes történetírói azt feltételezik, hogy ebben az "egyházban őrizték a Boldogságos Szűz nagy tiszteletben álló képét, melyhez nagy népsokaság zarándokolt". E vélemény alapja IX. Bonifác pápa búcsúengedélye 1398-ból, amelyben említi a Boldogságos Szűz gyulai templomát, amelyhez "ájtatoskodás céljából nagy népsokaság szokott összeseregleni". A búcsúengedélyt a Losonczi család kérte. Ők voltak az itteni egyház kegyurai. Gyula 1566-ban került török kézre. Templomai és a fentebb említett Mária-kép valószínűleg megsemmisültek. Emléke azonban szívósan tovább élt, hiszen bő évszázad múlva, a török alóli felszabadulás után, 1699-ben Szentiványi Márton jezsuita atya is említést tett a képről, melynek jelzője: de Arundine Gyulae (Gyula Nádi Boldogasszony képe). A megújuló Mária-tisztelet jele, hogy a 18. század végén elkészült plébániatemplomot Máriának szentelték, s az újra benépesedő város címerében is helyet kapott a Boldogságos Szűz képe. Bár a múlt században XVI. Gergely pápa teljes búcsút engedélyezett a templomnak, ezek a rendelkezések még nem tették látogatott búcsújáró hellyé Gyula városát. Újkori fellendülése akkor következett be, amikor 1949. augusztus 15-én Pintér László debreceni püspöki helynök, a Nagyváradi egyházmegye magyarországi részének ordináriusa, körlevélben jelentette be a Nádi Boldogasszony tiszteletének felújítását. Az újkori kultusz megindításához a Mindszenty prímás által meghirdetett 1947-1948-as Mária-év szolgált alapul.
A Nádi Boldogasszony új kegyképét Borsa Antal festőművész készítette, s október első vasárnapján helyezték el az új mellékoltárra. Ettől kezdve ez a nap lesz a templom fő búcsús ünnepe. A néphagyományban máig él a Nádi Boldogasszony középkori kultuszának emléke. Úgy mondják, hogy a török idők alatt még tutajokon is jöttek a búcsúsok. A kegyhely felújításának történetét egy monda ismerteti: egy sarkadi lánynak álmában megjelent Szűz Mária, s megmutatta, hogy a Körös nádasaiban hová rejtették el egykor a kegyképet.

Hajós

- A kiskunsági homokdombok és a Duna menti síkság találkozásánál fekvő község Bács-Kiskun megyében és a Kalocsai főegyházmegyében található.
  A török idők alatt elnéptelenedett községet 1715-ben alapította gróf Csáky Imre kalocsai érsek. Német telepeseket hívott Schwabenből. Mint kegyúr, templomot építtetett híveinek, s azt Szent Imre tiszteletére szentelte fel. A templom Mária-szobrát az 1726-ban érkező utolsó telepes csoportban hozta magával Hall Mária Anna Dietelhofenből. A szobor már Németországban csodatevő hírben állott. Hajóson is hamarosan megkezdődtek a búcsújárások, amelyeknek hírére a kalocsai érseki hatóság a XVIII. század közepén két ízben is vizsgálatot rendelt el. (Gróf Klobusiczky Ferenc érsek 1752-ben új főoltárt készíttetett, s a kegyszobrot a Szent Antal-mellékoltárról ide helyezte át. VI. Pius pápa Kolonits László érsek kérésére Hajóst búcsújáró hellyé nyilvánította, s 1794-ben teljes búcsút engedélyezett az ide zarándoklóknak Szent Imre ünnepére, Fehérvasárnapra, valamint a Nepomuki Szent János nyolcadába eső vasárnapra. Sajátos a bátyai bunyevácok szokása, akik gyógyulásuk érdekében három egymást követő újhold vasárnap zarándokoltak el Hajósra. A trianoni határ megállapítása, illetőleg a II. világháború vége óta Dél-Bácskából nem jönnek búcsúsok. A templom titulusünnepe Szent Imre napja (november 5). Zarándokbúcsúját azonban Nepomuki Szent János ünnepét követő vasárnapon tartják (május 16).
     A XVIII. századi, majd bővített kegytemplom dúsan aranyozott főoltárán áll a középkori eredetű, fából faragott, festett kegyszobor. Szilárdfy Zoltán művészettörténész a szobor lábánál ábrázolt holdsarlóból arra következtet, hogy a XV. vagy a XVI. században a szobor eredetileg a Napbaöltözött Asszonynak készült. A napsugarakat most a Mária feje mögötti Mária-monogramos sugárkoszorú pótolja.

Hanyipuszta

- Szent Anna búcsújáróhely Heves megyében, az Egri főegyházmegye területén lévő kegyhely. "...megható magányosságban áll és őrködik a vidék csöndjében, a puszta fenséges kietlenségében. Alig látszik valami. Szemünk a látóhatár kietlenségébe vész, nincs ami elfoglaljon, lekössön: magunkra és Istenre kell gondolnunk. Ennek a lelki fölemelkedésnek eszköze a kápolna. Házak nem melengetik, fák nem szegélyezik, csak egy erecske húzódik mellette, amely a legenda szerint úgyfakadt, hogy Szent Vendel járt erre. Megsajnálta a tikkadt juhokat, leszúrta botját és forrás csörgedezett a helyén… Itt a lélek nem reprezentálni, hanem szolgálni akar…” — írta Bálint Sándor a 31. számú országúton, Tenk és Dormánd között álló, kicsiny kápolnáról.

1691-ben gróf Butler János egri várparancsnok vásárolta meg a területet, s 1719-ben kápolnát építtetett a pusztán Szent Anna tiszteletére, mint ezt az ajtó fölé vésett latin felirat is tanúsítja.

Hárskút (Lipovnyik-jelenlegSK)

-Rózsafüzér Királynője és Keresztelő Szent János búcsújáróhelye. Gömör és Kishont megyében található kegyhely (Lipovnik okr. Roznava). Megközelíthető Rozsnyó irányából Krasznahorkán át. A Szoroskő nevű hegy alatt terül el. 1141-ben jönnek ide a ciszterci szerzetesek. Kolostort és templomot építenek, de aztán a történelem viharai elsodorják őket. A jelenlegi templom épületének román elemei is vannak, de a legtöbb emlék benne gótikus. Az utolsó javítási munkálatok 1983-84-hen zajlottak. A fal egyik tégláján titokzatos írás láthatta: AMAL. Megfejthetetlen. Gótikus falfestmények is szemlélhetők. Védszentje: Keresztelő Szent János. A búcsújárás Rózsafüzér Királynője, október 7. Tudjuk, hogy itt már a középkorban is kegyhely volt. Telekessy István egri püspök restauráltatta a kegyhelyet, mint előbbi plébániáját. A barokk korszakban nagyon látogatott, de később ellanyhultak a zarándoklatok.

Hédervár

- A templom Mária kegyhely, egyúttal a grófi család temetkező kápolnája is lett. A keleti falnál egyszerű asztaloltár áll, mögötte ritka, görögkeleti farács található. A rács mögött pedig Szűz Máriának, a magyarok Nagyasszonyának művészi kivitelű, nagyméretű, hozzávetőleg 500 éves fából faragott szobra áll.

Hercegszántó

- Hercegszántó határában, Vodica-Máriakert kegyhelyen állították fel 2008 októberében a világ legnagyobb méretű10 méter 53 centi magas alkotás a világ legnagyobb Mária szobra. Vöő Sándor felajánlásából készült el, a 73 éves adományozó 1956-ban távozott a határtelepülésről Amerikába. Az adományozás lázba hozta a község lakóit hiszen a település címere Mária mennybemenetelét ábrázolja, s a falu két templomát, a szerbekét és a római katolikusokét is a Szűzanya tiszteletére szentelték fel, ezért a szántóiak körében nagy a tekintélye Máriának.

Homokkomárom

- Magyarok Nagyasszonyának engesztelő temploma 1360-ban pálos szerzetesek telepedtek itt le, ahol ma a Juda Oroszlánjai közösség működik. A török megszállás alatt elpusztult a pálos zárda és templom. 1772-ben ferencesek építettek egy új templomot. Amikor a templom alapjait ásták, egy fa gyökerei közül egy XVII. századból származó Szűzanya festmény került elő a földből. Érdekes, ezért fontosnak tartom idézni a krónikás szerzetest: „...melyről a nép teljes nyugalommal szól: Az új fakápolna építésekor egy fában találtatott a Szűz Mária képe, ott azon a helyen, melyen jelenleg a nagy oltár nyugszik. Az itt talált képet többször levitték az alsó kápolnába, de éjszakánként mindig visszajött előbbi helyére." Ezt a Mária-képet tették a templom elkészültekor, talán 1744-ben a fő oltárra, és azóta is ott van. Sok imameghallgatás és csodás gyógyulás történt a kegyképnél. Kopti Ottó apát XIV. Benedek pápa engedélyével a településre hozta Kis Szent Félix ereklyéjét üvegkoporsóban. Napjainkban a közösség a Szeretetláng mozgalom és a Titkos Értelmű Rózsa tiszteletének központja.

Hontnémeti (Huntianske Nemce, jelenleg SK)

- Skapulárés Boldogasszony búcsújáróhelye, A történelmi Hunt vármegyében, a korponai járásban található kegyhely. A nagyszombati érsekséghez tartozik. Kármelhegyi Boldogasszonyt vallja patrónájának, és búcsúja július 16. körül van.
     Barátságos falucska a Selmec-korponai hegyek között, a Selmec-patak völgyében tölgy és bükk erdőségek között. Ősrégi település. Vannak leletei a neolit korból, a bronzkorból. A királyi birtok volt. IV. Béla németekkel népesítette be a községet 1256-ban. A kegytemplom a falu fölötti dombon tág parkban áll óriási hársfák között. A búcsújárás ünnepi szentmiséjét a parkban szokták tartani. Magát a liturgiát szlovákul és magyarul is végzik. Szívesen jönnek ide zarándokként Selmec, Korpona, Ipolyság környékéről. Pápai megerősítést négyszáz éve nyert. Temploma eredetileg román stílusú a 13. századból. A 16. század elején azonban goticizálták, sőt 1783-ban barokk stílusjegyeket is kapott. Maga a főoltár későgót Mária-szobrot őriz. A szentélyben lévő mellékoltáron a Skapulárés Boldogasszony képe látható igen színpompás kivitelben. Vele szemben még másik két falfestmény is megörökíti kármelhegyi Boldogasszonyt és a szent skapulárét. Az egyik a kálváriás jelenetben mint társmegváltót, a másik a tisztítótűzből történő lélekszabadítást ábrázolja. A kegyhely működése töretlen.

Hosszúhetény-Püspökszentlászló

- Fájdalmas Anyának, Zengő Csillagának búcsújáró helye, Baranya megyében lévő kegyhely. Baranya megyében, a keleti Mecsek erdőrengetegében találjuk a hosszúhetényi Mária-kegyhelyet. Akik a népes, nagy forgalmú búcsújáró helyek mellőzésével csöndben, a világ zajától távol szeretnének a Szűzanyával találkozni, azok számára különösen vonzó ez a szerény kegyhely. A falubéliek minden év május és szeptember második vasárnapján zarándokoltak ide ünnepélyes menetben, kereszttel és zászlókkal. Múltjáról ennyit: Magas legelődombjának suhogó bükkerdejébe, Szent László fájának egyik ágából faragott magányos Mária-szobrot állítottak a bencés szerzetesek. Ennek elkorhadása után a Mecsek vidék nagy tehetségű szobrászművésze, a szászvári Kis György mester faragott fehér mészkőből egy Fájdalmas Szűz-szobrot (Piétát). Ma rácskerítés és az Országos Műemlék Felügyelőség védelme őrzi a szobrot, melyet kora tavasztól késő őszig fölkeresnek magányosan, vagy csoportokban érkező zarándokok. Messzecsengő hangon köszöntik gyakorta a „Zengő Csillagát" A kegykápolna Hosszúhetény felől közelíthető meg a legrövidebb úton. Hosszúhetényig autóbusszal mehetünk akár Pécs, akár Komló irányából. A falutól még három-négy kilométert kell gyalogolnunk a hegy mögötti kegyhelyig, de a mecseki táj nyugalma és szépsége, a Zengő és a Hármashegy látványa kárpótol bennünket a fáradtságért. A Szűzanya szobrától tíz percnyire, lent a völgyben apró falucska van: Püspökszentlászló. Itt, a kastélyhoz tarozó templomban vehetünk részt szentmisén.

Jásd

- A Bakony-vidék Boldogasszony búcsújáróhelye, Veszprém megyében, a Veszprémi egyházmegye területén lévő kegyhely. A község a Keleti-Bakony egyik völgyében fekszik. A környékbeli nép már a XVIII. században elzarándokolt a középkori, Szent Györgyről elnevezett bencés apátság romjai mellett felépített Szűz Mária-kápolnához, s a közelében lévő Szentkúthoz, a betegségből való felgyógyulás reményében.
     A XVIII. században gróf Zichy István telepítette be a községet Trencsén és Túróc megyei szlovákokkal. Ők a környező magyarsággal együtt felkarolták a Szentkút és Mária tiszteletét. Vizéből betegségek gyógyítására máig hordanak haza a búcsúsok. Fő búcsúja Mária nevenapján (szeptember 12-én) van.
     A Szentkúti kápolna - távolabb a falutól - 1804-ben épült a Zichy család adományából. Erre utal a bejárati ajtó fölötti családi címer, illetőleg a persely fölötti monogram: C. S. Z. (comes Stephanus Zichy). A kápolna előtt egy fogadalmi kereszt áll, szintén a múlt századból.
     Bent a faluban van a plébániatemplom. Ennek ékessége a Szeplőtelen Szűz XVIII. századi rokokó kegyszobra. Jásdra csak közúton lehet eljutni Mór, Zirc vagy Várpalota irányából.

Jászberény

- Jászföld búcsújáróhelye, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, az Egri főegyházmegye területén lévő kegyhely. A jászok közti térítőakciójuk befejezése után, az 1460-as években kezdték el építeni rendházukat a ferences atyák, s 1472-ben birtokba is vették. Templomukat Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Noha a város 1566-ban török uralom alá került, a barátok csak a tizenötéves háború során, 1594-ben hagyták el Jászberényt.     Még a török volt az úr a városban, amikor a visszatért barátok (1661) fokozatosan helyreállították templomukat, rendházukat. 1700-ban már elkészült a Szent Ferenc- és a Szent Antal-oltár, 1710-ben pedig a Szűzanya- és a Jézus Neve-főoltár. A barokk templom titulusa tehát a Jézus Neve lett, a középkori patrociniumot a Mária-oltár őrizte meg. A kolostor újjáépítése a XVIII. század közepére fejeződött be. A valószínűleg XV. századi Szent László-kápolna helyébe 1949-ben az előző Mária-év emlékére felépítették az Assisi-beli ferences bazilikában lévő Porciunkula-kápolna mását. A jászberényi porciunkula búcsú mellé nőtt jelentőségében az Olvasós Boldogasszony-napi búcsú, amelyet először 1948-ban tartottak meg, s amely nemcsak a Jászságnak, hanem a Tápió mentének is egyik legfontosabb búcsújáró ünnepe lett. Az érkező búcsús csoportok a templom melletti parkban lévő lourdes-i barlangnál is ájtatoskodnak. Éjszaka a templomban virrasztanak. A hajnali első harangszókor Szent Ferencről énekelnek.
     Fő búcsúi: porciunkula napján (augusztus 2), illetőleg október első vasárnapján, amikor az ún. olvasós búcsút tartják.
     A ferences templom értékes gótikus részleteket őriz, bár kívül és berendezésében is barokká alakították át. Az egykori kolostor ma idős apácák otthona.
     A templom melletti parkban a lourdes-i barlang mellett más építményeket is találunk. A XVIII. századból való a Kálvária szoborcsoportja Mária és Szent János alakjával. A Porciunkula-kápolna előtt XVIII. századi oszlopos, ernyős Mária-szobor áll. Lépcsője alkalmas hely az imádságra és a pihenésre is. A park fái között látható a török-magyar emlékmű, amelyet az elegyengetett egykori vársánc alatt talált csontmaradványok fölé emeltek.
     A Porciunkula-kápolna csak búcsúk idején van nyitva. Oltárképét a neves egyházi festő Kontuly Béla festette, az ő műve a templom gyóntatófolyosójának freskója is. Itt látható Kovács György főbíró sírköve (1755), ő sokat tett a templom helyreállításáért.
         Egykori búcsújárások emlékét őrzi a Mária nevére szentelt múlt század eleji Szentkúti templom. A hagyomány szerint 1747. június 27-én hatalmas vihar és jégverés vonult át a városon. Egy hatalmas villámcsapás nyomán fakadt a szentkúti forrás, amely fölé kis épületet emeltek. (Június 27 a csodás vízfakasztásairól ismert és tisztelt Szent László király ünnepe!)
     A város különböző pontjain cseréptetős képoszlopokat, helyi nevükön kőképeket találunk a Fájdalmas Anya reliefjeivel, a XVII. század végéről. Három kőkép őrződött meg napjainkra. A város akkori határán ezeknek pestistől óvó szerepe is lehetett. Erre utal a pestistől óvó Szent Rozália szobra az egyik kőképen.

Kács

- Búcsújáróhely a Szentháromság tiszteletére, Bórsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Egri főegyházmegye területén található. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisközség az Egri főegyházmegyében, a Bükk-hegység déli lábánál fekszik. Anonymus Gestája szerint a honfoglaló magyarok itt, a Nyárád-patak közelében pihenőt tartottak. Ez a hely lett később az Örsúr nemzetség szállásbirtoka, nemzetségi székhelye, ahol a nemzetség szakrális központja is állt, a Szent Péterről elnevezett bencés apátság. Ezt a XIII. század közepén egy határjárás (peres határmegállapítás) során említik. A kolostor egy évszázaddal később a pálos rend kezébe került, vagy pedig egy pálos remete időzhetett a környéken az írások szerint. A kolostort 1549-ben Serédi Gáspár és Balassa Zsigmond feldúlták. A pusztulást később a török tette teljessé. A falu még az 1500-as évek végén újratelepült és a reformáció idején is megmaradt katolikusnak. A középkori kolostor romjaiból 1724-ben építették újjá kis templomát, amelyet a Szentháromság tiszteletére szenteltek.
     Erre utal a hely egyik legendája is, amely elbeszéli, hogy egy lány a templom melletti hársfán három fehér bárányt pillantott meg. Látomását a Szentháromságos Egy Istenre való mennyei utalásnak tartották. Kács hosszú időn keresztül, s napjainkban ismét Tibolddaróc filiája. A jelenlegi barokk templom a korábbi gótikus köveiből épült. Ipolyi Arnold és Kandra Kabos, jeles XIX. századi művészettörténészek a község lakóházaiba beépített faragott kövekről beszélnek, amelyek egy - bélapátfalvihoz hasonló - nagyobb monostor építéséről tanúskodnak. A hely egy honfoglaló nemzetség központja lett, s ez arra enged következtetni, hogy itt még a kereszténység felvétele előtt pogány áldozati hely volt. Az ősmagyar kultusz az egyház felfogásában kereszténnyé vált, a pogány áldozati kő, amely beépült a templom falába így lett Jákob kövévé (Teremtés 28, 22). Egyes vélemények szerint a jelenlegi templom nem tartozott a kolostorhoz, hanem ez volt a plébániatemplom az apátság közelében, mint ezt Pásztón és Jákon még ma is láthatjuk.
     A Bükk alatti település és környéke ideális hely a természetjáráshoz. Ugyanakkor mind az egyéni, mind a csoportos zarándokok számára megfelelő környezet az elmélyedésre. A zarándokút során érdemes felkeresni a kácsi fürdőt.

Kalocsa

- Egyedül a Fatimai Szűzanya ájtatossága az, ami ma is még tömeget tud idevonzani. A képet Szentgyörgyvári M Palládia kalocsai iskolanővér festette. A kép a templom egyik mellékoltárán áll.

Kaposszekcső- Szőlőhegy

- A hagyomány szerint a forrás mellett, a mai kápolna helyén a török idő alatt egy oltárszerű mélyedés volt, benne egy Mária kép. Ide jöttek össze a környéken lerombolt várak megmaradt magyarjai, hogy itt imádkozzanak és énekeljenek és a Szent Szűz segítségét kérjék nehéz helyzetükben. Hogy mi lett a Mária képpel senki nem tudja. Valószínű, hogy a család nagy tisztelője volt Szent Annának, vagy a családban volt egy Anna nevű asszony és így lett a Szent Anna kápolna szent Anna oltárképpel.

Kaposszerdahely

-1935-ben új templom épült a régi törökök által lerombolt pálos kolostor helyén a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, a Fatimából kapott szobrot 1980. május 13-án Török Marcell kaposszerdahelyi plébános áldotta meg ünnepélyes engesztelő szentmise keretében.

Karancsság- Szentkút

- Boldogasszony búcsújáró helye és szentkút. Mindszenty József bíboros úr rendelkezett 1948-ban arról, hogy Karancsság Szentkút az engesztelés helye legyen és évente két szentmisét engedélyezett a Szentkút számára. Mindszenty József: Emlékirataim c. önéletrajzi és tanúságtevő könyvében szereplő adatok: a bíboros úr 1947-ben részt vett Kanadában az ottawai Mária-kongresszuson, ott szentbeszédben szinte elpanaszolta a II. világháború utáni Magyarország válságát. A szentmise után hibátlan magyarsággal megszólította egy rendőr: ne félj, Mária országa nem veszhet el! Meghatódva, a biztatáson felbuzdulva itthon Boldogasszony Évet hirdetett 1947. augusztus 15-én. Milliók vettek részt a zarándoklatokon, a szentmiséken, a lelkigyakorlatokon és növekedtek a hitben az akkori társadalmi, politikai viszonyok ellenére. Rómában folyamatban van a bíboros úr boldoggá avatási eljárása és a szentté avatási eljárása is elindult. Karancsság Szentkút számára évente két búcsúalkalmat engedélyezett Mindszenty bíboros úr!

