Szent Koronánk – Csomor Lajos

 

image001

(A képek Csomor Lajos Őfelsége, a Magyar Szent Korona című könyvéből valók.)

image002

A Magyar Szent Korona feltételezett eredeti állapot, és a szent képek feltételezett elhelyezkedése. A Szentlélek jelképe, a tulipán Szűz Mária képének foglalatára (hátul) volt fölerősítve, amelyet Izabella királyné tört le, mielőtt a Szent Koronát átadta Habsburg Ferdinándnak.

A Szent Korona rajza Orseolo Péter (1038-1041, 1044-1046) király ólompecsétje nyomán készült, mely bizonyíték arra, hogy a Szent Korona a magyar királyok birtokában volt. A Magyar Szent Koronáról különböző, eltérő ismereteink vannak. A II. Világháború előtt azt tanultuk, hogy II. Szilveszter pápa koronát készítetett Boleszlo lengyel királynak, de álmában azon isteni üzenetet kapta, hogy e koronát Istvánnak, a magyarok nagyfejedelmének adja, aki azt kiérdemelte Istennek tetsző cselekedeteivel. A másik elképzelés szerint Szent István csak a keresztpántot kapta a pápától, az abroncsot Dukász Mihály, bizánci császár küldte I. Géza királyunknak, aki 1074-től 1077-ig uralkodott. Az abroncsra felszerelt zománcképek egyike Géza királyunkat ábrázolná, amelynek görög nyelvű feliratán olvasható:Geobicás, Turkia Istenben hívő királya. Az utóbbi évtizedekben egy harmadik lehetőség is napvilágot látott, mely szerint sem az egyik, sem a másik lehetőség történetileg nem tekinthető megalapozottnak, mert a Magyar Szent Korona úgy kétszáz évvel ezelőtt tűnt fel. Ki tudja honnan? Valójában nem is szent, és nem is lehetett Szent István koronája, sugallja a feltevés. A II. Világháború utolsó hónapjaiban, mikor a szovjet csapatok elözönlötték hazánkat, a Koronaőrség nyugatra menekítette a koronázási ékszereket, köztük a Szent Koronát is. Először Ausztriában, Mattsee-ben ásták el, de miután a fegyverek elnémultak átadták az amerikaiaknak. Amerikából 1978-ban vitték haza, és évekig a Nemzeti Múzeum előcsarnokában volt kiállítva. A hazakerült kincsekről fényképeket készítettek. Miután a koronázási ékszerek hazakerültek, többen kértek engedély a Szent Korona megvizsgálására, így például Csomor Lajos ötvösművész és társai (Lantos Béla, Ludvig Rezső, és Poór Magdolna), akik azzal a feltétellel kaptak engedélyt, hogy “..a vizsgálat eredményéről szóban és írásban be kellett számolnunk a Korona Bizottságnak, és nem volt szabad nyilvánosságra hoznunk a tudomány addigi álláspontjától lényegesen eltérő eredményt. Kérés volt továbbá, hogy cáfoljuk meg Ferencz Csaba mérnök, egyetemi tanár által vezetett kutatócsoportnak azt a korábban már írásban is közölt véleményét, mely szerint a Magyar Szent Korona mérnöki szempontból egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű”, írja Csomor az Őfelsége, a Magyar Szent Korona című könyvének bevezetőjében. Csomor és társai a feltételeket szóban elfogadták, mert tudták, hogy ellenkező esetben nem kapnak engedélyt. Az első vizsgálatra 1983 márciusában került sor, amely kapcsán olyan meglepő felismerésekkel gazdagodtak, amelyeket maguk is ellenőrizni szerettek volna. Ezért egy második, ellenőrző vizsgálatra kértek engedélyt, amelyet hasonló feltételekkel kaptak meg. Csomor nem tartotta erkölcsikötelességének a történelemhamisítóknak adott “becsületszó” betartását, ezért nem késlekedett, s 1983. végén már írásai jelentek meg akkori észrevételeiről. 1985-ben könyvet írt a Magyarország Szent Koronája címmel, de amely hosszú huzavona után csak 1986-ban jelent meg. E könyvből, Morvai Ferenc üzemtulajdonos anyagi támogatásával, minden 1987-ben érettségiző diák kapott egyet. Az elmúlt évtizedben a Szent Koronáról és a Szent Korona tanáról számos író és kutató tollából jelentek meg írások és könyvek. Így példáulSzigeti István, Németországban élő plébános, és a hazai író és közjogkutató, Kocsis István – és mások – munkái, akik értékes dolgozatokat tettek le a nemzet asztalára.

image003

A Magyar Szent Korona hátulnézete. A zománcképek mai elhelyezkedése. Az eredeti képekből négy hiányzik: Bertalan apostol, Szűz Mária (?), Rafael és Uriel (?) arkangyalok. Biztosat csak Bertalan apostol képe esetében lehet mondani, mert azt úgy lopták le – kivágták -, hogy a kép felső sarkait és a név néhány betűjét helyén hagyták. A keresztpántot ekkor fordíthatták el 90 fokban, hogy a megüresedett helyet Jézus képének foglalatával eltakarják. A másik három kép története ismeretlen, csak feltevések vannak.