Kassa (Kosice - jelenleg SK)

- A kassai Kálvária építésének a kezdeményezői a jezsuiták voltak. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a hívek hitéletének elmélyítésére építették, főként pedig a katolikussá lévők megújulására. 1736-ban alapították meg a Kálváriát a várostól észak-nyugatra egy dombon, beépítetlen területen, patakok mellett. 1732-ben Litzi Lukács Nikodémus rendi építész tervei szerint készítették el, és 1758-ban fejezték be az építkezést. A Kálvária-templom körüli tér apró építményekkel a 19. század végén lett tele.
     A Kálvária-templom kimagaslik a környezetéből építészeti remeklésével. A búcsús nép a keresztúti áhitat végén a templomba vonul és a szentmiseáldozat, Krisztus keresztáldozatának a megújítása tetőzí be a búcsújárási ájtatosságokat. A templom belső kiképzése lehetővé teszi az egyéni áhítatok külön végzését is. Így ki-ki magában is elmélyülhet Krisztus szenvedésében.
     A kassai Kálvária-templom háromhajós. Különlegessége a szent lépcső és Krisztus börtöne. Az altemplom boltozata kereszt- és porosz bolthajtású. A felső templom középhajója teknőboltozatú, a mellékhajók boltozata deszkázott. Az altemplomnak bejárata (a portál) elöl és oldalt is van. A felső templomba a szent lépcsőn lehet bevonulni. A római lateráni palotával szemben lévő Scala Sancta utánzata.
     A Kálvária-templom rendeltetése időnként változott a történelmi viszontagságok szerint. 1773-ban a jezsuita rend eltörlése után katonai raktár lett belőle. 1820-ban visszaadták a rendeltetésének, újra fölszentelték, és 1826 július 15-én XII. Leó pápa teljes búcsút engedélyezett az itteni zarándokok számára. A búcsújárás napja május hó 3-a, a Szentkereszt megtalálásának ünnepe és szeptember 15-e a Hétfájdalmú Szűz ünnepe. A Kálvária-templom alapépítménye nem változott sem bővítéssel, sem szűkítéssel. Homlokzata a 19. században kapta klasszicista formáját, toronnyal, tornyocskákkal, oszlopokkal, magas ablakokkal, tetőzettel. 1934-ben a toronyban harangokat helyeztek el, melyeket a kassai Buchner testvérek öntöttek. 1966-ban a torony neobarokk tetőzetet nyert, 1969-ben pedig újrafestették az egész építményt. 1982-ben márványpadlózattal díszítették. Oltárai, szobrai, képei művészi értéket nem képviselnek. A szegény nép adományaiból tartotta mindig fönn magát az egész építményt és így előkelőségét nem fitogtathatta. Mégis a kassai nép kedves, látogatott temploma. Lelki igényeik kielégítését a nagy tömegek itt keresik és itt lelik meg. A kassai búcsúsok nem akarják befejezni áhítatukat Krisztus sírjával és a Fájdalmas Szűz szoborcsoportjával, ezért az altemplomból a szent lépcsőn át fölmennek a felső templomba, Szűz Mária megkoronázásának oltára elé.
     Ez a befejezés a zarándokokat a földi szenvedés világából egy új életszemléletbe vezeti, reménnyel és örömmel tölti el, és a halál utáni dicsőség országát hagyja ragyogni képzelete előtt, ahol Szűz Mária már nem a „fájdalmas anya", hanem a mennyország szépséges királynéja.

Katymár-Vodica

- A Katymárról Kövesmajor felé vezető földút mentén - a falu nyugati szélétől mintegy negyed óra járásnyira - fekszik a napjainkban megújuló Vodica-kápolna és szentkút. Az 1960-as évekig a hívek adományából és kezdeményezésére létrejött kegyhely volt a Katymáron, a környékbeli helységekben és pusztákon élők egyik legfontosabb búcsújáró helye. A forrás vize a Tomanovits-csatornába folyik, amely a napjainkra nagyrészt kiszáradt Crna-barán át a Kígyós-főcsatornába torkollik. Előbbiről a község vezetői a Helynévtár anyagát gyűjtő Pesty Frigyes kérdéseire 1864-ben írták: „…ennek vize a fenekét képező iszaptól barnás, és mint ilyen Crna vagy Fekete tónak neveztetett el.” A terep mélyedésében előbukkanó víz környezete is kiépítésre került: vízgyűjtő aknát, tulajdonképpen kutat alakítottak ki, abból a víz támfalba épített csövön át kisebb medencébe folyt (ide a zarándokok lépcsőn mehettek le vizet meríteni). A támfal boltíves mélyedésébe helyezték Szűz Mária szobrát, elé-fölé két oszlop és a fal által tartott tető került. Az 1900-as évek elején a hívek panaszai szerint a kút vize többször lesüllyedt, esetenként kiapadt. Gärtner Sándor plébános megoldásként 1905-ben bővítést (mélyítést) végeztetett és kútszivattyút állítatott.

Kékkő

- IV. Béla király 1230 táján a tatárok támadásai ellen épített itt fel várat. 1556-ban a törökök felrobbantották ezt a várat. A romok közt egy Fájdalmas Szűzanya képet találtak. A kegykép előtt imameghallgatások történtek, és csodás gyógyulások. Ennek nyomán kezdődtek a zarándoklatok.

Kismarton

- Ferences temploma és kolostora 1629-ben épült a régi helyén. Az építés előzménye gróf Esterházy Miklós fogadalma, aki a lakompaki csata előtt megfogadta, hogy ha megmenekül a csatában Szent Mihály tiszteletére templomot és kolostort épít ide. A templomban helyezte el azt a kegyképet, melyet egy ferences barát hozott Itáliából. Az egykorú beszámolók szerint a kegykép előtt számos csoda történt és híres zarándokhely lett. A templom 1768-ban leégett, de 1772-re újjáépítették. A kolostorban sírboltban nyugszanak az Esterházy család tagjai.

Kistapolcsány (jelenleg SK)

- Skapulárés Boldogasszony búcsújáróhelye, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt plébániatemploma búcsújáróhely, búcsúja a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe. A templom 1784-ben Hefele Menyhért tervei alapján épült barokk-klasszicista stílusban. Kegyképét Emerich Károly festette 1730-ban, eredetileg a kastély kápolnájában volt. A búcsújárás eredete a birtokos Rákóczi Erzsébettől ered, aki 1683-ban fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha a várost megmenti a töröktől zarándoklatot tesz a Szentföldre. A Szentföldről, Kármel hegyéről azzal a meghatalmazással jött haza, hogy megalapíthassa a Kármelhegyi Boldogasszony Társulatot XI. Ince pápa pedig engedélyezte a kegyhely alapítását.

Bars megyében található ez a híres kegyhely. Szlovák neve: Topolcianky okr. Nitra. Igen hangulatos kegyhely ez sok-sok búcsús változatossággal. 1293-ban Topolchan parvum a neve. 1318-ban Kysthopolcsan; 1324-ben Kustopolchan. 1318-ban Csák Máté. 1348-ban aranymosás folyik itt a Tplyos patakban. 1358-ban Bars várának tulajdona; 1430-ban a nyirtai káptalané; 1477-ben a Tapolcsányi családé. Itt van a birtokközpont. 1534-ben nyolc jobbágyportát számlálnak itt, de 1600-tól már mezőváros. 1601-ben százegy ház, két kúria, plébánia, iskola, két major, kocsma és három malom van területén. 1666-ban török elleni erődítményt építenek. A műemlék kastélynak, mely a 15-16. századból való és késő gótikus stílusban épült, majd barokkosítva lett 1830-ban Hild János tervei szerint - van egy szép barokk kápolnája, barokk képpel 1663-ból. Sőt egy másik is a 18. század elejéről.
     A plébániatemplomot 1787-ben építették klasszicista stílusban és a város fölötti magaslaton áll a temetőben. Előtte a régi templom a kastély parkjában a patak partján a hídnál állt. A városka a Leves és Hont patak völgyében terül el. Színkatolikus helység. A kegyképet Emerich Károly művész festette 1730-ban, és eredetileg a kastély kápolnájában őrizték, de a 2. világháború bonyodalmai után a plébániatemplomba vitték át. A kegyhely eredetéről a következőket tudjuk: Rákóczi Erzsébethez és az 1683-i török hadjárathoz fűződik léte. Ez időben ugyanis ez az úmő a kistapolcsányi vár és birtok tulajdonosa. Fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha Kistapolcsányt megmenti a török hadak pusztításától, zarándoklatot fog a Szentföldre végezni. Kistapolcsány megmenekült, Rákóczi Erzsébet pedig teljesítette fogadalmát. A Szentfőldre zarándokolva meglátogatta Jeruzsálemet is, meg a Kármel hegyét is. Innét a kármelita rend főnökétől meghatalmazással jött haza, hogy Kistapolcsányban megalapíthassa a kármelhegyi Boldogasszony társulatát. Kérelmét továbbította XI. Ince pápa elé (1676-1689). Kérelme jóváhagyást nyert. Így Kistapolcsány hazánkban az első kegyhely, mely pápai jóváhagyással nyílt meg.  XI. Ince pápa, Odeschalchi Benedek oldalági rokonságban volt a Széchenyi és a Rákóczi családokkal. Az Odeschalchi családnak Kistapolcsány szomszédságában volt a birtoka és kastélya Szkicó községben. Tudjuk, hogy ez a pápa a török elleni harcok egyik fő szervezője. A kistapolcsányi kegyhelyet ezután Széchenyi György esztergomi érsek minden esztendőben meglátogatta és ő vezette a búcsújárást. Ugyanígy utódai is szívesen megjelentek itt az első világháborúig... A második világháború után pedig a nagyszombati adminisztrátorok követték esztergomi elődeik példáját, és végezték a hagyományos búcsújárást. (Lazik püspök, Gábris püspök, Szokol püspök.)
     Kistapolcsány a Zsitva felső folyásának, forrásvidékének és a Zombor-Terebecs hegyvonulat völgyének a kegyhelye, de látogatják a Nyitta, Zsitva és Garam folyók menti községekből is egészen a Dunáig terjedő falvakig... A kegytemplom szép oltárokkal ékeskedik. A mennyezet képein Szűz Mária élete van ábrázolva. Az ablakok színes üvegképei a szentek életét jelenítik meg. A magyar nyelvű áhítatokat a közeli környék, Lédec, Ghymes és Zsére kántorai és énekkarai teszik élvezetessé.

Kolontár

- A Kolontár és Devecser között található Szentkútat elkerülte a 2010-es Ajkai vörösiszap-katasztrófa. A víz iható, annak ellenére, hogy a vízközművek tönkrementek. A Szentkútnál Mária szobor áll

Kolozsvár (Cluj-Napoca, jelenleg RO)

- A templom főoltárán őrzik a Szűzanya füzesmikolai kegyképét. A képet egy Lukács nevű ortodox pap festette, aki Nagyiklód községben működött. Egy Kopcsa János nevű hívő vásárolta meg és a Mikolai román ortodox templomnak ajándékozta, ahol 1699. február 15-étől 26 napon át könnyezett. A csodás esemény hírére a kegyúr gróf Korniss Zsigmond saját kastélyába vitette, de a tulajdonjog körül vita alakult ki, végül Kollonich Lipót esztergomi érsek a kolozsmonostori templomnak ajándékozta. A vitázóknak egy-egy másolat jutott. 1699 pünkösd előtt nagy ünnepséggel vitték át a kolozsmonostori kápolnába, majd néhány nap múlva a jezsuiták belvárosi templomába.

Kópháza

- Nádasdy birtok volt Kópháza. Nádasdy Ferenc országbíró 16 gyermeke közül Eleonóra nevű kislánya vézna, beteges volt. Az erdei Szűz Mária kápolnába járt imádkozni Eleonóra. Gyógyulását kérte az Istenszülőtől, cserébe azt ajánlotta, hogy apáca lesz. Szülei azonban feleségül erőltették Wesselényi László grófhoz. A lakodalomban azt kívánta a menyasszony, bárcsak Isten magához venné, csak ne kelljen megszegnie ígéretét. Ekkor vihar támadt és egy villám agyonsújtotta a menyasszonyt. A község közepén található Szent Márton templom, amely régen a temető dombon állt. A 18. század végén bontották le, hogy felépítsék új helyén. A község nevezetessége a 18. század második felében a Szűzanya tiszteletére épült kápolna, amely a környék és a távolabbi horvátság zarándokhelye. Lorettói Fekete Mária kegyhelye

Körtvélyes(Hrusov –jelenleg SK)

- A falu felett magasodó egyhajós késő gótikus Szent Anna kápolnája búcsújáróhely. Egy régebbi templom helyén épült. Szent Anna tiszteletére szentelt kegyhely. Csodás erővel hatott és hat ma is ez a magyarrá honosult gótikus kegytemplom a zarándokokra. Áhitata nemcsak a katolikusokra, hanem még a környék protestánsaira is maradandó kegyelmi hatást gyakorolt. Különősen a fölvidéki hívő bányászok és családjaik sietnek nagy-nagy buzgósággal ide, hogy nagyhatalmú védőszentjűk, Szent Anna asszony oltalmát keressék és kérjék. A ma már romos kegykápolnához már meg szűnt a búcsújárás, de még találkoztunk olyan öreggel, aki emlékezett a néhány évtizeddel ezelőtti búcsúkra. A kápolna a falu határában lévő gyümölcsösökön túl, az erdőben található. Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 14. századi, a 17. és a 18. században barokk stílusban átépítették

Krasznahorka (jelenleg SK)

- Segítő Szűz Mária kegyhelye, Gömör és Kishont vármegyében. A vár fölépítője a Bebek család. 1575-től az Andrássy család birtokolja. A 19. században elhagyatott, elhanyagolt. A 20. században restaurálták. Az Andrássy család múzeumaként megnyitották és védett műemlékké nyilvánították. A vár gótikus építmény a 14. századból. A 16. században reneszánsz bővítéseikkel látták el. A 17. és 18. században barokkosították. A várkápolna a 18. századból való. Sajnos csak az épület belsejéből lehet megközelíteni. Váralján is van a faluban templom a 15. századból, de gótikus jellegét klasszicizáló elemekkel bővítették.
Krasznahorka mint kegyhely az Andrássy család nagyúri buzgalmából alakult. A vár a család ősi fészke, birtokaik középpontja. A várkápolnában a család kegyképe látható: Sancta Maria Advocata Familae Andrássy in Arce Krasznahorka 1739. A nevezetes sőt világhírű Mariahilf = Segítő Mária típusának egyik változata. A zarándokok általában a vármegyéből jönnek. Mivel-a várkápolna is állami tulajdon, a búcsúsok a falu templomában jönnek össze esztendős ünnepükre.
     A Mariahilf kegykép, tipikus Habsburg-dinasztikus szimbólum. A Habsburg-család Bécs ostroma- kor Passauban tartózkodott, és győzelemért az itteni kegykép előtt imádkoztak. Szabadulásért a törökök által előidézett végveszedelemből. A kegykép diadalútja Passauból indul, és a Duna vonalán haladva érkezik hazánkba. Ezért a Szűzanya ábrázolásának eme változata Magyarország több helyén is megtalálható. Legtöbb helyen mint a törökök elleni "Segítő". A krasznahortkai kegykép tisztelete még kibővül az Andrássy családnak a Habsburg-dinasztiához való hűséges bizonyítékával.
     Tudnunk illik, hogy „Ktasznahorka büszke várát" a második világháború után kifejlődő nagy turizmus időszakában állandóan, naponta látogatják; és szerfölött gyönyörködnek benne. Ha itt járunk, imádságos szeretettel boruljunk le a Segítő Szűzanya képe előtt. 1990-ben már nyilvános búcsút tartottak

Kunszentmárton

- A kegyképet Nagy Sándor egri főegyházmegyés pap újmiséjére kapta ajándékul anyja révén egy bizonyos Majzik nevű asszonytól, akinél valószínűleg, mint szegény gyöngyösi „kapás” ivadék, háztartási alkalmazottként volt alkalmazásban. Nagy Sándor 1941-ben ajándékozta a képet a kunszentmártoni kármelita rendnek a felépítendő templomuk részére.

A kegykép 58x43 cm nagyságú olajfestmény, egy vérző homlokú Madonnát ábrázol ölében a sötét bársonyruhás kis Jézussal. Alatta latin felirat: „in gremio Matris sedet sapientia Patris”. „Az Anya ölében ül az Atya bölcsessége”. A Madonna palástját 12 csillag között 11 üdvözlő szó rövidítése díszíti. A kép alsó mezőjében olasz felirat: A reggezovölgyi Re falubeli csodás Mária-kép másolata. Az olaszországi kegyképet a hagyomány szerint 1494-ben egy elvetemült ember kővel megdobta homlokán és az vérezni kezdett. Innen a „Vérző Mária „ neve. A másolatot Francin Péter Pál olasz származású budai kéményseprő mester készítette. Ez a 8 gyerekes családapa az 1691-92, évi nagy pestis járvány idején fogadalmat tett. Ha a Szent Szűz megóvja népes családját a járványtól, megfesteti a képét. Fogadalmát megtartott és szülőföldjéről gyalog zarándokolva hozta Budára a kép másolatát, ahol a mai krisztinaváros területén kápolnát építettet számára.

Lőcse(Levoca-jelenleg SK)

- A város feletti Mária-hegy már a 13. század elején zarándokhely volt. A kis kápolna helyett 1247-ben egy nagyobbat építettek, majd 1311-ben ezt templommá bővítették. A zarándokok növekvő száma miatt azonban ez is kicsinek bizonyult, ezért 1696-ban új, nagyobb templomot építettek. 1819-ben egy még nagyobbat kellett építeni, de 1903-ra ez is szűknek bizonyult, ezért új, nagyobb, a lourdes-i bazilikához hasonló templom építésébe fogtak, amit 1914-ben a Sarlós Boldogasszony tiszteletére fel is szenteltek. Főoltárán áll az 500 éves, fából faragott kegyszobor. Az oltár felső részének közepén tündöklik a 148 cm magas, fából készült szobor: az ötszáz éve itt tisztelt Lőcsei Szűz Mária! A szobor eredetijét középkori mester faragta fából. Bűvösen szép, átszellemült asszony alakját ábrázolja, dúsan ráncolt ruhába öltöztetve, aranytól csillogó öltözetben és palástban. Keze finom mozdulatáról úgy vélik, hogy Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozásának pillanatát idézi. Ezt a nézetet támogatja, hogy e kegytemplom ősidők óta a Rokonlátogató Szűznek van fölajánlva. Ünnepe évenként július 2-án van zarándoklatokkal egybekötve. A kegyszobor fejét aranyozott ezüst korona dísztti. Kezében jogar van.

Lőrinci

- Szent Anna búcsújáróhelye, Heves megyében, a Váci egyházmegye területén lévő kegyhely. Szent Anna asszony emlékét az ószövetség távoli világából a szent hagyomány őrizte meg számunkra. Az egyház által hivatalosnak, kánoninak elfogadott evangéliumokban Szent Anna neve nem fordul elő, de az apokrif evangéliumban és a hagyományokban szerepel. "Anna" azt jelenti héberül: "kegyelem". Valóban Szent Anna jelenti nekünk az újszövetségi értelemben vett kegyelem első megcsillanását. Tőle veszi kezdetét a kegyelmek anyja Mária. Szent Anna a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária édesanyja.
     Az ún. Jakab-féle ősevangélium amely majdnem egyidős az evangéliumokkal elbeszéli, hogy Anna férje Jeruzsálemben áldozatot mutatott be. Egy Ruben törzsbeli útjába állt; nincs itt helye, mivel magtalan. Az ószövetségi nép jól tudta, hogy a gyermek Isten ajándéka, s ezért büntetésnek, nagy szégyennek tartotta, ha valakinek gyermektelen volt a házasélete. Joakim erre visszavonult a pusztába nyájához, böjtölt és imádkozott, hogy Isten hallgassa meg kérését. Ugyanakkor Anna siratta meddőségét és fogadalmat tett, hogy ha Isten meghallgatja, születendő gyermekét a templom szolgálatára szenteli. A sok böjtölés és imádság után Isten meghallgatta: angyal jelentette neki is, férjének is, hogy elveszi tőlük a meddőség szomorúságát és szégyenét. A két jámbor szülő aztán kis lányuknak a Mária nevet adta és fogadalmukhoz híven három éves korában a templomnak ajánlották föl.
     Kezdettől tisztelettel olvasták a keresztények azon iratokat, melyek Szent Annáról és leányáról megemlékeztek Jakab ősevangéliumát is. Ez az irat a II. században keletkezett, talán már Szent Justinus (100-165.) is használta. A keresztény vallásosságot elmélyítő irat igen elterjedt volt. A leírt eseményeket a keresztény korok művészete gyakran használta, a népi vallásosság forrásként is alkalmazta.

Magyaregregy- Máriaegregy

- Kárász faluhoz tartozik. A XVI. századtól már jártak ide zarándokok. 1856 óta számos gyógyulást jegyeztek fel a plébánia közelében lévő szent kútnál. Különösen a szembetegségben szenvedők látogatják ma is. A Kálvária-dombon áll a XVIII. században épült Mária-kegytemplom.1856. október végén a Torma-völgyben keletkezett a kút. Már akkor számos zarándok kereste fel. Jankó János kárászi plébános az egyre érkező zarándokok elhelyezésére 1859-ben deszkából kápolnát építtetett, téglából oltárt emeltetett és gipszből Szűz-Mária szobrot készíttetett.
1864-1867 között tartósabb anyagból építettek kápolnát, amelyet 1867. szeptember 8-án, Kisasszony napján szenteltek fel. 1884-ben felújították a rossz állapotba került építményt.

Máriabesnyő

- Grassalkovitch Antal 1758-ban a birtokán kápolnát épített a Lorettói Boldogasszony tiszteletére. A munkálatok közben, egy kőműves egy Szűz Máriát ábrázoló csontszobrot talált, ami az 500 évvel azelőtt ott állt premontrei templom oltárát díszítette. A gróf elhatározásának megfelelően hamarosan elkezdődött az építkezés, előbb azonban a romokat kellett elbontani. Az építkezésen dolgozó Fidler János gödöllői kőműves-segéd álmot látott. Álmában egy szép nő megjelent neki és azt mondta: ăHa a templom romjai közt, ott, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, valami szép tárgyat találsz.Ó Másnap, 1759. április. 19-én ebédszünetben, az isaszegi Tóth Márton napszámossal a mondott helyen kutatni kezdtek. Két ásónyom mélyen (50-60 cm-re) egy nagy kőlapot találtak. A kőlapot fölfeszítve a kezébe akadt valami Fidler Jánosnak, azt odaadta a társának Tóth Mártonnak, mondván, találtam valamit, de nem tudom mi az! Lepucolva róla a földet, hát egy szép kis Szűzmária szobor került elő.

A kis szobor elefántcsontból készült, 11 cm magas és 4 cm széles. Valószínűleg a 12. században készült, francia, olasz, de lehetséges, hogy magyar művész munkája. A gróf a családi ékszerekből koronát készíttetett a Kis Jézusnak és a Szűz Máriának, drágakövekből övet is rakatott a szoborra. Kristályüveg mögé, külön kis ezüst házikóba záratta, aminek hátlapjára a megtalálás körülményei vannak rávésve. Mindezt elmondta a jó-barátjának, gróf Migazzi Kristóf bíboros érseknek, Vác megbízott püspökének, aki a körülményeket alaposan kivizsgálva, megállapította azok valódiságát.
A kápolna hamarosan elkészült (1761. augusztus 14.), a grófné minden szombaton idejött imádkozni. A helybéli lakosok is kezdtek jönni, és megtörténtek az első ima-meghallgatások is. Elsőnek egy gödöllői mészáros nyerte vissza a munkaképességét, aki taglóval ráütött az egyik kezére, mire az megbénult. Idejött, imádkozott, és utána ismét tudott dolgozni. A kegyhely híre egyre terjedt, sok ima-meghallgatás történt, amit az oltár háta-mögött látható sok kis ezüst szív (offer - fogadalmi tárgy) is mutat. A 20. században Máriabesnyő az ország második leglátogatottabb Mária-kegyhelyévé vált
Az egyre több embernek kicsi lett a kápolna (a mostani szentély). A gróf úgy határozott, hogy megnöveli a templomot, de az erősen lejtős terület miatt két részletben kellett azt építeni.Minden Máriás ünnepen zarándoklatot tartanak a kapucinus szerzetesek ezen a kegyhelyen.

Máriagyüd

- A Dráva menti népek közös Mária-kegyhelye

896 körül Etu (Etel) kun fővezér fia, Eudu (Gyöd, Gyödö) foglalja el ezt a vidéket. A forrás környékén vesz szálláshelyet. Nevéből lesz a hely Gyöd-Jud- Gyüd, majd Máriagyüd. Szent István az 1000 körül Pécsváradra telepített bencés atyákra bízza ezt a területet. Térítő útjukon 1006-ban megtalálják a kegyelettel körülvett Mária-szobrot. Kis kőből épített kápolnácskát emelnek föléje. A hagyomány szerint beépítették ezt a későbbi templom falába, s ma is látható a kegytemplomhoz csatlakozó Szt. Mihály kápolna jobb oldalán: csúcsíves bemélyedés.Kezdettől fogva csodás gyógyulások történtek itt, és imameghallgatások. Az első templomot II. Géza király építette, amikor erre jártában hallott a csodákról 1148-ban. A török időkben a görögkeletiek, majd a kálvinisták használták a templomot. 1690-ben kapták vissza a katolikusok. 1737-ben a pestis járvány idején, a nép Szűz Máriához fordult segítségért. A hatóság megtiltotta egészségügyi okokból a gyülekezést, de a zarándokokat ez nem állíthatta meg. A pusztító járvány hamarosan meg is szűnt. 1739-ben épült a mostani kegytemplom, zárdával, gróf Batthyány Károly horvát bán adományából.

Máriakálnok

- Sarlós Boldogasszony kegykápolna

A kicsi, de annál ismertebb kápolnát a Mária-kultusz emeltette, több csoda is fûzõdött a kápolnához.1550 óta látogatott hely a gyógyító erővel bíró forrása miatt. Egy helyi halász talált a forrás közelében egy kis Jézust tartó Szűz Mária szobrot. Kápolnát épített számára. 1663-ban a szomszédos földesúr Lósi Viczay János templomot emelt, mely az 1873-as tűzvész áldozata lett, a hársfa kegyszobor azonban csodás módon megmenekült. A mai templom 1874-ben épült, Zalka János győri püspök jóváhagyásával. A középtornyos egyhajós épület kora középkori román építészet stílusjegyeinek felhasználásával. A rengeteg gyógyulást és imameghallgatást tanúsítják a kiállított kegyajándékok.

Az egyik legenda szerint: 1529-ben a török elõl visszavonuló keresztény seregek itt megpihentek, és a forrás csodatevõ ereje folytán a katonák sebei behegedtek, a betegek meggyógyultak. Majd újabb csoda történt: egy kálnoki halász hársfából faragott Mária-szobrot talált a forrás vízében. A halász a forrást és a szobrot védendõ kis építményt emelt. Ezt a fia kápolnává bõvítette, mint remete lakott mellette. A kis kápolna helyére Viczay János, a falu földesura, 1643-ben hálából nagyobbat emeltetett. Történt ugyanis, hogy vadászat közben messze betévedt az ingoványba, és csodának köszönhetõen menekült meg. Az ártérben fekvõ kis építményt az áradás többször elöntötte, de mégsem a víz, hanem 1873-ban tûz pusztította el. A mennyezet leszakadt, az oltárkép elégett, de a Mária-szobor - újabb csodás elem - csak megpörkölõdött. Közben a kis kápolna neves búcsújáróhellyé vált. Évente több tízezren zarándokoltak el gyógyulást keresve. Ezt tudva az már nem is csoda, hogy a következõ évben új kápolna védte a tûztõl megmenekült Mária-szobrot.

Jellegzetes román elem a bélletes kapu, amit pillérek tesznek hangsúlyossá. A pilléreken szobrok állnak, a kapu felett erkélyes lezárás. A homlokzaton jellegzetes neoromán vakolatdíszítés fut végig. Az egyszintes torony homlokzatát a romanikára jellemzõ íves ablakok törik át. A belsõ is a historizmust idézi. A szentély boltozatának kék egén csillagok ragyognak. Középen szép szabadon álló oltár látható.
A máriakálnoki templom szentélyének dísze a - hagyomány szerinti halász által talált - víztõ-tûztõ megmenekült Mária szobor. A szobrot a tűzvész után átfestették és a kisded koronát, Mária koronát, ezüst jogart és arannyal áttört brokátköpenyt kapott.

Máriakéménd

- Rózsafüzér Királynéjának kegyhelye, Baranya megyében, a Pécsi egyházmegyében lévő kegyhely

1746-ban épült Nagyboldogasszony tiszteletére a kegytemplom, a régi Szent Miklós templom romjaira, amit a török megszállás tett tönkre. Kegyhellyé akkor alakult a hely, amikor 1740-ben, áprilisában a Szent Miklós templom romjai között néhány 5 helybeli kislány fénylő Szűz Mária szobrot látott, mely a kis Jézust tartotta a kezében Ahogy hozzáértek a szoborhoz, a kezük is fénylett. Segítséget hívtak, hogy a mélyedésből kiemeljék a Boldogságos Szűzanya szobrát, mire az eltűnt- . A szobrot nem bírták felvenni, mert csodásan nehéz volt. A jelenés hírére hamarosan közelről és távolról jöttek zarándokok. Ezért a falu bírója a búcsúsok követelésére a romos Szent Miklós templom szentélyét szalmával befedette, hogy ott misézni lehessen.. Az esemény kivizsgálására Fonyó Sándor pécsi kanokok küldött ki egyházi megbízottakat. Esztergomból is érkezett érseki vizsgálóbiztos, a gyermekek egyértelműen elismételték, megerősítették a történteket. Az első szombatokat a Szeplőtelen Szív tiszteletére nagy buzgósággal tartják meg itt a zarándokok. XIII. Kelemen pápa engedélyezte a búcsút a kegyhelynek. Egyik kislány a szembetegségéből gyógyult itt meg, ezért édesanyja oltárképet festett a templom részére hálából 1746-ban.

Máriakönnye (Baja-Vodica)

- Bácska népeinek közös búcsújáróhelye

A Baja melletti Vodica megmagyarosított alakjában Máriakönnye. A kegyhely keletkezéséről több szép legenda él a bácskai nép ajkán. A magyarok úgy tudják, hogy valamikor egy Mária kép függött ezen a helyen és egy vándorlegény pihent meg alatta. A legény éppen szegénységén, nagy árvaságán sóhajtozott, amikor úgy érezte, hogy vízcseppek hullanak karjára. Nem tudta mire vélni a dolgot, mert nem esett az eső. Körülnézett hát, úgy látja, hogy a Szűzanya siratja őt és annak szeméből hullanak a könnyek. Mária meg is szólalt, hogy a forrásból merítsen vizet. Forrást azonban nem látott sehol sem, de azért lehajolt és íme csodák csodája. Mária könnyeiből forrás fakadt. Megmosakodott benne és egészen megújult a lelkében. A szerbek szerint ezen a vidéken valamikor egy magyar és egy szerb diák vándorolt. Az úton farkasok támadták meg őket. A közelben egy magas fán a Szűzanya képét pillantották meg. Máriához fohászkodtak és sikerült is megmenekülniük. A fa alatt két forrást találtak egymás szomszédságában. Elhatározták, hogy ezt a helyet – mindegyik a maga vallása szerint - Szűz Máriának fogják szentelni. Csakugyan azóta is az egyik forrás körül a katolikusok szoktak ájtatoskodni, a másikat pedig a görögkeletiek tartják nagy tiszteletben.

Márianosztra

- Magyarok Nagyasszonya kegyhelye

Az egykori Hont megyei község ma Pest megyéhez és a Váci Egyházmegyéhez tartozik. A Börzsöny-hegység egyik szép völgyében fekszik.
     Márianosztrát Nagy Lajos király alapította 1352-ben a magyar alapítású és az általa nagyon kedvelt pálos szerzetesek részére. A település a templom titulusáról, védőszentjéről kapta nevét: Maria nostra = mi Máriánk. [A bőkezű király alapította, s ugyancsak a pálosok gondozására bízta Máriavölgy kegyhelyét Pozsony mellett (ma Marianka, Szlovákia), neki köszönhetjük a máriacelli kegyszobor művészien faragott hajlékát, illetőleg a távoli, Rajna menti Aachen dómjának magyar kápolnáját.] Márianosztráról indult el 1382-ben az a tizenhat magyar pálos szerzetes, akik megalapították a Jasna Gora-i kolostort, amely nemsokára látogatott búcsújáró hellyé tette Czestochowát.
     A török hódoltság alatt, Esztergom, Vác és Nógrád várának elfoglalása után pusztulásnak indult a feldúlt kolostor. Csak évtizedekkel Buda felszabadítása után, 1712-ben kezdődött meg a helyreállítása Széchenyi György alapítványából. A rendi élet most Czestochowából érkező lengyel szerzetesek segítségével szerveződött újjá. Márianosztra új templomát 1729. augusztus 14-én, Nagyboldogasszony vigíliáján szentelte fel Esterházy Imre hercegprímás, esztergomi érsek, aki maga is pálos szerzetes volt.
     A lengyel szerzetesek magukkal hozták és rendi szokás szerint elhelyezték a templomban a czestochowai kegyképet, a pálosok patrónájának képét. Ennek népszerűségét, s gyorsan kibontakozó tiszteletét jelzi, hogy 1749. augusztus 31-én megkoronázták.
     (Újabb koronázására 1983. október 2-án került sor, a Magyarok Nagyasszonya ünnepe előtti napokban, amikor Lékai László bíboros, prímás a magyar Szentkoronára emlékeztető fejdísszel ékesítette. )
     II. József császár a rendet és a kolostort 1786-ban föloszlatta. Bár a templomi szolgálatot egyházmegyés papok ellátták, a pálos kolostor 1858-ig üresen állott. Akkor császári rendelkezésre női fegyházzá alakították át, amelyben Vincés nővérek szolgáltak. 1950-től férfi fegyház. 1989-től tértek vissza ismét a pálosok, s ők látják el a kegyhely gondozását.
     A pálos szerzetesek világtól elvonuló remete rendjének kolostorait gyakran találjuk erdőségekben, hegyvidéken. Márianosztra, valamint környéke, a Börzsöny, a Dunakanyar tartalmas kirándulások célpontja lehet.
     A falu legértékesebb műemléke a kegytemplom. Szentélye még gótikus stílusú, hajója barokk. Ékes barokk berendezése XVIII. századi, pálos fafaragó műhelyben készült. Hat mellékoltára közül az egyiken állt a kegykép, amit utóbb a főoltárra helyeztek át.
     A falu szélén álló XVIII. századi Kálvária több búcsús ünnepen is központi szerepet kap. A megújított sírkápolnában a kereszt mellett Szűz Mária, Mária Magdolna és a szeretett tanítvány, János szobra.

Utolsó csoda 1992-ben történt ifj Emmer István kántorral aki égőcsere közben leesett 11 méter magasból és Mária védelmébe vette. A gravitáció normái szerint a kőre kellett volna esnie fejjel, de ő ettől jóval távolabb a z utolsó padsorok közé esett. Vére nem folyt, kéztöréssel megúszta, melllyel több évig egy kézzel orgonált. Ő az élő tanuságtábla!

Máriapócs

- A Könnyező Szűzanya kegyhelye,   Máriapócs a Nyírségben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és a Hajdúdorogi Bizánci Katolikus püspökségben fekszik. A középkori eredetű községet, amelynek „Pócs" neve a „Pál" személynév kicsinyítőképzős származéka, először a XIII. század végén említik az írásos források. A XIV. század közepétől a Báthori család ecsedi birtokához tartozott. A XVIII. században lett a Károlyi családé, a múlt század elején pedig a bazilita rend nyert itt nagyobb birtokokat. A XVII. század második felében az itt élő görög katolikus ruszinok kis fatemploma állt a mai templom helyén. Ebbe készíttette az Istenszülő képét Csibi László helybeli lakos 1675-ben, az ugyancsak helyi Papp István festővel. Ezzel teljesítette fogadalmát, amit a török fogságból való szabadulásakor tett. Ez a kép könnyezett Háromszáz esztendővel ezelőtt, 1696. november 4-én, miközben Pap Dániel paróchus a Szent Liturgiát végezte, az egyik jelenlévő földműves (Eőry Mihály) arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázionon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlévőket. 1696. november 4-től december 8-ig. Abban az időben katonák állomásoztak a faluban, magánházaknál elszállásolva. A falusiak mellett ők is szemtanúi voltak a könnyezésnek. Az eset hírére megindult a tisztelők és kíváncsiak áradata a környékről, s megkezdődtek az egyházi vizsgálatok is. A korabeli feljegyzések szerint azon a télen olyan hideg volt Pócs környékén, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott a templomban, de Mária könnyei akkor is bőségesen hullottak.10

Világi és egyházi vizsgálatok következtek, amelyek hitelt érdemlően, kétségtelenül bebizonyították, hogy valóban csoda történt: az Istenszülő ikonja könnyezett. Világi részről gróf Corbelli tábornok, a Kelet-Magyarországra vezényelt császári seregek főparancsnoka tanúsította a csodát. December 8-án ő maga megvizsgálta a táblakép épségét, a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette háromszáz ember jelenlétében, akik között – s ez különösen is fontos – luteránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el,11 melynek végén megerősítette a hírt, hogy valóban csoda történt. A december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei 36 tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről. Ismét fontos megemlíteni, hogy eme tanúk között is voltak protestánsok is, nemcsak katolikusok.

A könnyezés csodájáról szóló dokumentációk ma is megvannak. Corbelli tábornok sajátkezű nyilatkozatot küldött az egri püspöknek, s a császárnak is beszámolt egy jelentésében a könnyezésről. A tanúkihallgatások jegyzőkönyvei is megtalálhatók a budapesti könyvtárban. A képet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A pócsi hívek mindenáron meg akarták akadályozni azt, hogy az osztrák fővárosba vigyék tőlük az ikont. Azonban a császári akarattal szemben nem tudtak eredményt elérni. A hatóságok 1697. március 1-jén 150 katona sortüze mellett levették a képet az ikonosztázionról, és elindultak vele Bécs felé. Útközben több másolat is készült az ikonról. Július 4-én érkezett meg a könnyező “pócsi Mária” ikonja Bécsbe, ahol nagy pompával fogadták. Körmenetekkel vitték egyik feldíszített templomból a másikba. Számos szertartást végeztek, számos prédikációt mondtak a kegykép jelenlétében az egyes templomokban.

Közben egy történelmi esemény rendkívüli módon megnövelte a “pócsi Mária” tiszteletét. A keresztény Európa létét fenyegető török sereg felett Savoyai Jenő herceg szeptember 11-én Zentánál döntő győzelmet aratott. Lipót császár Pócsnak adott bullájában (1701) maga is tanúsítja, hogy Európa keresztény népeit a “pócsi Mária” csodatevő erejébe vetett hit késztette imádságra, és a bécsiek ennek tulajdonítják a győzelmet.

Máig Bécsben tisztelik a Szent István-dóm jobb oldali első mellékoltárán. A csodás Mária-ikonjukat visszakövetelő pócsiak megnyugtatására Telekessy István egri püspök 1707-ben egy hasonló képet készíttetett. Nem nagyon tisztelték , ezért Mária megmutatta, hogy ő Pócsot választotta és ezért 1715 . augusztus 1-én, 2-án és 5-én ismét könnyeket hullatott. A kegykép számára és a felélénkülő búcsújárás szolgálatára 1731 és 1749 között felépült a mai kegytemplom és a Nagy Szent Vazulról elnevezett bazilita kolostor. Ők voltak a kegyhely gondozói egészen 1950-es szétszóratásukig. Sem a Stephansdomban lévő eredeti kép, sem a másolatok (pedig sok van belőlük) nem könnyeztek többé, kivéve azt az egyet, amit Pócsra vittek.

Ott századunk elején harmadszor is bebizonyította könnyezésével az Istenszülő, hogy Máriapócsot választotta kegyhelyéül. 1905. december 3-án Gávris Kelemen bazilita atya, a kegykép őre zarándokokat vezetett a templomba. Amikor az ikont közelről megmutatta nekik, észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből pedig könnycsatorna húzódik le az arcon, és egy könnycseppben végződik. A könnyezés december 19-éig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyesbizottság vizsgálta, s megállapították a könnyezés valódiságát. A könnyeket selyemkendővel itatták fel, s ez a kendő ma is ott látható a kegykép alatt fém tokban, üveggel borítva.

     XII. Pius pápa a Mária-év kapcsán a máriapócsi kegytemplomot 1948-ban basilica minor rangra emelte. Máriapócs Magyarország egyik legnagyobb és leglátogatottabb kegyhelye. Évente sok tízezer zarándok keresi fel. Nemcsak görög katolikusok, hanem római katolikusok is szép számmal jönnek. Az I. világháború előtt magyarok mellett ruszin, szlovák, román és német zarándok csoportok is érkeztek. A gyóntatás, a prédikáció ezeken a nyelveken folyt.
Mária közbenjárására számtalan csodás gyógyulás történt itt. Ezek tanújelei a kegykép közelében falra függesztett mankók, hajfonatok, képek, s nemesfém ajándékok. Egy be nem váltott fogadalom emlékei a templom oldalában fészkelő méhek. A múlt század elején egy nagykállói református magyar ember köszvényes fájdalmai miatt a pócsi Máriánál keresett gyógyulást. Csodás gyógyulása után fogadalmat tett, hogy egy kas méhet ajánl fel Máriának. Ám hazafelé menet meggondolta magát, visszavonta fogadalmát. A Máriának szánt méhei azonban elrepültek méheséből, s befészkelték magukat a pócsi templom északi oldalán lévő falhasadékba. Máriapócson egészen az 1970-es évekig a búcsúk jellemzője volt a viasz fogadalmi tárgyak (offerek) árusítása, s felajánlása a Szűzanyának. Mindenki a betegségének, bajának megfelelő formát vásárolt, s helyezett el a kijelölt helyen. A begyűlt viaszból gyertyát öntöttek. Napjaink szokása szerint a búcsúsok körmenettel vonulnak ki a temetőbe. A kegytemplom képállványán (ikonosztazion) meghatározott rend szerint sorakoznak a képek. A mögötte lévő szentélyben XVIII. századi oltár van. Freskóján Szent István felajánlja országát a Boldogságos Szűznek. Itt látjuk Szent István első vértanút, a magyar szenteket és különböző nemzetiségű, jellegzetes viseletbe öltöztetett zarándokok egész sorát.
A templom északi oldalán lévő kegyoltárhoz, s a kegyképhez lépcsőn lehet feljutni. Itt van a szószék, Szent Mihály arkangyal szobrával és Szent Péter apostol képével. A déli oldalon a Jézus Szíve-oltár és a Nagy Szent Vazul-oltár látható. A templom alatti kripta búcsús ünnepeken látogatható. Görög katolikus püspökök, lelkészek sírjait őrzi.
     A kegytemplom közelében áll a római katolikus templom, amelynek elődje a XV. századból való. Búcsúk alkalmával ez is nyitva van.

Máriaradna (jelenleg Ro)

- A Maros mente, a Bánság és a szögedi nagytáj legnagyobb Szűz Mária kegyhelye, A kegyhely nagyrabecsült kegyképét 1668-ban vásárolta Vrichnonassa György nyolcvanéves vallásos bosnyák ember egy olasz képkereskedőtől Később a radnai templomnak ajándékozta. Nagy tisztelete főleg 1695-től származik, amidőn a templom leégett, de a kegykép sértetlen maradt. 1695. szeptember 8-án ugyanis a törökök II. Musztafa szultán uralkodása alatt rohammal bevették Lippa városát, és a radnai kolostor följegyzései szerint a török fővezér sátra előtt, közvetlenül a Maros folyó mellett körülbelül ezerszáz magyar foglyot végeztek ki,míg a nőket és gyermekeket rabszolgaságba hurcolták. A várat megszálló törökök azonban csakhamar belátták, hogy Lippa várát meg nem védelmezhetik a közeledő keresztény hadsereg ellen. Ennélfogva 1695. szeptember 8-án Lippa várfalainak lerombolásához fogtak. Miután a máriaradnai hegylejtőn épült és Szűz Máriának szentelt fakápolnát is megfosztották kincseitől, és fölgyújtották, tovább vonultak. A kegykápolna porig égett; csak egyetlenegy tárgy maradt sértetlen a lángok között: a szent Szüzet ábrázoló oltárkép.
     1895-ben a csodás esemény évfordulóját nagy fénnyel ünnepelték meg Radnán. Ehhez az a tény is hozzájárult, hogy rengeteg csoda történt az évszázadok alatt itt a kegyhelyen. Könnyen megmagya- rázható tehát, hogy miért ragaszkodik még a 20. század végén is az erdélyi hívő székely nép a radnai kegyhely védasszonya, az áldott Boldogasszony jóságos személyéhez.