A Magyar Szent Korona készítésének helyét, eszmei megtervezését és kivitelezését, Csomor és mások észrevételei, megállapításai és munkái alapján a következőkben lehet röviden összefoglalni: A Szent Korona, mint ötvösmű az aranyművesség és rekeszzománc készítése alapján a Kaukázusban készített műtárgyak csoportjába sorolandó. A rekeszzománc készítésének kezdetét – amilyenek a Szent Korona zománcképei is – vannak, akik Kr.e. a II., és vannak, akik Kr.u. a II. századra teszik. Ettől korábban tehát a Magyar Szent Korona nem készülhetett. A zománcképek minősége és az aranyüvesség szakmai megoldásai Kr.u. a IV-V. századra mutatnak. Vannak azonban egyéb szempontok is, amelyek a Szent Korona készítési idejének alsó határát még pontosabban meghatározzák. Ezek közül a legfontosabb a Szent Korona eszmei megtervezése és kivitelezése. A Szent Korona keresztpántján, a kereszt alatt van az Atya Istenzománcképe. Elől, az abroncson félkörös foglalatban a Fiú Isten. Hátul, a Fiú Istennel átellenben, szintén félkörös foglalatban Mihály, bizánci császár képe, de amely nem eredeti, később felszerelt kép. Eredetileg az elveszett Szűz Mária képe volt e helyen. E kép foglalatának tetején egy tulipán volt, amelyet Izabella királyné tört le, mielőtt a Szent Koronát átadta Habsburg Ferdinándnak. A tulipán az ősműveltségekben a termékenység jelképe volt. A Magyar Szent Koronára is ilyen értelemmel kerülhetett, mint a Szentlélek jelképe. Tudjuk, hogy Szűz Mária méhéből, a Szentlélektől megtermékenyítve születet az Isten Fia, Jézus. Az Atya Isten, a Fiú Isten és a tulipán jelképében a Szentlélek a Magyar Szent Koronán a kereszténység alaptételét a Szentháromság tanát jeleníti meg. A Szentháromság tanát naziánzoszi Szent Gergely dolgozta ki a 370-es években, és amelyet a II. Egyetemes Konstantinápolyi Zsinat 381-ben fogadott el. A Magyar Szent Korona tehát nem készülhetett a Szentháromság tanának kiművelődése előtt.

image004

A Magyar Szent Korona az egyesített hun-szabír-magyar jelleget hangsúlyozza. 1. A keresztpánt belső-ázsiai hun elem. 2. A párta belső-ázsiai és európai hun elem. 3. Az abroncs kaukázusi szabír-magyar elem. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Magyar Szent Koronahun-szabír-magyar birodalmi korona volt. Hasonló keresztpántos koronák láthatók a hun barlang-templomok falfestményein is Ujguriában, a mai Északnyugat-Kínában.

Csomor megemlíti könyvében, hogy az V. században Szíriából Egyiptomba költözött monofizita keresztények – a történetírás, mintkoptokat tartja nyilván – templomot építettek Farraszban. A falfestmények egyikén Szűz Mária látható a Magyar Szent Koronával a fején, amelyről a lengyelek készítettek dokumentumfilmet, mielőtt elárasztották a Nílus vizével. Amennyiben e közlés megállja a helyét, úgy, az további bizonyíték lenne arra, hogy a Szent Korona valóban a Kaukázusban készült a háromszázas évek végén.

SZENTLÉLEK

image005

A Magyar Szent Korona szentképei a kereszténység alaptanának megfelelően vannak elhelyezve. Középpontban, a kereszt alatt az Atya Isten, elől a Fiú Isten, hátul a Szűz Mária a tulipánnal, azaz a Szentlélek jelképével, akik a Szentháromság tanát jelenítik meg. Jézus oldalán Mihály és Uriel (?) arkangyalok, valamint György és Demeter katonaszentek. Szűz Mária oldalán pedig Gábriel és Rafael (?) arkangyalok, valamint Kozma és Damján orvosszentek, a nyolc apostol pedig a keresztpánton van elhelyezve.