Máriaremete: (Budapestnél tárgyaltuk)

- Máriaremete az egykor önálló Pesthidegkút területén fekszik - ma Budapest II. kerületében -, a Székesfehérvári egyházmegyében. A XVIII. században a mai Svájc területéről, egy Thalwieser Katalin nevű asszony telepedett le Pesthidegkúton. Még hazájában nagy tisztelője volt a híres einsiedelni Máriának, amelynek másolatát magával hozta. Úgy érezte, hogy boldog házasságát egy Linzenpold György nevű, jómódú emberrel a Boldogságos Szűznek köszönheti, ezért a képet a faluhoz közel egy tölgyfára függesztette. Az erdőt járó emberek és a pásztorok sokat ájtatoskodtak előtte. A századforduló tájékán egy budai polgárasszony a kép előtt ájtatoskodva visszanyerte szeme világát. Ennek hírére a XIX. század első felében indult meg a búcsújárás. A falu földesura, Terstyánszky Ignác előbb egy fa, majd később egy kőkápolnát építtetett azon a helyen. Ettől kezdve beszélhetünk népesebb zarándoklatokról, a Remete Mária kegyszobrához. A mai nagyméretű templomot, neogótikus stílusban Schömer Ferenc építette (1899). Máriaremete a főváros lakosságának máig kedves és látogatott búcsújáró helye. Erről tanúskodnak az oltár köré függesztett márvány hálatáblák, amely Mária élő tiszteletéről tanúskodnak. Érkeznek búcsúsok az ország más részeiből is. Fő búcsúi: Szentháromság vasárnapja, illetőleg Kisasszony napja (szeptember 8). A máriaremetei templom jellegzetessége, hogy szentélyében, az oltár mögött megőrizték azt a fatörzset, amelyen a kegykép függött. A közelmúltban a templomban a búcsújárás jelentőségéhez méltó liturgikus teret alakítottak ki, de a régi neogótikus oltár a Szűzanya szobrával megmaradt. A kibontakozó Mária-tisztelet jele a XVIII-XIX. század fordulóján a kegykép számára készített copfstílusú, aranyozott fakeret. A kép és a hely a „remete" nevet a svájci Einsiedelnről, a kultusz eredeti helyéről nyerte. A megmaradt néhány XIX. századi fogadalmi tárgy közül különösen figyelemre méltó az 1838-as pest-budai árvíz alkalmából felajánlott fogadalmi kép, amelyen az óbudai Selyemgombolyító látható. A város zajából lelki felüdülést kereső hívek szívesen keresik fel a ligetes erdőben épült kegytemplomot. A hely hangulatát nagymértékben meghatározza a templomhoz vezető út jegenyesora.

Máriatölgyes(Jelenleg SK):

A Nyitra megyei kegyhely, Máriatölgyes, szlovákul Dubnica nad Váhom, a Vág folyó középső szakaszán található, a Tölgyes patak (Dubnicky potok) hordalékán, az illavai völgyben. Az 1193. évi oklevél „terra Dubnicza„ néven említi, és a Vratslav, valamint Piskin testvérek birtoka.1439-ig a főúri családoké. 1439-ben lett a trencsényi váruraságé. A 18. században az Illésházy család birtokolja. A legrégibb levéltári adat a máriatölgyesi templomtól az esztergomi káptalan 1276. évi oklevelében található. Szűz Mária különleges tisztelete Máriatölgyesen és kömyékén a kegyszobor hatásaként már a 18. század közepét megelőzően terjedt. Gusztinyi János nyitrai megyéspüspök kánoni látogatásakor, 1766-ban megjegyzi: ez a kegyszobor a trencsényi várkápolnából került ide, ahonnan az Illésházyak előbb a saját tölgyesi kastélyuk kápolnájába vitték át, majd Illésházy Miklós (1723) a plébániatemplomnak ajándékozta.
A Szűzanya e fából készült kegyszobra valószínűleg Illésházy György megrendelésére készült a 17. század közepén. Újra katolikussá válása után ugyanis buzgó Mária-tisztelő lett, és harminckét évig volt vezetője a trencsényi Mária-kongregációnak. A trencsényi várban a kápolnát fölújíttatta és a Szeplőtelen Fogantatásnak szenteltette. Oltára fölé ezt a kegyszobrot emelte. A kegyszobrot hazai szobrász faragta egy régebbi későgót minta után. A Szűzanya karjában a kisded Jézust tartja. Szűz Mária öltözete széles gallérral díszítve, derékövet visel s onnét hull alá sűrű, éles metszésű fodrokkal a föld fölé, cipellői fölé és itt visszájára fordul A késő gótikus szobrok jellegzetességeit tünteti ebben elő. Palástja széttárva, két vállán átvetve hull a két alsó karjára, s innen a földte, hol a szegélye finoman fodrosodik. Jobb karja alatt sekély öblöt alkot a palást, ami szintén jellemzője a 14. századi gótikus szobroknak. Ami újdonság a kegyszobron: a keze körüli hosszú, keskeny kendő. A kisded Jézus alakja is a késő gótikára utal. Ingecskébe van öltöztetve. Gömbölyded arcocskával, éles metszésű hajjal a kései gótika szobraira emlékeztet. Bár termete merev, de mégis gyermekdeden bájos. Jobb kezében a glóbuszt tartja, mint a mindenség ura, bal karja nem áldóan emelkedik, hanem Mária arcát simogatja finoman. A szobrász szándékosan faragja a szoborba ezt a gyermeki bájt és emberiesen meleg megnyilvánulást. A szobrász ezzel a művével a kései gót mennyország királynéját utánozza: a Regina coelit.
     Eredetileg ez a kegyszobor a plébániatemplom mellékoltárán állt. Ám az 1742-es év körül gyógyulási hitek kaptak szárnyra, és zarándokok kezdtek özönleni a szobor elé:

Máriavölgy (Marianka, jelenleg SK)

- A pálosok egykori (XVI-XVII.sz.) központjának Mária kegyhelye, Máriavölgy (vagy ahogy sok pozsonyi ma is nevezi: Mariathal, szlovákul: Marianka), ez az ősi, kedvelt búcsújáró hely a Kis-Kárpátok nyugati nyúlványainál, Pozsonytól néhány kilométerre fekszik. A szűk völgyben, festői környezetben található Mária-kegyhely története a távoli múltba nyúlik vissza. A legenda szerint már első szent királyunk uralkodása idején remeték húzódtak meg a völgyben lévő erdőben, hogy teljesen Istennek szenteljék életüket. Egyikük fából egy Szűz Mária-szobrot faragott, s az előtt végezte imáit. Majd amikor Orseolo Péter (1038-41 és 1044-46) és Aba Sámuel (1041-44) uralkodása alatt ismét feltámadt a pogányság, s üldözték a keresztényeket, elrejtette a szobrot egy odvas fába, hogy megvédje azt az esetleges pusztítástól.

Más források szerint az erdei rablóktól akarta megóvni a szobrot. A legenda arról nem szól, hogy mi lett a Mária-szobor készítőjének sorsa, azt viszont elmeséli, hogy élt a környéken egy jámbor asszony, akinek férje hírhedt gonosztevő volt, s rettegésben tartotta a vidék lakóit. Az asszony egy (más források szerint két) torzszülött gyermeket hozott a világra. Isten büntetését látta ebben, úgy gondolta, gyilkos, rabló férje miatt érte őket a csapás. Nem keseredett el azonban, hanem még nagyobb hittel imádkozott Istenhez, Szűz Mária közbenjárását kérve nagy bizalommal. Egyszer álmában megjelent neki a Szűzanya, és azt tanácsolta, hogy menjen el a közeli erdőbe, s ott az egyik odvas fa tövénél csörgedező patakban mossa meg gyermekét. Az édesanya megfogadta az utasítást, s csoda történt: a torzszülött szép, egészséges gyermekké változott, meggyógyult. A legenda egyik változata szerint a rabló apa a forrásban meglátta a Szűzanya szobrát, azt kivette onnan, és egy kezdetleges kápolnát épített ott számára, hálából a gyermek meggyógyulásáért. Ez az első csoda a hagyomány szerint a 13. század elején, II. Endre uralkodása (1205 - 1235) idején történt. A csodának hamar híre ment, s ettől kezdve számtalan zarándok kereste fel a helyet, hogy Szűz Mária segítségét kérjék betegségben, különféle gondjaik, bajaik orvoslása, megoldása érdekében.

Egy másik változat szerint egy pálos remete - keresve a csodás gyógyulások okát - bukkant a valamikor régen, remete elődje által elrejtett szoborra az indák, föld, homok alatt, a forrás tövében. A szobornak a forrás eredeténél kis kápolnát épített társaival, s ide jártak aztán a hívők a Szűzanya segítségét kérni.

Akárhogy volt is, a hagyomány számtalan csodás eseményt, gyógyulást őrzött meg, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a nép buzgó hittel, az Istenanya iránti végtelen bizalommal járult az erdőben lévő forráshoz, s hitéért el is nyerte jutalmát.

Mint ismeretes, Nagy Lajos király (1342-82) nagy Mária-tisztelő volt. Ő is ellátogatott a csodás gyógyulások helyére, és 1377-ben az egyetlen - magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományozta a kegyhelyet, majd kolostort és templomot építtetett itt számukra. (Néhány forrás a kolostor temploma építésének időpontját 1471-re helyezi, s Rozgonyi Lászlót jelöli meg építtetőként.) A pálosok - akik megkapták a királytól a kegyhely melletti falut is - egészen 1786-ig éltek itt, amikor is II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, így nekik is el kellett hagyniuk e kies völgyet. Több mint négyszáz évig tevékenykedtek itt, buzgón terjesztve a hitet. Működésük különösen a reformáció idején volt kiemelkedő. A rend feloszlatása után a templom berendezésének, felszerelésének számos értékes darabja eltűnt, csak néhányat sikerült a közeli plébániákra szállítva megmenteni. Szűz Mária hársfából faragott szobra a kis Jézussal azonban a helyén maradt.

A kolostor épülete a kincstár kezébe került, majd Schwarzenberg Frigyes vette meg, aki nyári kastéllyá alakította át. A kegyhely, amelyet a világi papság vett át, ezután is Magyarország egyik legkedveltebb búcsújáró helye maradt.

Lovagrendünk Nógrádi és Felvidéki tagozatai szervezésében minden évben búcsú.

Máriaszentimre – Fallóskút –(régen Hasznos része)

- 1947 nyarán Sánta Lászlóné Klára, aki Hasznos nevű faluból származott, imája közben felszólítást kapott, hogy keressen meg egy forrást. Kápolnát épített ott, életnagyságú Sarlós Boldogasszony szoborral. Az imameghallgatások és csodás gyógyulások zarándoklatra késztetik a híveket. Csak évtizedekkel később épülhetett fel a kápolna. A templomhoz vezető út tűzzománc stációi Rácz Gábor iparművész alkotásai. A kápolna történetéről szívesen ad felvilágosítást az ország egyetlen hivatásos remetéje ^], Paszkál testvér, azaz Szél Sándor. A kegyhelyhez jelzett turistaút is vezet, ám gépkocsival is könnyen megközelíthető. 2006-ban szentelték fel a Béke királynéja templomot, s ezzel befejeződött a fallóskúti kegyhely kiépítése.

Mátraverebély-Szentkút

- Magyarország Nemzeti Kegyhelye a szlovák – magyar határ mentén, többnemzetiségű területen található, A hagyomány szerint 1091–92-ben Szent László király ellenségei elöl menekült, és egy szakadék fölé ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de lovával ugratott egyet, és ekkor fakadt itt az első forrás. A legenda mögött a magyar irodalom szép képe húzódik meg: László az új Mózes – vízfakasztás –, aki törvényeivel keretet adott a magyarság életének, úgy, ahogy Mózes a zsidóságnak. Az első gyógyulás a XIII. században történhetett, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és azt parancsolta neki, hogy ásson a földbe, és az előtörő vízből igyon. A fiú engedelmeskedett, és visszakapta beszélőképességét. 1210-ben a zarándokok sokasága miatt templomot építettek Mátraverebély faluban, ahonnan körmenetben vonultak a Szentkút völgyben lévő forráshoz. 1258-ban ennek a templomnak már búcsú kiváltsága volt. A zarándokhely az 1400-as évektől a legnagyobb búcsújáróhelyeknek adott búcsúkiváltságokkal rendelkezett. 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány Szentkúton történt csodás gyógyulást és azok valódiságát elfogadta. 1705-ben épült fel Szentkúton az első kőkápolna. Almásy János Szentkúton nyert rendkívüli gyógyulásáért hálából, Bellágh Ádám Antal szentkúti remete pap segítségével, 1758-tól 1763-ig felépítette a mai kegytemplomot és mellé egy kolostort. 1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” címmel tüntette ki. A Szentkúti barlangokban, a mai kegytemplom fölötti hegyoldalon a XIII. századtól éltek remeték. Az utolsó szentkúti remete, Dobát Jozafát 1767-ben halt meg. Sírja a bazilikában van. A kegyhelyet hosszú időn át ciszterci szerzetesek látták el, a török idők óta azonban a ferencesek is részt vettek a búcsúscsoportok vezetésében, lelkipásztori szolgálatukban.1772-től már ők a szentkúti kolostor lakói, végleges letelepedésükre azonban csak a 19. században került sor. A kegyhely a jozefinizmus átkos hatása miatt csak az 1920-as években virágzott fel újra, a fejlődést azonban a kommunizmus újra megakadályozta. 1950-ben a diktatúra elűzte a ferenceseket, államosította és szociális otthonná alakította a kolostort. A Kisebb Testvérek 1989-ben tértek vissza a zarándokhelyre. Akkor újult meg a templomkülső, és vásárolták vissza egykori földjeiket, hogy a későbbi fejlesztések alapját megteremtsék. A ’90-es évek elejétől fogva fokozatosan megerősödött újra a gyalogos zarándoklatok hagyománya. Ma már nem csak a környékbeli falvakból, hanem 70 km-ről is jönnek processziós csoportok. Augusztus 15-20-a között a Ferences Ifjúsági Zarándoklaton 200-250 fiatal zarándokol imádkozva közel 150 km-t. 2006-ban, a Nagyboldogasszony búcsún Erdő Péter bíboros, prímás búcsújáróhelyünket, mint Magyarország legjelentősebb búcsújáróhelyét Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította. Főbúcsúja a Nagyboldogasszony ünnepéhez legközelebb eső vasárnapon van. Napjainkban évente kb. 200.000 zarándok látogatja a szentélyt.

Mikola (jelenleg RO):

Erdélyben van ez a község és ez a kegyhely. 1699. február 15-én az oláhok részéről használt görög katolikus templomban, az odaajándékozott Mária képen a Szűzanya könnyeket hullatott. A könnyezés több mint három hétig tartott, és az emberek tódultak megcsodálni. A kegyképet Iklódi Lukács görög szertartású pap festette 1681-ben, majd eladta nemes Kopcsa Jánosnak, aki viszont a mikolai bizánci rítusú templomnak ajándékozta. A könnyező Madonna kegyképét a földesúr gróf Kornis Zsigmond szentbenedeki várkastélyába vitette, mintegy elorozta Mikoláról, mondván jobb helye lesz őnála a csodás Szűzanyának. A Mikolaiak azonban márcus 24-én vissza is hozták, de a főúri hatalmaskodás ebbe nem nyugodott bele. Kollonics Lipót érsek salamoni ítélettel a kolozsvári jezsuiták őrzésére bízta a képet. A szegény mikolaiak csak annyit tehettek, hogy ők is másolatot készíttettek a Szűzanyáról. Ez a kép ugyan már nem könnyezett, de nagy ünnepséggel helyezték el a görög katolikus templomban.

Mohács

-A Csatatéri Emléktemplom vagy más néven Fogadalmi templom építése páratlan nemzeti összefogással valósult meg. A kezdeményezők célja egy, a mohácsi csata hőseinek méltó emléket állító nemzeti emlékhely létesítése volt. Ennek tudható be, hogy az épület alapjaiban háromezer magyar község, ötvenkét város és huszonöt megyeháza udvarából felvett egy-egy kg-os emlékföld-csomagokat helyeztek el, jelezve ezzel nemzetünk összefogását. A bizánci stílusú katolikus templom építése 1929-ben kezdődött el. Árkay Aladár (1868-1932) és Bertalan (1901-1975) mérnöki tehetségét dicséri az ország első betonhéjazatú építménye. Az íves oldalfalakat Árkayné Sztehlo Lili (1897-1959) művészi munkái, a középkori székesegyházakra emlékeztető – szenteket ábrázoló - impozáns üvegablakai díszítik. A kupola nonfiguratív ábrákkal teli ablakai 1984-ben Michael Gaussling német üvegművész munkája nyomán készültek. A templomban a régi a néphagyomány szerint egy, a XVI. századból származó Madonna-szobrot, az ún. Mohácsi Boldogasszony szobrát őrzik.

Monostorszeg(Jelenleg Hr, Bács)

- Kegyhelyünk aránylag fiatal. 1944-ben a visszavonuló német hadsereg azzal fenyegette a falut, hogy felégeti. A község akkori plébánosa ajánlatára a hívek fogadalmat tettek, hogy ünnepként megtartják október 13-át a Fatimai Szűzanya tiszteletére, ha megmenekülnek a háborús pusztítástól. Nem csalódtak reményükben és azóta hűségesen tartják fogadalmukat. A templom megkapta Fatimából a kegyszobor 150 cm magas másolatát, amelyet a főoltár melletti mellékoltáron helyeztek el a hívek nagy örömére.

Nagyszombat (Jelenleg sk –Trnava)

-A Szent Miklós Bazilika egy háromhajós bazilika, későgótikus stílusban épült ún. dunántúli stílusban. Az építmény 60 m hosszú, 31 m széles, főhajója 18 m magas, presbitériumával kelet felé irányul.

A templom eredeti tiszta gótikus jellegét 1618 és 1630 között veszítette el, amikor Pázmány Péter bíboros a gótikus háromhajós templom bővítését szorgalmazta, mégpedig oldalsó barokk kápolnákat, talaj-, pad- és szószékcserét javasolt. Végül ugyanebben az időben megépült a barokk kórus és az orgona, néhány új oltár és megváltozott a templom külső sziluettje is.

Később 1739 és 1741 között az északi részt nyolcsarkas barokk kápolnával egészítették ki, amelyben a „kegyelmes nagyszombati Szűz Máriaként“ ismert áldó Szűz Mária képe látható.

-Nagyszombat elővárosa Vágmagyarád (Mogyoród), kegyhely (Moderdorf, Modranka). 1258-ban „villa Megeret", 1273-ban IV. László király Nagyszombat szabad királyi város tulajdonába adományozta és ez 1848-ig birtokolja. A 16. században vált kegyhellyé. Ekkor épült föl a nagyszombati via crucis (keresztút), mely a nagyszombati klarisszák templománál kezdődött a város falain kívűl. Hét kápolnája volt Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének képeivel és Magyarádon volt a keresztút vége: a három kálváriakereszt és Krisztus sírjának a kápolnája. Ehhez közel állt egy még régebbi kápolna, Szent Mária Magdolnáé.
     Minden év nagyböjtje idején 1543 után (az esztergomi érsek átkltőztetésének az éve) az esztergomi káptalan prépostja vezette a körmenetet a városból a magyarádi kálváriadombig.1635 után a nagyszombati egyetem tanárai és hallgatói testületileg is részt vettek ezeken az áhítatokon. Jordánszky Elek írja, hagy a nagyszombati, egyetem diákjai minden szombaton jártak Magyarádra, mert ott volt a lorettói Szűz Mária kegyszobra. Ez a kegyszobor 112 cm magas, polykrómozott fafaragvány. Egy másik kegyszobor másolata. A barokk korban ezt a kegyszobrot díszen ruhába öltöztették. Ennek megfelelően is van faragva: törzse anatómiailag kevéssé kiképzett, szinte tuskószerű (ugyanis palást takarta). De a fej finoman kiképzett (ruha nem takarja). Ugyanígy kifaragva a kisded Jézus, aki bal kezében a földgömböt tartja, jobb kezét áldásra emeli. Mária és Jézus fején féldrágakővekkel ékes aranyozott barokk korona van. 1650-1657 között a falu szülötte, Salgovich Ádám esztergomi kanonok Magyarádon új templomot épített, mely a búcsújárás igényeihez volt méretezve, egyhajós, kéttornyú, a nagyszombati templom (egyetemi templom) utánzata.

Nagytapolcsány(Jelenleg Sk):

- A Nyitra folyó középfolyása mentén található e kegyhely.
    Maga a helység az írásos dokumentumokban 1173-1237 években Tupulchan néven szerepel. 1332-ben mát Topolchanként említik. Földje ősi kultúrterület. A régészeti leletek bizonyítják történelmi múltját. A neolit korban már megtalálható itt a volur és a lengyel kultúra. Az eneolitban a kanel keramika, a bronzkorban hallstadt telep, csontváztemető, majd latén, germán-római, ószláv és honfoglalás kori magyar telep. 1173-ban III. Béla király bizonyos Szende és Márton nevű uraknak adja Nagytapolcsányt. 1401-ben a táji országgyűlés Zsigmondot itt megfosztja trónjától, és a lengyel Jagelló Ulászlót hívja meg a magyar trónra. Zsigmond győz e kűzdelmekben. A XV. száradban a várost fallal erősítik meg, ennek ellenére a husziták is birtokolják. Harangöntöde is működik itt bizonyos korban, 1584-ben parasztlázadás üti föl a fejét Nagytapolcsányban. 1599-ben török had rabol végig a tájon. 1618-ban kifizetik a jobbágyterhek adóját. Ez évente ezer aranyforintot tesz ki. Nagytapolcsánynak már a középkorban van plébániája. 1332-1337-ig Nicolaus plebanus de Topulchantól van szó. 1559-ben a kánoni látogatáskor Lénárt plébános nevét említik, míg jelzik azt is, hogy a Szent András-templom jó karban van, de a kápolna és a kolostor is romos. 1560-ban vizitáció canonicíjában Vince nevű ptébámost emlegetnek. 1613-ban pedig közlik, hogy az oltárép a Megfeszítettet ábrázolja, a szentségőrző hely rácsozott, és hogy ezüst cibóriuma van (áldoztató kegyhely).
A régi Szent András-templom helyén új barokk templom épül 1740 ben, a mennybefölvett Szűzanya tiszteletére. Ezt a templomot 1779-1802-ig újjáépítik, klasszicizálják. 1750-ből egy kápolna is áll itt, melyet régi alapokon építettek, barokk stílusban. A Hétfájdalmú Szűzanya kegyszobra, melyet ma a plébániatemplom főoltárán láthatunk, a templomnál régebbi időből való. A széles kömyék tisztelete övezi. Készítésének éve valószínűleg 1634. Pálffy Katalin, a továrniki uradalom birtokosa, buzgó rekatolizáló a tapolcsány-továrniki országút mellet ugyanis négy kápolnát építtetett Szűz Mária tiszteletére, hálából férje életben maradásáért. Az egyik kápolnában volt a ma is tisztelt kegyszobor.
     A tapolcsányi hétfájdalmú szobor utánozza a sasvárit, de nem azonos azzal. Primitív vidéki faragó műve. Meg van koronázva. Ölben tartja szent Fiát, de nem néz rá, hanem a távolba. Formailag valóban 17. századi mű. A 19. század elején a hivatalos egyház ellenezte a nagytapolcsányi búcsújárásokat. Ám Kubica Vince plébános (1872. II. 11.) addig buzgólkodott, míg Szcitovszky János hercegprítmás megengedte, hogy a kegyszobrot a főoltár fölé helyezzék a plébániatemplomban. 1852 Nagyboldog- asszony ünnepén Krajcsik János nyitrai kanonok sok-sok pap és tizenkétezer hívő jelenlétében trónra emelte a kegyszobrot. 1853-ban a hercegprímás kivizsgáltatta a csodás gyógyulásokat, 1854-ben pedig ő maga is mejelent a búcsún, a hétfájdalmú szobrát ünnepélyesen megkoronázta aranyozott ezüstkoronával, levévén a régi fakoronát. Ezután dekréntummal biztosította a nagytapolcsányi templom kegyhelyvoltát. Ennek eredetije a plébánia irattárában van. Ugyancsak 1854-ben kieszközőlték IX. Pius pápánál, hogy teljes búcsút engedélyezzen Szeplőtelen Fogantatás, Gyertyaszentelő Boldogasszony és Nagyboldogasszony ünnepeire. Kubica Vince nagy érdemeket szerzett a kegyhely kiépítésében. Fölépítette a nagytapolcsányi kálváriát tizennégy stációval és kápolnával a szent kút fölőtt. 1856-ban ezt Barinyai József vágújhelyi prépost föl is szentelte húszezer hívő jelenlétében.
    1858-ban kinyomtatta a nagytapolcsányi Fájdalmas Anya képét háromnyelvű felirattal: magyarul, németül és szlovákul. Kinyomtatta a nagytapolcsányi Fájdalmas Anya énekét is: Mária, kereslek már régen... A főoltár, melyen a tabernákulum fölött fénylő gloriólában a Fájdalmas Anya van elhelyezve, monumentális klasszicista, oszlopos márvány építmény, timpanonnal. Rajta szobrok. Az oltárkép a hatalmas mezőben Szűz Mária mennybevitelét ábrázolja. A 19. században élte virágkorát a kegyhely, évi harmincezer zarándok fogadásával. 1990 körül a szám évente tizenötezerre emelkedik. Kb. huszonhárom faluból jönnek búcsúcsoportok. A búcsújárás napjai: Pünkösd, Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony és szeptember 15., a Fájdalmas Szűz ünnepe.
Egy népi szájhagyomány szerint a kegyhely eredetéhez és a búcsújárások kezdetéhez a következő tőrténet fűződik. A zavadai plébános késő este járt haza hintóján Tapolcsányból. Egyszer a lovai megálltak és megmakacsolták magukat. A pap a kocsistól kérdezi: Mi ez? Mire a kocsis így válaszolt: Valami öregasszony áll a hintó előtt. A pap utasítja: Verd végig az ostorral. A kocsis ezt meg is tette. Másnap a Fájdalmas Anya-szobor arcán vérző sebet vettek észre az imádkozók. Egyre többen jönnek, nézik, sajnálják. A zavadai pap pedig elismeri, hogy „ő a tettes", ő adott utasítást a kocsisának. A nagyjelentőségű és tanulságos eset után megindult a búcsújárás Nagytapolcsányban.

Nyitra(Jelenleg sk)

- Nyitra-Zöldhegy - Nagyboldogasszony és Fájdalmas Anya búcsújáróhelye, Ősrégi város. Már a kvád-római korban is ismert. Ekkor kezdett a kereszténység itt gyökeret ereszteni. A népvándorlás korában megtartotta jelentőségét és a kereszténységet kisugárzó központ lett. Történetét megírta Wurum József nyitrai püspök. Tudjuk, hogy 880-ban már püspöki székhely. Nem sokkal ezután megépül a Zobor-hegyi bencés apátság és a remeteségek. 1332-1337-ből származó pápai jegyzékben Nyitrán a Boldogasszony, Szent Mihály, Szent Jakab, Szent István tiszteletére plébániatemplomok állnak. 1505-1512 között a nyitrai püspök: Bajoni István egykori ferrarai diák, majd nagyváradi kanonok, 1446-ban Mátyás király titkára, aztán 1476-ban esztergomi kanonok tanúsítja, hogy a nyitrai Zöld-hegyen - vagyis a mai Kálvárián - Nagboldogasszony temploma áll. Sajnos ez a kegytemplom a 17. század elején sokat károsodik. 1606-bon a Bocskai-hadak Rédey Ferenc vezetésével kirabolják. Ezért 1613-ban Gyöngyösi János kanonok a templomot javíttatja. 1620-ban Bethlen hadai rongálják, majd a császári seregek. 1622-ben a mikulovi (Nikolsburg) békekötés után újból Bethlen hadai károsítják visszavonulóban. Ennek következtében 1630-ban hozatja rendbe Telegdy János nyitrai püspök. Bővítteti is.
     1663-ban egy török betörés után a templom romossá válik. Ezért 1678-ban Fényesi György nyirtai; majd nagyszombati kanonok újíttatja meg. 1683-ban a Thököly Imre-féle fölkelésben a kegytemplom megint csak szenved. Az 1705-1711-es Rákóczi-féle fölkelésben szintúgy. 1723-1738-ban a templomot teljes egészében újjáépítik. Kereszthajóval bővítik is, valamint sekrestyét és egy északi kápolnát építenek mellé. Nyugat felől tornyot építenek hozzá. Ekkor már a kegytemplomban volt a Fájdalmas Anya (Pieta) szobra. Erről a következőket tudjuk: Balogh Flórián Ágost könyvében (Beatissima Virgo Maria Mater Dei. Eger, 1872. II. kötet, 479. lap) hivatkozik Telegdy János nyitrai püspök (1619-1644) canonica visitatiójára imigyen: A Boldogasszony nyitrai templomában a mellékoltáron a Fájdalmas Anya szobra van. Mellette ott egy kis kép (kegykép), amelyen Szűz Mária a kisded Jézust mutatja. Ez a régi kis kegykép nincsen meg. Elveszett a nyugtalan, háborús években Természetes, hogy a zarándokok figyelme ezekután a Fájdalmas Anya szobra felé fordult. A tőrök háborúk befejeztével már nincs papja a kegytemplomnak. Ezért Gusztinyi János püspök (1764-1777) a templom mellett kolostort építtetett és meghívta a spanyol nazarénusokat (szerzeteseket) . Jött is négy páter és egy laikus fráter, de 1771-ben kénytelenek voltak az országot elhagyni és hazájukba visszatérni.
     Távozásuk után nyugdíjas papokra lett bízva a kegytemplom 1925-ig. Ekkor, tehát 1925-ben a kegytemplomot az Isteni Ige Társasága (verbiták) nyeri el. Nagyszerű, tetszetős missziósházat építenek. Sajnos 1950-ben az egyházüldözés kitörésekor távozni kényszerűlnek ők is. A templom mellett ma plébánia van. Mit kell tudnunk a Fájdalmas Anya kegyszobráról? A nyitrai Nagyboldogasszony-kegytemplom főoltára fölött van. A kegyszobor fölött pedig Szűz Mária mennybevitelének egy olajfestménye. A tulajdonképpeni búcsútisztelet eszköze a Fájdalmas Szűz szobra. Hasonló a pozsonyi ferences templom Pietájához, sőt ennek mintegy másolata. Krisztus holtteste ölben kulcsolt kezekkel fekszik Szűz Mária ölében. Mária jobb keze tartja Krisztus fejét, bal keze pedig a holt Jézus kulcsolt kezeit. A nyitrai Pieta együttesében drámai feszültséget érezhetünk. Krisztus holtteste ernyedt, feje erőtlenül hátra hanyatlik. Mária bal lába a holttest súlyától némileg megroggyan. A Fájdalmas Anya felső testén több feszültség észlelhető. Szinte görcsösen markolja Jézus kezeit. Föléje hajlik és tekintetét vértelen arcába mélyeszti. Szűz Mária arca érett korú asszonyé, kemény, de keskeny szájjal, egyenes orral, a belső fájdalom külső jegyeivel, Az élő és holt alak közti feszültséget fokozza a drapéria összeállítása, amit a mély barázdáltság szemléltet. A Fájdalmas Anya tunikája és palástja térdtől aláomlik a földre, sűrű ráncolással. A fejkendője és a nyakára való kendője és a vállára vetett palást sűrűn ráncolódik.

-Nyitra-Lehota

- Lehota a másik kegyhelye Szűz Mária kápolnája a falun kívül, egy dombon. Ennek az élő tanúja szintúgy a 83 éves (1988-ban) lehotai templomatya és a kápolnaépítő, búcsújárást alapító „szent ember", a jóakaratú Dobrovolni József legközelebbi rokona, Lehuta Mária. Dobrovolni József, a lehotai „szent ember", született 1852. IX. 3-án Rákócon. Szülei korán meghaltak, ő árva gyermekként járt faluról-falura. Lehotára is bement. Itt a földművelő nép megfogadta őt községi pásztornak. Lehota ekkor még csak kis parasztfalucska volt, kis templommal. Dobrovolni József 16-19 éves volt, amikor először megjelent neki a Boldogságos Szűz a dombon, ahol legeltetett. A Boldogságos Szűz kívánsága volt: „Azt akarom, hogy itt tiszteljenek engem. Vezess ide búcsújáró népet és építs kápolnát!"
Ez az első jelenés ott történt, ahol ma a szent kút van. A második jelenés a templomban történt az oltáron, olyan alakban, ahogy most is látható a kegyszobor a kápolna oltárán.br>      Dobrovolni József iskolázatlan ifjú volt, borotválatlan és a jelenésekkel mit sem törődve, megfeledkezett róluk. A pásztorkodás mellett másoktól megtanult néhány falusi munkát: pl. a kefekötést is. Ebben nagy gyakorlatra tett szert és a pásztorkodást elhagyva iparos lett. Pősténybe költözött, megnősült, házat vett, üzletet nyitott, s minden jól sikerült. Gyarapodott, tizenkét segéddel dolgozott, a műhelyben, a templom közelében
    Egy gyermeke született, ám ez hamarosan meghalt. Nemsokára meghalt a felesége is. Másodszor is megnősült, ám ez az asszony is meghalt. Harmadszor 1920. január 14-én házasodott meg. Fiút fogadott örökbe, akit vagyona örökösévé tett meg. Egy árva papnövendéket is adoptált, aki missziós lett. Flórián Albert SVD páter. Dobrovolni József ezután súlyosan megbetegedett. Az orvosok lemondtak róla s halálát várták. Ekkor harmadszor jelent meg neki a Boldogságos Szűz álmában. Ugyanis Dobrovolni betegségében a Szűzanyához fordult oltalomért, segítségért. Az álombeli látomás figyelmeztette: „Tudod, mit bíztam rád régen. Teljesítsd! Építs kápolnát és vezess oda búcsújáró népet! Most pedig ha kívánságom teljesíted, igyál a lehotai szent kút vizéből, és meggyógyulsz!"
     Így is történt. Dobrovolni a kápolnát felépíttette, ivott a szent kút vizéből, búcsújárásokat szervezett és teljesen meggyógyult. Ekkor az egész történetet megíratta és elküldte az esztergomi főegyházmegyei hatóságnak és kérelmezte a búcsúk engedélyezését.
     Majd röplapokon értesítette a plébániákat a búcsújárás megkezdéséről közölve az ismert történetet: Április 30-án jelent meg neki a Boldogságos Szűz Lehota mellett és kívánta a búcsús körmenetek megindítását. Ettől az időtől van Lehotán búcsújárás. Pöstyénből minden évben maga Dobrovolni József vezette a zarándoklatot Lehotára. Április 29-én indultak és május 1-jén este érkeztek haza Pöstyénbe. Dobrovolni József kőzéptermetű, szőke hajú, borotválatlan, nagyon jámbor ember volt. Háza elején a falfülkébe elhelyezte a Boldogságos Szűz szobrát olyan formában, ahogyan az megjelent neki, és még máig is ott látható. Meghalt 1928. szeptember 8-án. Utána a búcsúvezető az örökbe fogadott fiú, Lehota József, aki Pöstyénben húsz esztendeig harangozó is volt.

Óbuda

-

Előzményeként 1723-ban Zichy Péter (Óbuda földesura) építtetett itt kápolnát a mariazelli kegyszobor másolatának.  Ettől fogva nevezték a helyet Klein Mariazellnek, Kiscellnek. Zichy László és Péter különösen tisztelte a Máriacelli szobrot. Ezért pontos másolatát az óbudai kastélyuk kápolnájában helyezték el. A két testvér külön kápolnát építtetett a celli Mária szobornak. Haláluk után Péter özvegye Zsámbékra költözött, átvitte a szobrot zsámbéki kastélyának kápolnájába. Az itt történt csodák híre eljutott az óbudai plébános fülébe is. Ezért a szent szobrot nagy pompával 1773-ban visszahozták Óbudára. Az ottani plébánia templomban tisztelik most is a hívek.

Ide építtette a trinitárius (rabkiváltó)  rend  1745-1758 között templomát és kolostorát.
A rend abszolutizmus általi feloszlatását követően az 1783-tól katonai kórházzá (az invalidusok számára), majd raktárrá alakították.
1910-ben Schmidt Miksa  bútorgyáros tulajdonába ment át, aki kastéllyá alakíttatta át az épületegyüttest (Schmidt-kastély).

Osli

-Mosolygós Szűzanya kegyhelye. A Hanság déli szélén fekvő kisközség Győr-Sopron megyéhez és a Győri püspökséghez tartozik. Mint a neve is elárulja, besenyő település. Az Osli nemzetségről nevezték el. Az Osli családdal rokonságban lévő esztergomi érsek Kanizsai János építtette templomát 1390-ben, amelybe egy Mária-képet helyezett. A hagyomány szerint már ez előtt a kép előtt is sok csodás gyógyulás történt, amelynek hírére a Rábaköz népe nagy számban kereste fel a kegyhelyet. A Nádasdyak, protestáns képrombolók azonban 1572-ben feldúlták a kápolnát. (Ekkor pusztult el Csorna premontrei prépostsága is.) Esterházy Pál nádor 1644-ben romjaiból újjáépíttette és 1690-ben kismartoni várából odavitette a máig meglévő Mária-szobrot. Maga tette fel az oltárra. Kedves, szép szobor. Mintha mosoly ülne az arcán, ezért emlegetik, mint Mosolygó Máriát.

Pécs-Havihegy

-Havi Boldogasszony búcsújáróhelye, A XVII. Század végén dühöngő pestis járvány idején a Városi Tanács és a nép által tett fogadalomból épült. 1697-ben szentelték fel. 1780-ban leégett a kápolna felszerelése. Ekkor kapott új márványoltárt és a római Havi Boldogasszony képhez érintett új kegyképet.

Pétervárad-Tekija (újvidék-jelenleg Szerbia)

- Havas Boldogasszony szerémségi búcsújáró helye és szentkút . A „tekija" török szó, magyarul annyit jelent, mint kolostor, zárda. Az 1660. év körül egy kisebb török templom állt azon a helyen, ahol most a kegytemplom van. A mecset előtt faházikó volt, ebben két török dervis, remete élt és dicsérte az egy örök Istent. A templom közelében forrás fakadt, amely hűs, üde vizet adott, és a közeli Péterváradról tömegesen jöttek ide a törökök - részint, hogy szomjukat oltsák, részint, hogy vallásos mosakodásukat elvégezzék. A török hódoltság után (1693-ban) a mecsetet kápolnává alakították át az idetelepült jezsuiták, és azt a Havi Boldogasszony tiszteletére szentelték. Amikor 1716-ban Pétervárad alatt több mint 200 000 emberrel megjelent a török, Savoyai Jenő csak feleannyi embert tudott a csatába fölvonultatni. Az ütközet 1716. augusztus 5-én, éppen Havi Boldogasszony ünnepén zajlott le, és a keresztények fényes győzelmével végződött. A törökök teljesen szétverve, eszeveszett futásban kerestek menedéket. A hagyomány szerint a kápolna közelében álló hatalmas fa ágai között egy Mária-képet találtak a keresztény katonák, amely hasonlított a római Havi Boldogasszony kegyképhez. Jenő herceg ez előtt a kép előtt könyörgött segítségért; a győztes ütközet után ő maga vette le a fa ágai közül és vitte be nagy ünnepséggel a katonák örömujjongása. és ágyúdörgés közepette a kápolnába, s ott a Te Deum hangjai mellett az oltárra helyezte.Ez az a híres kegykép, amely a tekiai templom oltárán van. A péterváradi győzelem emlékére XI. Kelemen pápa az egész Egyházban egyetemessé tette az Olvasós Boldogasszony ünnepét.
     A kegykép előtt és a forrás vizében való mosakodás után igen sok csodás gyógyulás és egyéb imameghallgatás történt.
     A kápolna helyén 1881-ben építették a mai kegytemplomot újgótikus stílusban. A régi török templomot, amelyet annak idején sekrestyének alakítottak át, lebontották, és helyére egy kupolát építettek; ez alatt áll az oltár. Az oltár háta mögött az úgy nevezett belgrádi Szűzanya képét helyezték el. Tekiján tulajdonképpen két búcsú van. Az egyik az úgynevezett kis búcsú, július 26-án, szent Anna napján, a nagy búcsú augusztus 5-én Havi Boldogasszony napján.

Petőfiszállás-Pálosszentkút

- IV. Béla kun telepesei laktak ezen a vidéken. A török megszállás idején a petőfiszállási templom elpusztult. Menekülés közben egy kútba rejtették el a hívek az oltáriszentséget. Eztán ide jártak imádkozni. 1791-ben egy Majsa nevű pásztor egy forrásban megpillantotta a fénylő Szűzanyát. Sokan zarándokoltak ide imádkozva, megmosakodtak a forrásban, haza is vittek a betegek részére belőle. Egyszer az 1700-as évek végén egy béna koldus megmosta a lábát a forrásban, meggyógyult a sebes beteg lába utána a mankóját a földbe szúrta, ami élő fává változott, kivirágzott. Ennek emlékére lábmosót építettek ki. A meginduló népes búcsújárások hatására a kiskunfélegyházi városi tanács a helyszínen egy kőkeresztet emeltetett, ám a váci püspöki hatóság 1793-ban betiltotta a zarándoklatokat. Ennek hatására a város elrendelte a forrás betömését. Egy tanyai ember, akinek földjén a friss vetést a búcsúsok sokszor letiporták, trágyával tömte el a víz útját. Ám az a piszkot kiszórta, s még nagyobb erővel tört fel. Ezt égi intésnek tekintették, s utána senki sem mert a forráshoz nyúlni. Körülkerítették és védőtetőt húztak föléje. S egyre jöttek a zarándokok, különösen pünkösdkor és Kisasszony-napkor a „Szentkúti Szűzanyához".

    Magyarországra visszaköltözött pálos rend telepedett le Szentkúton, amely ekkor kapta a Pálosszentkút nevet.     Az 50-es években elűzték a pálos szerzeteseket a kommunisták.

A Kiskunság és a Duna-Tisza közének népe azonban nem hagyta el a pusztai búcsújáró helyet: adományaiból tovább építette és szépítette. 1958-ban készült el az esőbeállóval egybeépített keresztút, amelynek egy-egy állomását más-más település zarándokai emelték. Új védőtetőt kapott a Szentkút, megépült a lourdes-i barlang, a szabadtéri oltár, a Szent Kereszt-kápolna, s a Prágai Kis Jézus szobra, amely előtt a búcsús ünnep végén a pap megáldja a jelen lévő kisgyermekeket. Tíz éve nyílt meg a máig gyarapodó Mária-múzeum.

Pozba(jelenleg SK): Szűz Mária kegyhelye és szentkút

- Kegyhely Bars megyében, a verebélyi esperesi kerületben. Jelenleg a fajkürti plébánia joghatósága alá tartozik. A magyar alapítású pálos rendi atyák 18. századi, Máriacsaládon épült csodaszép templomában már régebben Pozbán keresztűl jártak a búcsúsok, és a pozbai erdőben szerettek megpihenni. Egyik alkalommal nagyszerű forrásra bukkantak a zarándokok, amelynek csodatévő erejéről hamarosan megbizonyosodtak.
    A fennmaradt legenda szerint ezen a helyen, egy körtefa ágai közt megjelent Szűz Mária, kék övvel átfogott fehér ruhában. S aki ezt észlelte, nagy buzgalommal adta hírül, mert szentül meg volt győződve, hogy csodás látomásban volt része.A víz áhítatos használatától többnyire vakok nyerték vissza látásukat. A csodák híre villámgyorsan terjedt és most már Pozba lett a búcsúsok úticélja, márcsak azért is, mert a Mária-család templomába villám csapott, és nem építették újjá. A följegyzések szerint Zlatnyanszky János újbarsi plébános édesanyja is itt gyógyult meg. 1841-ben egy nagyon. kicsi kápolna épült a forrás közelében, ahol 1869-ben volt először szentmise a Nagysallóból származó Répás Jánosné kérésére, aki csodálatos módon szintén itt gyógyult meg súlyos szembetegségéből a csodatévő forrás segítségével. 1885-ben ez az immár negyvennégy esztendős kápolnácska összedőlt, de Harris József esperesplébános buzgólkodására 1914-ben új kápolna épült a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére. Ugyanez a plébános 1926-ban egy másik kápolnát is emeltetett Szűz Mária szent neve tiszteletére.

    A pozbai Szentkút híre közismert volt a Nyitra vármegyei falvak lakói körében, s évente a pozbai búcsú napján, pünkösd vasárnapján zarándokutat szerveztek Pozbára.

     Alig pár méterre e kápolnától, oldalt egy újabb, kisebb toronnyal ellátott kápolna látható.
    A két kápolnától egy-egy méterre levő emelkedőn épült fel az a kis, barlangszerű mélyedés, melyben a Fájdalmas Szűzanyát ábrázoló szobor van elhelyezve. A barlangot terméskőből rakták, s így a lourdes-i Szűz Mária barlangjának hangulatát próbálja a hívőknek felidézni. Ez a kis barlang korunk létesítménye.
    A barlangkápolna felett látható egy nagyobb kőkereszt és egy oszlopra felhelyezett fülkés képtartó. A benne elhelyezett képen az isteni Szentháromság koronázza a térdeplő Szűzanyát.

Pozsony- Koronázó templom -Szent Márton dóm(Bratislava,jelenleg SK)

- Fájdalmas Anya búcsújáró helye. A székesegyházban a Fájdalmas Szűzanya kegyszobra neogót oltáron van elhelyezve. Története: egy Klément János nevű polgár 1641-ben meghalt. A temetés után feleségének jelenésében elmondta, hogy bűnbánatban halt meg, de a tisztító tűzben szenvedi büntetését, főként a gyilkosságért, amit elkövetett akkor, amikor hétszáz forintot válakitől elrabolt. Kérte feleségét, hogy ezt az összeget ossza szét a szegények között. És festessen egy Mária-képet is. Az elhunyt megjelent a festőnek is, és megmutatott neki mintául egy régi Mária-képet.

     Késő reneszánsz stílusú szobor a Fájdalmas Szűz szobra. A korai visszakatolizálási időkben Szűz Mária tiszteletét terjesztette. A mérsékelten kimagasló Fájdalmas Anyát ábrázolja ülő helyzetben. Fia holttestét ölében tartja. Bal kezében tartja Krisztus keresztbe tett kezeit, jobbjával pedig a fejét tartja. Krisztus holtteste megszépítve, fájdalom nélküli ábrázolásban van. Csak lezárt szemei és holttá dermedt arca tanúskodnak élettelenségéről. Mária ovális arca sem keserves, nem kétségtől dúlt, hanem inkább mély fájdalmat, szomorúságot ébreszt. Megállapítást nyert, hogy ez a szobor, a pozsonyi ferences templom gótikus fájdalmas szobrának reneszánsz változata.
A pozsonyi dómban a Fájdalmas Szűz tisztelete erősödött. Sok imameghallgatás történt általa. Még társulat is létesült 1647-ben a haldoklók és az istenben boldogultak Fájdaltmas Anyjának tiszteletére. XIII. Leó pápa 1894. november 29-én búcsúkat adományozott a társulatnak. A kegyszobor búcsúja virágvasánap előtti péntek, amikor régebben ez a Fájdalmas Szűz liturgikus napja volt. November 2., halottak napja,

Privigye (Prievidza, jelenleg SK)

- Kegyhely a Felső-Nyitra völgyében.     A kegyhely területén ősi temetők vannak föltárva. A 9. századból szláv, majd egy másik temető a 10-12. századból. Az 1113-as zobori apátsági adománylevélben a helység neve szerepel. 1276-tól pedig emlegetik a privigyei várat is. Mária tisztelete Privigyén nagyon régi. A privigyei temetőben álló román stílusú templom Szűz Mária tiszteletére épült a 13. század közepén.
     A templom egyhajós, tornya négyszőgű. A várnép és a váralja népének a temploma volt ez, az úgynevezett Óprivigyéé. A 14. században német vendégek (Indiganae) telepedtek le Privigyén. Várost építettek maguknak, gótikus templommal, melyet Szent Bertalan apostol tiszteletére szenteltek. 1332-ben adat van róla. Később a vár megszűnt, és a régi Mária-templomot 1383-ban a kármelita rend kapta meg. Ők itt kolostort építtettek. Megerősítették várfallal és bástyákkal. Kolostori iskolát is nyitottak, amint ez illik, sőt a román stílű templomot is átalakították gótikussá. A kármelita templom berendezéséből mostanra csak a késő gótikus kegyszobor maradt meg. Ez hársfából készült, és 134 cm magas. A középkori Madonna-szobrok általános típusát képviseli.
     Karcsú, eléggé merev, egyenes tartású, a lábak kontrapostja nélkül és a derék csavarodása nélkül. Szűz Mária bal karján tartja a kisdedet, jobb kezét áldólag emeli föl. A kisded ruhátlan, mereven egyenes, bal kezében gömb, jobb keze neki is áldóan emelkedik. Mária karcsúsága a magas derékkal a bő ruházat alatt alig látható. Egész termetét a cipellőig kék ruha fedi, mely függőleges ráncokban hull alá. Vállán palást, álla alatt összekapcsolva, könyök alatt némileg ráncolva. Ez a ráncolás kései gót mintákat utánoz a 15. század utolsó negyedéből. Szűz Mária fején a levélkorona az ég királynéját jelzi. Jézus kezében a gömb uralkodói szimbólum. Szűz Mária áldó keze az Üdvőzítő Anyjának mint minden kegyelem Anyjának szimbóluma. A kegyszobor művészi értéke kicsiny. Ennek ellenére is igen jelentős Felső-Nyitra vallásos életében A középkorban a főoltár dísze volt, a kármeliták lelkipásztori munkájának a jelképe.
     Tudjuk, hogy a kármelita rendet III. Honóriusz pápa erősítette meg. Ők Szűz Mária tiszteletét terjesztették, főként a skapuláré által. Privigyén is meggyökereztették a Mária-tiszteletet, és innen terjedt a messze környékre. Sajnos a 16. század elején a kármelita kolostor és iskola megszűnt. Jó híre azonban fönnmaradt.
     A kármeliták elhagyott kolostora és iskolája romba dőlt A temploma azonban a refomáció idején is a liturgia céljait szolgálta és reneszánsz építményekkel bővült. A protestánsok kezében 100 évig volt a privigyei templom és plébánia, de nem bírták megszűntetni a katolikus liturgiát és szokásokat. Lám, mily nagy a Szűzanya ereje! 1660-ban Pálffy Franciska (Kuen de Balassi), Pálffy nádor özvegye a privigyei Boldogasszony-templomot visszaadta a katolikusoknak és letelepítette itt a Kegyes Iskolák rendjét, a piaristákat, iskoláikkal együtt. A katolikusok ezután a templomot több ízben renoválták, alakították.
     1721-ben új főoltárt emeltek és a kegyszobrot ezen helyezték el barokk környezetben. Ez az új főoltár bővült a magyar szentek szobraival: István, László és Imre alakjával, valamint a lengyel Kázmér hercegével. Ez a művészi fejlődés a templomban összefüggött a rekatolizáióval és a Mária-tisztelet megújításával. Privigyén 1666 óta nagy sikerrel működtek a piaristák 1918-ig, iskoláik segítségével is, és szinte teljesen a kármelita rend hagyományait újították föl. Nagy hatással volt a népre az a tény is, hogy a temetői templomban a Boldogasszony szobra a reformáció és a kuruc háborúk viszontagságai közepette sem veszett el. Tisztelete meg nem szűnt. Pedig az 1755-i kánoni látogatás alkalmával is megerősítést nyer, hogy a 11. századból származik. Anno 1081.

Pusztacsatár- Boldogasszony zalai búcsújáróhelye

- Zaláshegy plébánia területén volt egykor Pusztacsatár ősi település. Oklevél említi a helységet 1328-ban. A háshegyi templomban lévő románkori dombormű feltehetően a pusztacsatári templomból való. A helység a török idők alatt elpusztult, de a magmaradt a Fájdalmas Mária szobor köré népes zarándokcsoportok szoktak gyülekezni. A Nagy-boldogasszony tiszteletére emelt, nagyon régi romos templomot 1736-ban restaurálták, Lakatlan terület, a vaspöriek gondozása alatt áll ma is, akikre IV. Béla királyunk adományozása révén szállott. A II. világháború alatt újra romossá vált, ezért 1940-ban újjáépítették és 1968-ban ismét tatarozták. Ama ritka kedves kegyhelyek közé tartozik, melyeknek saját énekük van.

Röjtökmuzsaj

-1496-ban Vimpác község hívei templomot építettek. A templom ekészült, csak az oltárkép hiányzott. Ekkor történt, hogy a Lajta folyó partján dolgozó parasztok egy szép Szűz Mária szobrot találtak. Ezt a szobrot tették az oltárra. 1529-ben a Bécs alól visszavonuló törökök egyik parancsnoka, aki titokban a Szent-szűz tisztelője volt, magával vitte a szobrot. Út közben súlyosan megbetegedett. Már-már a halálán volt, amikor az egyik magyar fogoly, egy egyszerű kondás azt tanácsolta neki, hogy küldje vissza a szobrot és akkor meggyógyul. A basa az intésre hallgatva megbízta a foglyot, hogy vigye vissza a Szűzanya szobrát. Amint a szobor elindult, a basa azonnal meggyógyult. Vimpácon a szobor csodálatos visszatérése leírhatatlan örömet szerzett. Mind több és több, lelkesebb zarándokcsoportok jöttek. Ezzel egyidejűleg a templom előtt forrás fakadt, melynek vizétől sokan meggyógyultak.1587-ben kolostor épült a kegyhelyen, mely először a ferenceseké volt, majd 1628-ban a minoriták vették át. Amikor II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, a minoriták is kénytelenek voltak Vimpácot elhagyni. A kegyszobrot legnagyobb jótevőjüknek Gévay Mária gondozására bízták. Évek múlva a szobor Végh Anna birtokába került, aki Röjtökre hozta és a templomnak ajándékozta.

Sajópálfalva

- Görög katolikus templom könnyező Szűz Mária-kegyképpel. Az 1700-as évek elején történt (1717. január 6-február 16), hogy a falu templomában lévő nagyméretű Mária-kép "izzadott és siránkozott, az az, hogy a' boldogságos Szent Szűznek jobb és bal szemén barna, vagy is sötét színű tseppek láthatók valának, és hogy sem a' tsikorgó hidegben meg nem fagytak, sem a' fűtött kályha mellett egész éjjel lévén meg nem száradtak". A könnyezést a helybeli paróchus vette észre és vezeklésre, bűnbánatra szólította fel híveit. A csodás eseményt a görög katolikus püspökség helytartója jelentette levélben gróf Erdődy Gábor Antal akkori egri püspöknek. Erdődy Gábor Antal püspök az ilyen esetekben szokásos hivatalos vizsgálatot lefolytatta, s elrendelte, hogy a képet hozzák el Egerbe, ahol azt "hasonló több képekkel együtt" őrizet alá helyezte. A vizsgálat során tizenhét tanút hallgattak ki eskü alatt, helybelieket és környékbeli lakosokat. A sajópálfalai tanúk leszármazottai, a Bilasz, Jozefa, Kocur, Viszokay, Csabovszky, Cserni, Popovják, Rácz, Szakács családok tagjai ma is élnek a faluban. A sajópálfalai Mária-kép véres könnyezése egyike volt a 17- 18. század fordulóján több helyen feljegyzett Mária-jelenéseknek.

Sasvár(Jelenleg sK)

- A kegyhely neve szlovákul Satyin (Sastin). Pozsonytól légvonalban 55 km. A középkori oklevelekben már hétszáz éve jegyzik, jobbágyfalu, sáson (mocsáron) épült. Innen a neve is.
Az 1564. évi esemény a falut országszerte ismertté tette. Híre mindenfelé elterjedt. Ennek oka a kor lelki életében gyökerezik. 1564-bői való a kegyszobor, a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja. A sasvári főldesúr, Czobor Imre neje, született Bakich Angelika készíttette hálából, hogy házsártos férje megszelídült Szűz Mária segítségül hívása folytán. A kegyszobor faragója ismeretlen. A szakirodalom megjegyzése: pannóniai mester késő gótikus munkája. Az ülő Szűz Máriát ábrázolja, ölén a keresztről levett fia, Jézus, halva. Bakich Angelika eredetileg ezt a szobrot azon a helyen állíttatta föl, ahol férjét a kegyelem megérintette. Itt háromszög alakú kápolnát építtetett olasz mesterrel. A környék hívő népe, ismerve a kegyszobor eseményét, zarándokolni kezdett ide és a csodás események sokasodtak.
     E kezdet után 168 évvel az esztergomi hercegprímás kivizsgáltatta az összes sasvári csodás eseményt. A kétségek kizárása végett a legtekintélyesebb szakemberek végezték a kivizsgálást. A laikus tanúk eskü alatt mondották el az ő személyes eseteiket. A kivizsgálás végeztével 1732-ben az egyházhatóság a sasvári szentélyt kegyhellyé nyilvánította. A következő évben az esztergomi prímás a kegyszobrot a pálos rend gondjaira bízta, akik akkor megkezdték építeni a hatalmas új templomot. A mocsaras talajon nagy gonddal kellett megalapozni a kolostor és templom óriási súlyát. Hatezer ember fér be a kegytemplomba A templom boltozatának a festését a francia J.J. Chamant bécsi udvari festő végezte. Négy mellékoltár az osztrák J.L. Kracker műve. Ezentúl még két mellékoltára van. 1774. augusztus 15-én a kegyszobrot ünnepélyesen átvitték a háromszögű kis kápolnából az új templom vörös márvány főoltárára, mely főként e célra épült. A főoltár két oldalán Szent János apostol és Mária Magdolna szobra áll. A tornyok csak a tetőgerinc magasságába nyúlnak.
     1862-ben a tornyot fölmagasította harminc méterre Hrebicsek István esperesplébános, Berta József építész kivitelezésében. 1864-ben, a kegyszobor tiszteletének háromszáz éves évfordulóján Szcitovszky János bíboros, esztergomi hercegprímás vezette a zarándoklatot százezer hívő részvételével. 1786-ban a pálos rend eltörlése után az egyházmegye papjai gondozták a kegyhelyet. A kegytemplom Sasvár plébániatemploma lett, a kolostor pedig királyi tulajdonba ment át. A pálosok emlékét őrzik a templomban a remete szentek - Pál és Antal - szobrai, Szent Jeromosé és Szent Bonaventuráé. Sajnos a pálos rend eltörlése után a kolostor minden irata elveszett. 1924-ban a szaIézi rend őrizetére bízta a kegyhelyet dr. Jantausch Pál nagyszombati apostoli adminisztrátor. Ennek emléke Don Bosco képe 1927-ben XI. Pius pápa Gelebre apud Slovaccham gentem dekrétuma a Fájdalmas Szüzet a szlovákság patrónájává nyilvánította, így Sasvár ekkor a szlovákok nemzeti kegyhelyévé rukkolt.
     1964-ben a kegyszobor négyszáz éves ünnepén VI. Pál pápa a sasvári templomnak bazilikai rangot ad (basilica minor). Sasvár búcsúja a Fájdalmas Szűz ünnepe, szeptember 15. 1990-ben, hála a jó Istennek, Sasvárra újra visszatérhettek a szalézi szerzetesek.

Segesd

- - Fájdalmas Szűz somogyi búcsújáróhelye :  A két falurész határán, a forrás fölötti domboldalon látható a kápolna (Szentkút, kegyhely, búcsújáróhely). Itt az első templomot III. Endre király és Benedek veszprémi püspök idejében szentelték fel a boldogságos Szűz tiszteletére. Ebből következik, hogy ekkor már virágzó Mária tiszteletnek kellett itt lennieA legenda szerint a falu szélén folyó patak közelében megjelent - még a török idők előtt - Szűz Mária, és egy pásztorfiút kigyógyított súlyos betegségéből. Ettől fogva csodatévő víznek tartják a forrást. Több gyógyulásról is készült feljegyzés. "A segesdi hegy tövében felbukkanó forrásnál már a török időkben is sokan visszanyerték egészségüket. Mint hazán számos Mária kegyhelye, a segesdi is megszenvedte a török időket. Feldúlták a kegyhelyet és lerombolták a templomot. Csak 1755-ben tette le Bíró Márton veszprémi püspök megbízottja a boldogságos Szűz tiszteletére épülő templom alapkövét. Ezek hírére gróf Széchenyi Antal tábornok kápolnát építtetett föléje, ahol a sasvári pálos templom (Szlovákia) híres Pietájának másolatát helyezte el. A barokk kápolna festőien szép erdős környezetben áll...

Solymár

- Mátyás királynak kedvelt időtöltése volt a solymászás. Itt, vadaskertje közelében laktak a királyi solymászok, akikről a falu a nevét kapta. A török hódoltság alatt elpusztult községbe németek költöztek. A búcsújáró hely kialakulása már az ő itteni történetükkel fonódik össze.
Mikor 1733-ban a döghalál Budát, Pestet, és környékét pusztította, Maurer József egész háza népével együtt életben maradt. Ezért hálából egy kápolnát építtetett Szűz Mária tiszteletére, mely hamarosan látogatott búcsújáróhely lett.        A búcsújárók növekvő tömege, s Mária erősödő tisztelete miatt az akkori földesúr, Majthényi Károly és felesége emeltette a XVIII. század végén (1784) a jelenlegi plébániatemplomot. (Szűz Mária templom) Ennek főoltára fölött helyezték el a Segítő Mária (Mariahilf)-kegyképet, amelynek művészi faragású, díszes, aranyozott keretét egy pesti kereskedő csináltatta Beló Károly óbudai szobrásszal (Szilárdfy Zoltán).
     A múlt század végéig a népi vallásosságot tükröző számtalan fogadalmi ajándék gyűlt össze a búcsúsoktól. Ezeket sajnálatos módon a templom felújítása és festése során az akkori értetlenség megsemmisítette. Ettől kezdve a kegyhely vonzereje csökkent, ma inkább a közvetlen környék búcsújáró helye.     A templom kegyképe egyike a legjobban elterjedt Mária-ábrázolásoknak. Őseredetije Lucas Cranach híres innsbrucki kegyképe, közvetlen előképe pedig a passaui kegykép. Passauban, a kapucinusok templomában ez előtt a kép előtt Lipót császár sokat imádkozott, kérve Mária segítségét is a törökellenes küzdelemben. Az 1600-as évek végén a felszabadító háborúk sikerét a Segítő Mária közbenjárásának tulajdonították. A Mariahilfnek nevezett kép másolatai különösen a hazai svábság körében voltak népszerűek. Kiesdett kegyelmek :

1752. Július 6-án Jenőről zarándokolt ide feleségével együtt FLAISMAN JÁNOS. Ez lelkiismereti felelőssége tudatában előadta néhai MELICH GYÖRGY plébánosnak, hogy gyermekük keze születésétől fogva görbe volt s már 8 hetes volt, amikor az apa fogadalmat tett, hogy felkeresi a solymári mindenkor segítő Szűz Anyát. Amint fogadalmukat teljesítették, a gyermeket egészségesnek találták. Ugyanazon évben, 1752. okt.- 25-én a kb. ötven éves SMITH MÁTYÁS zarándokolt ide Pozsonyból. Hordágyon jött, fogadalomból a solymári Szűzanyához. Ott helyben meggyógyult és hordágy nélkül tért haza. A plébános eskü alatt vallotta, hogy a nevezett ember lábán két hatalmas seb volt, 22 héten volt már az Irgalmas Testvérek ápolása alatt, anélkül, hogy meggyógyult volna. 1753. Május 20-án FREYERIN ZSUZSANNA, korcsmárosné pestről zarándokolt ide a magyarok Oltalmához. Ennek harmatféléves gyermeke jobb szemére vak volt. Miután az anya a solymári Szűz Máriánál teljesítette fogadalmát, a gyermek visszanyerte szeme világát.

Ugyanez év okt.-. 6-án zarándokolt ide a Szent Szűz kápolnájába HOFFER ANDRÁS budai polgár, hálából, hogy fiacskája gyermekrablók karmai közül megmenekedett.

1754. Március 2-án MALLER ANDRÁS Tinnyéről jött ide. Megbokrosodott lovai elragadták, két bordáját törte, de a Boldogságos Szent Szűz közbenjárására szerencsésen felépült.

1754. Március 24-én SEML LIPÓT kovácsi- lakos járt itt, hogy egyéves fiáért imádkozzék, akit deréktörés ért. Ugyanazon órában, melyben érte a Boldogságos Szűzhöz imádkozott, a gyermek meggyógyult.

1755. Június 7.-én HEPLER FERENC, 10 éves fiú, aki négy nap óta vért köpött, a Szent Szűz előtt fogadalmat tett és meggyógyult.

1755. okt. 25-én GEYHLER JÁNOS 18 éves fiát hozták ide Vörösvárról. Ezt 12 héten át lábtöréssel kezelték az orvosok a felgyógyulás reménye nélkül. Majd fogadalmat tett a solymári Szűznek és meggyógyult. Ágyát a Boldogságos. Szűz képével együtt örök emlékezetül oda kifüggesztette.

1756. jan. 3-án a 28 éves TOLVIZER MÁTYÁS jelent meg a kegykép előtt annak emlékezetére, hogy 1754-ben 5 álló napon át folyt az orra vére s mikor már három orvos is lemondott róla, a Bold. Szűznek fogadalmat tett és meggyógyult.

1756. ápr. 19.-én PAPP TAMÁS, egy régi budai földműves nyelve használatát vesztette el, megnémult és siránkozó feleségét dadogva-hebegve vigasztalni akarván kezével mutogatva bensőleg fogadalmat tett. Mikor aztán Solymáron meggyógyult, érthető szavakkal mondta ki, mit akart azokkal a taglejtésekkel kifejezni. Azon az éjszakán, ugyanis a Bold. Szűz közbenjárása révén visszanyerte beszélőképességét.

Van még sok hasonló imameghallgatás, melyben, különféle betegségekben és megpróbál-tatásokban szenvedők részesültek a solymári Bold. Szűz segítsége és közbenjárása folytán. Ez valamennyi egy külön könyvben van feljegyezve, én azonban az idő rövidsége miatt úgy gondoltam, évről - évre 2 - 3 esetet említek csak, hogy kitűnjék, mily hálával tekintenek az emberek nap, mint nap a solymári Boldogságos Szűz képére és kápolnájára.

Sopron

- A Rózsafüzér Királynője templomban igen sokan keresik fel a főoltáron levő „Rózsafüzér Királynéja” és az oldalkápolnában lévő „Fatimai Szűzanya” szobrot.

Sopronbánfalva-Fekete Mária kegyképének búcsújáróhelye

- A falu 800 éves kegytemploma körül vezérkorabeli magyarok csontjai fekszenek. 1482-ben Czensztochowából a „Fekete Mária” kegyképének másolta kerül ide és ettől kezdve a Szűzanya eme temploma kegyhely lesz, és így a Győri püspöki egyházmegye legrégebbi búcsú-járóhelye. A törökök felégetik, a labancok pusztítják, többször tűz égeti fel, de újra és újra felépítik. Az összes Mária ünnepeken itt teljes búcsú nyerhető.

Sopronbánfalva ma Sopron-Kertváros néven közigazgatásilag Sopronhoz tartozik.     Sopronbánfalva egyike Magyarország nagymúltú, de igen hányatott sorsú kegyhelyeinek. A hagyomány szerint a regensburgi Szent Wolfgang (Farkas) püspök, aki Boldog Gizellának, Szent István feleségének volt lelkiatyja, remetéskedett ezen a tájon is. Így az ő életét folytatta az a XV. századi remete, aki Szent Wolfgang tiszteletére kápolnát épített. 1482-ben az újabb építkezés befejezésére és a búcsújáró hely gondozására a pálos rendet kérték fel.
A Czestochowából érkező szerzetesek valószínűleg már magukkal hozták a Fekete Mária-kép másolatát. Ám a török előnyomulás és terjeszkedés lehetetlenné tette a Mária-tisztelet megerősödését. A pálos atyák elmenekültek, s csak 1614-ben tértek vissza Bécsújhelyről. A templom és a kolostor felújítása több évtizedet vett igénybe.
     Az 1600-as évek közepétől kezdve azután a Mária-kép tisztelete töretlen. Még a császári ház tagjai (II. Ferdinánd és I. Lipót császár) is meglátogatták a pálos kegyhelyet. 1786-ban II. József a kolostort, s az egész pálos rendet feloszlatta. A templom és a kolostor értékeit elárverezték. (Orgonája pl. a kópházi búcsújáró templomba került.)
     A kegyképet azonban sikerült megmenteni: levitték a sopronbánfalvi plébániatemplomba, ahol sokáig őrizték. Kegykép volta is feledésbe merült, ezért írhatta a múlt század végén búcsújáró helyeink, és a Mária-tisztelet jeles hazai kutatója, Balogh Ágoston azt, hogy elpusztult. A múlt század végén a képet átfestették, és egy aranyozott keretben helyezték el, majd visszahozták eredeti helyére. Ekkor ugyanis az addig lakatlan kolostorba karmelita nővérek költöztek. A szigorú, imádságos életet élő rendet 1950-ben feloszlatták, s az épületet világi célokra (aggok otthona) vették igénybe.
A czestochowai Fekete Mária-kép valószínűleg XVI. századi eredetű. Máig élő tiszteletét jelzik a képre erősített ékszerek, s a koronák. Mindez egy szép főoltáron látható.
     A karmelita, korábban pálos templom szentélye még gótikus stílusú, mérműves ablakokkal. Az orgonakarzat mellvédjén az apostolok barokk képei sorakoznak. A templom rokokó padjai feltehetőleg a győri székesegyházból származnak. A volt karmelita kolos- tor egyemeletes épületének homlokzatán a Nádasdy- és az Esterházy-címer látható. A felirat szerint 1643-ban épült. Érdemes megtekinteni a lépcsőzet mellett a fennmaradt barokk kőszobrokat.
     Sopronbánfalva egykor híres kálváriájának 1667-es stációs kőszobraiból láthatunk a templom mellett kettőt.
     Elmélyedésre alkalmas helyet kínál a MáriaMagdolna-plébániatemplom, amely Árpád-kori templomépítészetünk ritka szép maradványa. Az udvaron egy díszesen faragott kőoszlopon egy 1683-ból való Pietá-szobor látható. Sopronbánfalva közúton és vonaton is Sopron városán keresztül érhető el.

Sümeg- Fájdalmas Anya, a Betegek Orvosának búcsújáró helye

-1699-ben egy Feilheim Ferdinánd nevű bécsi lakós felesége, Berghoffer Mária Zsófia teljesen megbénult és az orvosok közölték a kétségbeesett férjjel, hogy felesége menthetetlen. Az asszonynak Vízkereszt éjjelén látomása volt, amely szerint látta a boldogságos Szűz szobrát, ölében szent fia élettelen testét. Egyszerre csak megszólalt a Fájdalmas Anya: „Menj leányom keresd fel ezt a szent szobromat, imádkozzál előtte forró bizalommal és meggyógyulsz”. Boldogan ébredt Berghoffer Mária és férjével együtt nyomban útnak eredtek. De Ausztriában sehol sem találták meg az álombeli szobrot. Hazatértek. Otthon a szegény asszony fájdalmai egyre súlyosbodtak, amikor álmában megint megszólalt a Szűzanya: „ Bízzál leányom és keresd a szobrot Magyarországon!” Megint útra keltek és hosszú vándorlás után jutottak el Sümegre. Amint az asszony belépett a templomba és a Fájdalmas Anya szobrára esett tekintete, felkiáltott: „Ez az én szent Anyám, aki megjelent nekem” Nagy fáradsággal leemelték a szobrot az oltárról és oda tették az asszony mellé, ez pedig hozzáérintette nyomorult tagjait és abban a pillanatban érezte, hogy sebei beforrnak, lábain végigbizsereg a vér, dereka kiegyenesedik. Imára tárta karjait és egyszerre csak minden segítség nélkül felállt. A templomban könnyes lett minden szem és felharsant a diadalmas hálaadás éneke. Ettől a naptól kezdve ezrével vonulnak a csodatevő Mária szoborhoz a zarándokok és betegek.

Midőn Berghoffer Mária Zsófia hazafelé indult, Pápa városában százával keresték fel emberek, hogy az ő szájából hallják csodás gyógyulása történetét. Volt ott egy hitetlen ember is, aki hangosan kiáltozta, hogy nem hisz az efféle mesékben. Abban pillanatban valami megfoghatatlan erő felkapta a levegőbe és visszadobta a földre, úgyhogy hetekig feküdt utána. Mikor aztán felgyógyult, a Fájdalmas Anya oltára elé vitte első útja. Megbánta hitetlenségét, és buzgó tisztelője lett a sümegi Fájdalmas Szűzanyának.

Szakolca (Jelenleg Sk)- Skapulárés Boldogasszony búcsújáró helye

-Nyitra megyei kegyhely. Szlovák elnevezése: Skalica Okr. Senica. Megközelíthető vasúton és közúton, a Morva folyó völgyén. Szakolca a Kármel-hegyi Boldogasszony skapulárés kegyhelye.

A kármelita rend alapítója Kalábriai Berthold keresztes lovag. Ő 1156-ban telepedett le a Kármel-hegyen, a Szentföldön tíz társával, Illés próféta barlangja közelében, remetéskedés céljából. Albert jeruzsálemi pátriárka nemsokára szigorú remeteszabályokat adott a társulatnak 1208-ban. Ezt III. Honóriusz pápa is jóváhagyta 1226-ban. 1240 táján a társulat Kármel-hegyét elhagyta és átköltözött Európába. Stock Szent Simon (1265) kármelita rendfőnök 1251-ben Szűz Máriától egy magánkinyilatkoztatásban ígéretet nyert, hogy aki a skapulárét (vállruhát) halálakor vállán viseli, állapotbeli hivatása szerinti tisztességben él és a Szűz Mária kis zsolozsmáját naponta elvégzi (vagy ehelyett hetente: szerdán, pénteken és szombaton tartózkodilt a húseledeltől), az a halála után az első szombaton kiszabadul a tisztítótűz lángjaiból Szűz Mária, közbenjárása folytán. Ezt XII. János pápa a Bulla Sabbatinában megerősíti 1322-ben.
    A Kármel-hegyi Boldogasszony ünnepe július 16-án van Stock Szent Simon Cambridge-i látomásának évfordulóján. XIII. Benedek pápa 1726-os jóváhagyásával. Ez tehát a kármel-hegyi búcsúk napja is. A szakolcai kármeliták 1700-ban Bécsből jöttek. Kolonics Lipót bíboros (1695-1707) engedélyével és Szakolca város beleegyezésével megvásárolták Lonszky György házát és telkét, és átalakították rendházzá.
     Ebben az időben Szakolcán már voltak ferencesek, jezsuiták és pálosok is. A negyedik idetelepült szerzetesrend lett a kármelitáké. A jezsuiták temploma (építve 1645-50) eredetileg az evangélikusoké volt és csak 1671-1697 között volt jezsuita kezekben. Valami oknál fogva nem felelt meg a rendtagoknak, ezért új és nagyobb templomot építettek maguknak. Eddigi templomukat, mely a Szentháromság tiszteletére épült, átadták a kármelitáknak. Ők alakítottak az építményen: kórust építettek és lorettói kápolnát melléje. Az átépítést Witwer Atanáz kármelita testvér (építész) vezette. Idővel terjedelmes kolostort is építettek a városban.
     II. József kalapos király - az egyházüldöző -1786-ban eltörölte a kármelita rendet meg a többit is. Batthyány József esztergomi érsek azonban híamarosan átadta a szakolcai kolostort uralkodói engedéllyel az irgalmas rendnek, és ők itt az üres épületben kórházat rendeztek be. Gondozásukba vették a Szentháromság templomát is. Örökölték a búcsújárásokat is. Jelenleg Szakolca plébániatemploma.
Ami pedig a lorettói kápolnát illeti: ez téglalap alakú. Bejárata van a templomból és a folyosóról is. Berendezésével a názáreti ház, a Szentcsalád szegénységét utánozza. Fali festményei is ezt tükrözik. Oltára alacsony, pavilonszerű szentségházzal és két piramisszerű ereklyetartóval. A szentségház fölött rács - a lorettói kápolnák jellegzetessége - őrzi a lorettói kegyszobrot. Körülötte a falon szekrényekben fogadalmi tárgyak láthatók, melyek bizonyiták, hogy Szakolcán a hívek mily buzgón tisztelik a Lorettái Szűzanyát! A szekrényekben szibolikus ezüsttárgyak is vannak: így a sasvári Pieta ezüstreliefje: kéz, mint a kérés jelképe, ill. a hálaadás a gyógyulásért, a szívek a sikerült házasságokért, az első világháború kitűntetései pedig a veszélyekből való szabadulás hálajelei.

A lorettói Szűz Mária kegyszobrát a szakolcai kármelitáknak Kolonics bíboros ajándékozta 1707-ben. Elrendelte, hogy odaszállításakor a falvakban, amerre halad, ünnepélyesen köszöntsék. Az országhatár átlépése után körmenet fogadta, és úgy kísérték. A kegyszoborral több helyen megálltak. Így Morvaszentjánoson, Bródon, Köpcsényben, Holicson. Innen hatalmas menet követte a szobrot Szakolcára.

Szeged-Alsóváros

- Az 1503-ban épült templom az áldozatkész és jámbor szegedi polgárok adakozásából épült.

Az itt található kegykép

eredetéről különféle hagyományok beszélnek. A török háborúk idején 1552-ben egy ájtatos hívő elvitte az alsóvárosi templomból a képet, hogy megmentse a pusztulástól és átvitte Makó városába, amelynek templomában ma is tisztelik. Ez a kép a római Santa Maria Maggiore templom képének hűséges másolta. Ebben az időben Csanádról hozták a menekülő hívek azt a Boldogasszony képet, amelyet ma is az alsóvárosi templom oltárán tisztelnek Segítő Boldog asszony néven.

Nem sokkal utóbb történt, hogy a templomot tűz pusztította el. A tűzvész borzalmában Máriának egyik ájtatos tisztelője kiragadta a képet a veszedelemből és elmenekült vele. A törökök azonban észrevették és abban a hiszemben, hogy valami nagy kincset visz, üldözőbe vették. A szegény menekülő, mikor már majdnem beérték az üldözők, kétségbeesésében összegöngyölte a szentképet és elrejtette a közeli mocsárban. A krónika azt mondja, hogy mint az iszapba rejtett gyöngy, ott volt a kép egészen 1630-ig. Nyolcvan év múlva történt, hogy egy török vitéz ahhoz a mocsárhoz vezette lovát, hogy megitassa. A ló egyszerre megcsökönyösödött, és semmiképpen sem akart tovább menni a mocsár szélétől. A török megsarkantyúzta lovát és ekkor a ló patkós lábával valami összegöngyölt tárgyat rántott ki az iszapból. A török vitéz felvette, megmosta, és a ferenceseknek adományozta, akik azt visszahelyezték a főoltárra, ahol azóta a kegyelet tárgya.

Szekszárd

- Béla király 106l-ben Szekszárdon bencés apátságot alapított. Esterhásy Pál „Mennyei Szent Korona” c. munkájában említi, hogy a klastromban a Szűz képe előtt sok csodák történtek A török hódoltság alatt szétszórt bencések a legenda szerint a szekszárdi hegyvidék barlangjai közt bújdostak és ők alapították a remete kegyhelyet. A kápolnától nem messze épült a mai barokk templom, melyet 1757-ben szenteltek fel Kisboldog-asszony tiszteletére.

-A szekszárdi Remete-kápolna a fogadalmi kápolnák közé tartozik. Az 1739-es pestisjárvány idején fogadta meg Szekszárd népe, hogy a járvány elmúltával kápolnát alapít a Szent Szűz tiszteletére. A kápolna felszentelésére végül is 1757-ben került csak sor. Hamarosan búcsújáró helyként kezdték el tisztelni még a távolabbi környék lakói is. A templom gondozását egy-egy ferences barát látta el, aki a templom melletti barátlakásban lakott. Innen ered a kápolna közkeletű neve is.

Székesfehérvár – Szárazrét

-1965 óta az itt épült kápolna titulusa Fatimai Boldogasszony . Itt minden hónap 13-án engesztelő imaórát tartanak.

Szigetvár- Segítő Szűzanya búcsújáró helye

-Turbék Szigetvár városának külterületén, a városközponttól mintegy 3 km távolságra van, Baranya megyében és a Pécsi egyházmegyében.
A magyar történelem egyik szomorú, ám mégis lelket erősítő, nagyszerű eseménye kapcsolódik a búcsújáró hely kialakulásához. 1566-ban Szulejmán szultán nagy erőkkel indult Bécs elfoglalására. Útközben ostrom alá vette Szigetvárt, amelynek kapitánya Zrínyi Miklós volt. Zrínyi kicsiny serege élén éppen egy hónapig (augusztus 7-től szeptember 7-ig) védte a várat a túlerőben lévő ellenséggel szemben, ezáltal késleltette és lehetetlenné tette továbbvonulásukat Bécs irányába. Szeptemberre az ostromlott várat már nem lehetett tovább védeni. Zrínyi Miklós maroknyira olvadt csapatával kitört az ellenségre; vállalta a biztos halált, de a várat nem adta fel. Hőstettének, önfeláldozó hazaszeretetének híre bejárta egész Európát. A vértanúk emlékét legmaradandóbban a várvédő dédunokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós örökítette meg a Szigeti veszedelem című eposzában.
     Az ostrom során meghalt a török sereg vezére, II. (Nagy) Szulejmán szultán. Halálhírét a török főemberek sokáig titokban tartották, s „Szulejmán Khán testét a sátorban titokban eltemették; szívét s a körülötte lévő testrészeit és máját arra a helyre temették el, ahol most a Türbeh van" - írja kb. száz évvel később Evlia Cselebi, török utazó és történetíró. A törökök erre a helyre egy nyolcszögletű, aranyozott kupolájú márvány síremléket emeltek. Turbék mindmáig a mohamedánok egyik szent helye, zarándokhelye Európában.
     Szulejmán türbéjét a XVII. század végén lebontották, helyére egy fakápolnát építettek. Ezt a XVIII. század utolsó harmadában átépítették, bővítették. Főoltárára a Segítő Boldogasszony képét tették, mert közbenjáró segítségének tulajdonították a török fölött aratott győzelmet, az ország felszabadulását. A kápolna, a kegyhely gondozására egy ferences remete telepedett itt le. A templom mögött felépített remetelakban a közelmúltig éltek remeték.
Turbék a környék magyar, német és horvát katolikusainak közös búcsújáró helye. A mohamedán törökök máig fontos szent helye, erről tanúskodik a kegytemplom elején lévő emléktábla is.

Tétszentkút

- Egy katona testfájó volt. Mindenfelé orvosoltatta magát, de csak nem tudott meggyógyulni. Egyszer azt álmodta, hogy itt a téti erdőben talál a bajára forrást, abban mossa meg magát. Fogadalmat is tett kápolna építésére. Amint a kápolna épült, úgy épült ő is fel betegségéből. Mikorra elkészült, ő is meggyógyult. Így 1715-ben Aillert Keresztély császári katonatiszt visszanyerte egészségét ezen a szent helyen. Fogadalmát be is tartotta. A kápolnából virágzó kegyhely lett, főoltárán a Maria-Hilf kegyképének szinte csodatevő hírbe került másolatával, ami a környék magyarságának német eredetére utal. Amikor a kápolnát templommá bővítették, akkor a szentkút a szószék alá került. A téti szentkút foganatosságát még távoli vidékek öregei is emlegetik.

Thurzófalva(Jelenleg Sk):

-A történelmi Felvidék északnyugati csücskében van, közel a morva-lengyel határhoz. 1958-59-ben különleges, természetfölötti események színhelye, és azóta sokaknak engesztelő helye és a Szeretetláng egyik bázisa.
Matousch Laschut erdőőr 1958. június 1-jén finom és kőnnyű felhőn fiatal, komoly tekintetű, parancsoló, de mégis mosolygó és igen szép női alakot látott. Öltözete olyan volt, mint a lourdes-i Szűzé. Kezét összetette, baljában olvasót tartott. Nem ajkaival szólt, hanem kezének mozdulatával rendelkezett. Az erdőőr ennek eredményeként a világ térképét látta, három színárnyalattal. A kék szín jelezte a vizeket, a sárga a síkságot, a zöld a hegyeket és erdőket.
     A térképen végbemenő változásokat fekete táblán írás magyarázta. Hét változást lehetett észlelni. Ezek kőzül a zöld a jó és az üdvösség határait jelzi, a sárga a rosszat és a büntetéseket.

Az első tábla utasítása: "Tartsatok bűnbánatot, imádkozzatok a papokért és végezzétek a rózsafüzért."

A harmadik képen a gonoszság terjedése volt észlelhető. Fölirata: "Ha nem javulnak meg az emberek, helyi és általános katasztrófák következnek be."

A negyedik képen a bajok és büntetések sorakoznak föl. Kísérő fölirata: "Abban az esetben, ha az emberek nem javulnak meg, büntetések által vesznek el."

A hetedik tábla örvendetes hangulatot árasztott. Jelezte, hogy milyen lesz a világ, ha az emberek Isten parancsai szerint élnek.A jólétet és a békét azonban csak buzgó imádsággal nyerhetjük el.

A látnok Laschut ezt kővetően háromórás elragadtatásba esett, közben minden betegségéből meggyógyult. Ettől a naptól pedig magaviselete gyökeresen megváltozott és a szent, önmegtagadó élet útjára lépett. Látomásáról csak 1958. szeptember 7-én tett.említést másoknak.

Megindult a hívek özönlése Thurzófalvára minden irányból. Kialakult az állandó, imádságos jövés-menés a látomás színhelyén, noha az ateista irányzat Laschutot bolondnak nyilvánította és a besztercebányai elmegyógyintézetbe záratta. Mivel normálisnak minősítették az orvosok, az önkény hároméves internálással büntette. Ám ezek a megpróbáltatások sem tudták megtörni a túlvilági látomásban részesült erdőőrt.
1967 pünkösdjén négy csoda történt Thurzófalván.

1968-ban pedig már ötvenezer hívő és huszonnyolc pap hódolt itt az Isten anyja előtt a csodás forrásoknál. Itt zarándokok hosszú sora áll és mindannyian a Nagyhatalmú Szűz csodás erejét és jelenlétét hirdetik.

Tiszaföldvár- Szt.István búcsújáróhelye

-Isten dicsősége, a Szűzanya szeretete és a híveknek, Isten népének megszentelése mindig újabb és újabb „bázisokat° követel és alakít ki. Ezért a nagyobb hívő közősségeket igénylő kegyhelyek száma sohasem zárt szám. Régiek - sajnos - olykor eltűnnek és újabbak bukkannak föl. Ilyen a 20. sz. vége felé kikristályosodott szent hely, maholnap hites kegyhely, Tiszaföldvár Szolnok megyében található, a váci püspökség területén. Buzgó plébánosának adataiból tudjuk a következőket: Főbúcsúja augusztus 20-án, első szent királyunk, István ünnepén van. Ilyenkor messze kömyékről is jönnek hívó zarándokok. Volt idő, amikor negyven helységből jövőktől tarkállott a kegytér. Ilyenkor az előestéken vallásos előadások hangzanak, éjszakai virrasztás, esetleg magasröptű hangverseny vezeti be a nagy napot. A főbúcsú napján ünnepi szentmise a csúcspont, melynek végeztével fölemelő élményt nyújtó utcai szentséges körmenet van.
    Mivel Tiszaföldvár és környéke vallásilag az ország legnehezebben evangelizálható területe, mert erre nagyon sok a protestáns, és emiatt a vegyes házasságokkal fogy a katolikus érzelmi és lelki töltés, no meg az ateizmus, a rafinált istentelen propaganda is megtette a magáét a bolsevizmus uralma alatt. Ezért volt szűkség arra, hogy lelkipásztori kezdeményezésre lelkileg újra megmozgassák a szunnyadó híveket. 1894-ben épült gyönyörű kéttornyú templomukat már a százéves jubileumra késztik elő a hívek.
    Benne a főoltár képe Szent István királyt ábrázolja, amint fölajánlja a király koronázási ékszereit és ezekkel együtt magyarságunkat is a Szűzanyámak. Örökké időszerű és biztató jelenet, míg csak magyar él a földön. A kegytemplomban van egy csodálatosan szép Mária-szobor - amely a Mindenkor Segítő Szűz Máriát ábrázolja. Mennyire fontos napjainkban is ez a mindenkori segítség a Szűzanya részéről. (A Mindenkor Segítő Szűz ünnepe június 27-én van.)
A kegyemplom érdekessége az a szentföldi tárló, amelyben szentföldi emléktárgyakat lehet szemlélni. Így köveket, homokot Krisztus szülőföldjéről, fa maradványokat, kavicsokat, kagylókat, vizeket üvegcsékben a szent folyamokból és tavakból, datolyapálma ágakat stb. Mindez művészien kivitelezett, oszlopra szerelt, képeslapokkal díszített, föliratokkal tarkított, többrekeszes szekrénykében látható. Itt még a keresztelésekhez is a Jordán vizét használják. A kegytemplom udvarán egy csodaszép lourdes-i barlangfal található, misézési lehetőséggel. Ez a két lépcső magasságnyira emelt, enyhe ívelésű sziklafal, melyen a lourdes-i Szűzanya foglal helyet, Szent Bernadett szobrával. Egy fagerendákból készült hatalmas Mária-monogram szinte keretbe foglalja az egészet. Maga a misézőoltár Názáretből, Efaezusból, Jeruzsálemből és más szent helyről származó kövekből készült. Ezen kívül még egyéb meglepetések is várják a híveket, illetve búcsúsokat. Meg kell említenünk a közelben lévő Homok községet is, melyben Jézus szent arca a turini lepel alapján van művészien megfestve. Itt ugyancsak nagy ünnenélyességgel tartják Jézus Szíve ünnepével kapcsolatban a búcsút.

Tokaj-Kopaszhegy

- A lengyel nemzet világhírű búcsújáróhelyén, Czentochovában a „Jasna Góra” Világos Hegyen-en ma is pálos szerzetesek őrzik a világszerte ismert kegyképet, a Fekete Máriát, arcán a képre támadó pogány rabló tőrével ejtett sebhellyel. A híres kegykép másolatát szerte a világon évszázadok óta sok-sok templomban megtaláljuk, általában azokban templomokban, ahol a II. József császár által feloszlatott – egyetlen magyar alapítású pálos rend áldásos emlékeit találjuk. Tokajban, hazánknak a világon mindenütt leginkább boráról ismert régi településén 1476 óta tudunk pálos kolostorról, templomában a czentochovai kegykép másolatával, alatta e felirattal: „pod twoja obrone, oltalmad alá sietünk Istenszülő Szűz.” Ha csak rágondolunk Tokaj történelmére, erre az oltalomra nagyon is rászorult.

Törökszentmiklós - Fájdalmas Anya búcsújáróhelye

-A kegyhely kegykápolnája tulajdonképpen a kálvária-kápolna. 1761-ben épült, majd 1938-ban a szervita atyák gondozásába ketült, mely szerzet a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét van hivatva szolgálni szerte a nagy világban. 1948. április 30-án a Vatikáni Rádió, majd ezt követően a Vatikán hivatalos újságja világgá röpítette, hogy XII. Pius pápa egy csodálatos szépségű Fájdalmas Szűz-szobrot ajándékozott és küldött Törökszentmiklósnak. A szobor hű mása a római Addolorata nevű csodatévő kegyszobornak. A Szűzanya szívében hét tőr van.
     A Fájdalmas Szűzanya tiszteletét ezen a helyen az Almássy család karolta föl és indította el, akkor, amikor itt kápolnát épített a temető közepére. A temető azóta megszűnt, de megmaradt a szép kápolna, és a Fájdalmas Szűzanya tisztelete pedig egyre jobban terjed. A kápolnát 1819-ben átépítették, századunkban a szervita atyák kibővítették, hogy méltó legyen az ide érkező kegyszoborhoz. A zarándokokra nagy hatással van a Szűzanya élethű arca, könnyes szeme és magának a ruházatnak a komor, bordó színű ábrázolása.
     A törökszentmiklósi kálvária-kegyhely főbúcsúja minden évben szeptember harmadik vasárnapján van. Előtte való szombaton esti szentmise, majd szentségimádás és szentórák töltik ki a virrasztás éjszakáját. A búcsú vasárnapján óránként szentmise, majd az ünnepi főmise után szentséges körmenet. van. Megjegyzendő még, hogy a római pápa által'1948-ban ajándékozott kegyszobrot boldog emlékd Mindszenty József bíboros, hercegprímás koronázta meg és magát a kegyhelyet ünnepélyesen kegyhellyé avatta. A kegyhely vasúton és közúton is megközelíthető.

Megjegyzendő még, hogy a római pápa által'1948-ban ajándékozott kegyszobrot boldog emlékű Mindszenty József bíboros, hercegprímás koronázta meg és magát a kegyhelyet ünnepélyesen kegyhellyé avatta.

Uhornya(Jelenleg SK)

Kegyhely a rozsnyói járásban, Régi neve Dénes. A zarándokok évente látogatták és mindig nagy örömmel. 1990-ben még élt néhány jó ember, akik hordták az építési anyagokat a Havas Boldogasszony temploma melletti kápolnához, mely egyúttal a keresztutat zárja le, és ahol a zarándokok éjfélkor végzik gyertyafénynél a keresztúti ájtatosságot.

Újbánya(Jelenleg sk)-Csodás forrás és Boldogasszony kápolnája

Kegyhelye az egykori Bars megyében található, a régi, Kakasd nevű falurész kápolnája és forrása. Újbánya a Garam-folyó középfolyásánál található a víz jobb partján, az Inovec-hegység lábánál. Már a kőkorszakban is lakott a táj. Történelme az arany és ezüst bányászatával kezdődik a 13. században. Legrégebb írott emléke egy vízimalomról szól (kőzúzda). 1337-ben, Károly Róbert király idejében latin neve a helységnek Nova Montania.
     Nagy Lajos király korában (1342-1382) a német bányászok városi jogokat kaptak és városukat Konigisperk névvel illették. A 14. század második felében plébániatemplomot és szegényházat építenek. 1442-ben romokban hever. A 15. és 16. században a víz elöntötte a bányákat A 17. században török hadak pusztítják el. 1645-ben pestis pusztítja. 1664-ben ismét a török tör rá, és tizenhat polgárt lenyakaz, hatvanat fogságba visz, negyvennyolcan pedig a bányában fulladnak meg a török elől menekülve. A plébániatemplomból lóistállót csinálnak a törökök. Ekkor a város elnéptelenedik és a bányák is elhagyatottá válnak. A 17-18. században Újbánya újraéled, népesedik. Szlovák telepesek jönnek ide Garam-Rudnóról és Hvozdnicáról. A bányászváros földmívelőkkel telik meg. 1720-ban a bányákat újra megnyitják, de már 1887-ben be is zárják, mert a termelés nem kifizetődő. Ezekután a kerámia- és a faipar fejlődik tovább.
    Újbánya népe már a középkorban buzgón tisztelte Máriát, a mi Urunk, Jézus Krisztus édesanyját Címerükben is Mária látható a kis Jézussal és Nagy Lajos királlyal egyetemben. A középkori plébániatemplomot is a Kisboldogasszonynak szentelik. Mint jeleztük, ezt az egyhajós templomot 1664-ben ostrom következtében a törökök lerombolták. A 18. században az új telepesek újjáépítették és barokkosították. Főoltára 1725-ből való, Szűz Mária születésének képével. A mellékoltárok Szent Józsefnek (1726) és a Szent Keresztnek lettek szentelve (1730). A barokk szószéken a Szeplőtelen Fogantatás domborműve látható. Végül itt láthatjuk még a Fájdalmas Anya képét is.
A 19, században a Kakasd (Kohutovo) nevű falurész jelentősége nőtt meg. Ez a városközponttól húsz percnyi gyaloglásra van. 1863-ban ezt a környéket a Garam mentén nagy szárazság sújtotta. Még a patakok és kutak is kiszáradtak, szintúgy a legelők és az erdők is. A nép ismeretlen eredetű betegségek következtében halt, pusztult. A rémült emberek állataikat zöld legelő és víz után hajszolták. Ám a nyár kellős közepén, augusztusban a juhászok egyik napon észlelték, hogy az egyik juh lábával kaparja a földet egy és ugyanazon a helyen szüntelenül, fáradhatatlanul, mintha nagy vággyal onnan va Egyszer csak a juh lábai alól víz csordogált ki. A juhászok nagy örömmel szélesítették meg, bővítették ki a forrást. Ennek híre a környék falvaiba is eljutott és így ez a forrás lett mentsége a népnek. Idejártak éltető vízért embernek, állatnak egyaránt. Tehát áldásként buggyant elő ez a csodálatos forrás. Nem csoda, ha az ájtatos hívó nép Szűz Mária képével díszítette, majd később a Szeplőtelen szobrát helyezte el itt Nemcsok György újbányai polgár adományaként. Hamarosan áhítatok színtere lett, és egyre többen látogatták. Tudjuk, hogy fényjelenségek és csodás gyógyulások is történtek a kútnál. Dr. Moyses István besztercebányai püspök az egyházi kivizsgálás után, 1866. június 13-án a kakasdi Mária-szobrot kegyszoborrá nyilvánította és engedélyezte az istentiszteletek végzését ezen a helyen. Az első búcsújárást 1866. július 1-jén, pünkösd után a hatodik vasárnapon rendezte meg Petyko Elek helybeli plébános. Ezután pedig minden évben a szeptember 8. utáni vasárnapon tartották a búcsút. 1939 óta a május 24-e utáni vasárnapon is, a keresztények segítsége ünnepével kapcsolatosan. A püspöki jóváhagyás után a hívek kápolnácskát is építettek itt. Elfér benne a miséző oltár és néhány hívő. A többiek a szabadban végzik az áhítatot.
     A Szeplőtelen Szűz szobra és képe emlékeztetnek arra, hogy 1854-ben IX. Pius pápa kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás hittitkát, dogmáját. De emlékeztet a Lourdes-i eseményekre is, 1858-ban, amikor a kis Bernadett előtt kijelentette a Boldogságos Szűz Mária: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás!"

Vác –Hétkápolna

- Géza és László hercegek 1074. március 12-én Vác környékén pihentették meg hadaikat, hogy felkészüljenek a döntő ütközetre Salamon király ellen. László állítása szerint egy angyal koronát nyomott Géza fejére. Ezt a hercegek a győzelem jeléül vették és Géza fogadalmat tett, hogy ez esetben templomot építtet Magyarország védő, kegyes Asszonyának tiszteletére. Mivel a helyet egy szarvas felugrása mutatta meg, a kápolnát Szarvas Boldogasszony név alatt ismerték. A mostani Szentkúti Hétkápolnának nevezett épület alapkövét 1718-ban rakták le. A hét állomási kápolnát, amelytől a kápolna nevét kapta, Czupin Ilona állítatta 1738-ban. E kápolnák fülkéiben a boldogságos Szűz hét fájdalmát és hét örömét ábrázoló képek voltak elhelyezve. 1789-ben e képeket megváltoztatták és azok most a rózsafüzér egyes titkait tüntetik fel. A tizenötödiket, vagyis a boldogságos Szűz megkoronáztatását a kápolna főoltárán elhelyezett kegykép helyettesíti.

A néphagyomány szerint egy asztalos mester hozta magával a Pozsony melletti Mária-völgy kegyképének másolatát Vácra és nagy tiszteletben tartotta lakásán. Egy alkalommal súlyos beteg lett. A képet az ágya fölé függesztette. Álmában intést kapott a szent Szűztől, hogy vigye ki a képet a városon kívül bugyogó forráshoz. Amikor a jámbor férfi felébredt, nagyon elkeseredett, mert lábainak gyengesége miatt nem tudott még az ágyról sem lelépni. De hite és bizalma merésszé tette, és megkísérelte a felkelést. És íme, azt tapasztalta, hogy ereje visszatért. Nagy lelki örömmel és testi függetlenséggel sietett a megbízást teljesíteni. Szívéhez szorította a képet, és kivitte a forráshoz, ahol idők folyamán megépült a mai hétkápolna. Ezt az első csodás gyógyulást csakhamar számos hasonló kegyelem követte.

1880ban egy özvegyasszony leánya gyógyult meg vakságából. Ezért remeklő ügyességgel a Szentcsaládot ábrázoló képet készített a saját hajfürtjeiből.

1885-ben egy előkelő asszony a szent Szűz képének tisztelete és forrásának használata által gyógyult meg vakságából.

A Vác város címerében szereplő Boldogasszony az ősi Máriatiszteletre utal.

Varsád

- Új temploma a Kinyilatkoztatásbeli Szűz tiszteletére épült 1974-ben. Azóta a zarándokok ezrei keresik fel.

Vát-Szentkút

- Az első templomot Nádasdy Tamás építtette. 1734-ben szerviták telepedtek ide. 1788-ig ők gondozták a templomot. 1800 körül a kolostor falait lebontották, csak a templom maradt meg a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére. 1945-ben szentélye újjáépült.

A források szerint a környék Nádasdy Tamás kedvenc vadászterületei közé tartozott. Egy napon, amikor a főúr éppen a tisztáson reggelizett egy koldust pillantott meg aki vak lován érkezett. A ló belegázolt a forrás vizébe, mely a szemébe fröccsent. A víztől a ló visszanyerte a látását. A csoda hatására Nádasdy elhatározta, hogy ezen a helyen kápolnát építtet. Az első kápolna még fából készült, majd nem sokkal később téglából építették fe. A kápolnát 1721. augusztus 20-án Mária Mennybemenetele tiszteletére Nádasdy László csanádi püspök, a főúr testvére szentelte fel. Nem sokkal ezután Nádasdy álmot látott, melyben a képolna helyén kolostor állt, a forrás felett pedig Jézus jelent meg öt sebéből vért folyatva a vízbe. Az álom hatására Nádasdy megegyezett a szervitákkal, akik 1733-ban két szerzetest küldtek Vátra. A rendház 1750-re épült fel. Az útra merőlegesen fekvő emeletes téglalap alaprajzú épület volt, melyhez két templom, egy nagyobb és egy kisebb tartozott. A kisebb templom azonos lehetett az első, Nádasdy által épített kápolnával, kezdetben itt őrizték a kegyképet. A kegykép a Messinában őrzött csodatevő kegykép mintájára tűfestéssel készült. 1743. február 2-án helyezték el ünnepélyesen a templom főoltárán. Az atyák a nagyobb templom alatt épített kriptába temetkeztek. A templomot és a kolostort folyosó kötötte össze. 1788. július 1-jén II. József rendeletére bezárták a rendházat, a szerzetesek a rend még működő kolostoraiba távoztak. A helytartótanács az épületeket és a földet árverésre bocsátotta, melyet Nádasdy Mihály vásárolt vissza a család részére. Nádasdy az épületekre nem tartott igényt és nem engedélyezte az istentiszteleteket sem. Berendezését a környező szegényebb plébániák között osztották szét. Az épületek a 19. században pusztulásnak indultak, csak a kegytemplomot hozták rendbe a század második felében. A II. világháborút követően a templom is az enyészeté lett, tetejét, falait elhordták. A templom hajóját le kellett bontani és 1964-ben csak a szentélyt tudták helyreállítani. A helyreállított kápolnát 1967. augusztus 20-án szentelték fel újra.^[6]

Vértessomló(Zsömle)- Máriának, a Szorongatottak vígaszának búcsújáróhelye

- A vidék már a tatárjárás előtt sűrűn lakott volt. A régi templom 1543 körül pusztult el, amikor a törökök feldúlták a falut. Az oltárképet a szomszédos erdő egyik fájára akasztották és ez a kép megmaradt 1735-ig, amikor is a német telepesek kápolnát építettek és a romok közelében megtalálták. A képet az új templom oltára fölé helyezték. Később a kápolnát Eszterházy József megnagyobbíttatta. A búcsújárás 1736-ban kezdődött, amikor András kapucinus remete a bécsi császári és királyi sírbolt – templom kegyképének másolatát hozta Vértessomlóra. A falu szélén ugyanis kápolnaromok voltak az erdőben, amelyeket Esterházy József felújíttatott és megnagyobbíttatott. Erre a templom bejárata fölötti kronosztikonos (a szövegben kiemelt római számokat tartalmazó) latin feliratos márványtábla utal. A templomot a múlt század elején plébániai rangra emelték. Titulusa Mária látogatása Erzsébetnél, azaz Sarlós Boldogasszony. A templomot a népes zarándoklatok miatt a múlt században két ízben nagyobbították.
     A községet németek lakták, lakják. Vértessomló nyelvükön Semmling, ebből magyarosodott vissza a Zsömle falunév. Az itteni kegyképet a múlt században gyakorta Zsömlei Boldogasszony néven említik. Ennek megszólítása: Auxiliatrix Afflictorum - a Szorongásokban Szenvedők Segítője. A hagyomány szerint a Boldogságos Szűz itt valóban sok bajbajutott ember fohászát meghallgatta.
     Fő búcsúja Sarlós Boldogasszony (július 2-án) ünnepén van. Kisebb búcsús napjai: Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25), Kisasszony napja (szeptember 8) és Mária Szeplőtelen fogantatásának ünnepe (december 8).
Vértessomlón A kis huszártornyos barokk plébániatemplomon kívül a falu határában lévő Vitány-vár romjait érdemes felkeresni.

Visnyó(Jelenleg SK):

A történelmi Trencsén vármegyében a nyitrai püspökség területén található kegyhely. Közúton közelíthető meg. Már a 17. században híre volt Zsolna környékén annak, hogy a visnyói templom fából faragott Mária-szobra előtt esedezéseik révén rendkívüli imameghallgatásokban részesülnek a hívek.
     Csodás esetről is tesz említést 1713. május 1-jén Győri Ádám nyitrai kanonok, trencséni főesperes, amikor itt egyházi vizsgálatot - canonica visitatiót - végzett. A 19. század első negyedében pedig Haán János esperesplébános hivatkozik egy emlékkő föliratára, valamint a hívek között élő szájhagyományra, mely szerint „a kegytemplomot egy Vissnyovszky nevű földesúr 1514-ben építtette Szent Miklós tiszteletére. Az esperes hivatkozik arra is, hogy a gyermekét tápláló Boldogságos Szűz szobra tetejére. Minthogy a búcsús hívek létszáma és buzgósága nőttön nőtt, és szinte túlcsordultak az itt kapott kegyelmek, Gusztinyi János nyitrai püspök vizsgálatot rendelt el a csodás eseményekkel kapcsolatban, és 1773. február 15-én a vizsgáló bizottság, Pinka János apátfalvi apát, Rajeczi plébános; ZsoInai alesperes, valamint Filko András friwaldi plébános hivatalos oklevélben tanúsítják a csodás események valódiságát.
     Jordánszky püspök 19. századi kegyhelvkutató megemlíti, hogy a külünféle betegséghen sínylődők különös előszeretettel vették igénybe sebeik érintésére azt a vizet, mellyel a szent Szűz szobrát időnként tisztogatták. Évente kétszer tartottak nagybúcsút: Sarlós BoIdogasszonykor és Kisasszony ünnepén. Ilyenkor az egész környékről körmeneti zászlók és keresztek alatt jöttek búcsút járni a zarándokok. Megemlítjük még, hogy az 1600-as évek elején egy időre a visnyói kegytemplomot is lefoglalták a protestánsok. Ennek ellenére szinte csodaszámba megy, hogy .a kegyszobrot nem hántották az eretnekek, sőt a régi helyén meghagyták, Istennek legyen érte hála!

Zágráb (Jelenleg HR)- Remete

-Zágráb-remetei kegytemplom: Zágáráb határában áll, 1525-ben épült a mellette levő pálos kolostorral együtt. Kegyképe a máriavölgyi kegyszobor festett másolata.

A pálos atyák 1786-ig szolgálták itt a zágráb-remetei Szűzanyát, a kegyhelyet és nem utolsósorban Isten zarándok népét. Az imameghallgatásokról, itt történt csodákról pontos feljegyzéseket készítettek a szerzetesek. Minden Mária ünnepen és jeles Mária napon tisztelgő hódolatok vannak a kegyhelyen az áldott Szűzanya előtt.

Zolyom (jelenleg SK)

-Öregerdő, vagyis Óhegy (Staré Hory) búcsújáró helye a történelmi Zólyom vármegyében található, a besztercebányai püspökség területén. Besztercebányától északra fekszik egy gyönyörű, vadregényes völgyben, magas fenyők és bükkfákkal övezett sziklás hegyek között. Az eredetileg gótikus stílusban készült kegytemplomot Hunyady János kormányzósága idején, Kőnigsberger Mihály királyi bányaigazgató buzgólkodására építették és a Rokonlátogató Szűzartya tiszteletére szentelték 1448-•49- ben. Később, 1589-ben megnagyobbították, de ünnepélyesen csak 1621-ben konszekrálták (püspöki fölszenteléssel). Az egyre nagyobb számú búcsújárások miatt 1850-ben két oldalhajót építettek hozzá. Sajnos 1526 után a protestánsok erőszakoskodása miatt a zarándoklatok meggyérültek és 1652-ig alig voltak számottevők. Még a kegytemplomot is elkobozták az újhitűek. A környéken a különféle „fölkelések" miatt 1710-ig teljes zűrzavar uralkodott. Ekkor véglegesen a Jézus-társasági atyák vették át a térség lelki gondozását. A kegyszobor a Boldogságos Szüzet ábrázolja. Fején királyi aranykorona van, bal karján a kis Jézust tartja. Négy és fél láb magas és immáron ötszáz éves múltra tekint vissza. Viszontagságai közé tartozik, hogy Öregerdő (Óhegy) lakói a protestánsok elől az érdő sűrűjében rejtették el egy fa belsejében. És amikor később visszavitték trónusára, a fa tövében egy forrás fakadt, amelynél számtalan csoda történt azóta. A hívek tömegesen keresik föl azóta. Zólyom, Lipót, Bars, Hont, Túróc, Nyitra, Árva, Gömör, Borsod, Heves és Nógrád megyékből jártak ide igen sokan zarándokok. Selmec és Körmöcbánya Nagyboldogasszonykor hódol a Szűzanya előtt, de pünkösdkor, Kisboldogasszonykor és a Rokonlátogató Szűz Anya ünnepén, Sarlós Boldogasszonykor és a többi szép Mária-napon is özönlenek ide a búcsúsok. Az 1980-as évek elejétől a Szeretetláng egyik bázisa lett. A kegytemplomtól kelet felé haladva, Szent Mihály és a Szűzanya képe előtt elmenve található a híres kegyforrás, számtalan csoda tanúja. A zarándokok tekintsék meg Szent Zsófia kápolnáját (1820), Szentháromság kápolnáját (1794), Nepomuki Szent János szentélyét (1794), Szent Anna csarnokát (1600), Szent Péter és Pál kápolnáját (1815), Szent Flórián emlékhelyét (1790), valamint az öregerdői kálváriát, melyben hét stáció található és 1809-ben készült. Nagyon szép a kálvária gótikus kápolnája is 1894-ből. Egy bizonyos, hogy a dühöngő istentelenség, az ateizmus és anyagelvűség korában is rajongó szeretettel vette közül az áldott Istenanyát és az Óhegyi (öregerdői) kegyhelyet a történelmi Felvidék, sőt egész Csehszlovákia hívő népe, magyarok, szlovákok és németek egyaránt. Igazi nemzetiségi ökumenikus hely kell, hogy legyen a jövőben is.