Több történetkutatónk arra az álláspontra jutott, hogy Árpád-ágbeli őseink a Kaukázus gerincétől délre eső, a Fekete- és a Kaszpi-tenger közötti térségből származnak, és indultak el Pannónia visszafoglalására. Ilyenek: Padányi Viktor, Bakay Kornél, Biró József, LukácsiKristóf és még néhányan. Ezen őshazát nevezik Szabíriának, amely Örményország felett terül el. E vidéken térített Bertalan és Andrásapostol. A kereszténység itt már a korai századokban gyökeret eresztett. A térítés azonban nem ment áldozatok nélkül. Tudjuk, hogy az apostolok mind, a későbbiek során sok más térítővel egyetemben vértanúhalált haltak. Az emberek nem adták föl oly könnyen ősi hitüket egy újért cserébe. Ez még nagyobb nyomatékkal mondható a különböző vallások és istenhitek jelképeinek esetében. Ezt látjuk a Magyar Szent Koronán is. Ilyen jelképek például az Atya Istent és a Fiú Istent közrefogó, befelé hajló ciprusfák. Az Atya Isten fejmagasságában balról a rozetta, jobbról pedig a nap és a hold látható. Mind a mezopotámiai ősműveltség jelképrendszerébe tartoznak. A Szent Korona készítésének idejét illetően e jelképek is iránymutatóak lehetnek. A korai századokra kell gondolni, mikor az őshit jelképei még nem vesztek ki, de már elfogadott volt az új hit tanítása.

image006

Csomor tehát arra az álláspontra jutott, hogy a Magyar Szent Koronát Szabíriában, a kaukázusi őshazában készítették a háromszázas évek végén, amelynek eszmei tervezője a Poti-i érsekség főpásztora, megrendelője pedig a hun-szabir-magyar király, Hunor lehetett. Nos, de hogyan került a Szent Korona a Kárpát-medencébe?

Az ötszázas évek elején Szabíriában egy királynő uralkodott. Ebben az időben érkeztek meg keletről az avarok, akikhez az útjukba eső fehér hunok, heftaliták is csatlakoztak. A jelek arra mutatnak, hogy a szabír királynő és az avar kagán között házasság jött létre. E házasságból születhetett azon uralkodó, akit a görög források Zabargán-nak neveznek, melyből Szabarkán-Szabírkán névre következtethetünk. A házasság révén létrejött uralkodóház kánját az avar réteg anyai ágon nevezhette Szabírkánnak, helyesebben szabír kánnak. Szabírkánt Baján kagán követte, aki az európai Avar Birodalom megalapítója volt, és az 560-as évek végén elfoglalta a Kárpát-medencét is. A koronát is ő hozhatta magával. Bakay Kornél szerint Zabargán a kutrigurok nagykirálya volt, és Baján kortársa.

image007

A Kahkhuli-I Szűz Mária-kép

Csomor feltételezi, hogy a Khakhuli-i triptichonon a Szűz Mária-kép a Magyar Szt. Korona eredeti képe volt. E zománckép kivitelezése mellett figyelemre méltó a ciprusfa (nyitott = nőiség) alaki hasonlósága a Szent Korona Atya Isten és Fiú Isten képein láthatóciprusfákhoz (zárt = hímneműség). Csomor írja, nem ismer képeket, amelyeken hasonlóak előfordulnának.

image008

Az Atya Isten és Fiú Isten a Magyar Szent Koronáról.

795-96-ban a frank Nagy Károly meghódította a dunántúli avarokat és nagy mennyiségű arany-, ezüstkinccsel és egyéb drágaságokkal tért vissza birodalmába, köztük a Magyar Szent Koronával. 800 karácsony napján III. Leó pápa e koronával koronázta meg Nagy Károlyt, aki megparancsolta híveinek, hogy e koronával temessék el, amely 814-ben be is következett. III. Ottó német császár 1000-ben kinyittatta a sírboltot, és kivetette a koronát, amelyet Boleszlo lengyel királynak ígért. (Minderről Szigeti István tudósít A Szent Korona titka című könyvében, akinek egy német kanonok hívta fel a figyelmét a forrásokra.) István, a magyar nagyfejedelem ezt megtudhatta, és valószínű követelte e koronát, mert ősi jusson az őt illette meg. Így került a Magyar Szent Korona a pápán keresztül ismét magyar tulajdonba.

image009

Istvánt 1000-ben, karácsony napján – Nagy Károly megkoronázásának 200. évfordulóján – szintén e koronával koronázták királlyá. István 1038-ban halt meg. 1083-ban a Római Katolikus Egyház szentté avatta, s mint Szent István írta nevét nemzeti történelmünkbe. A Magyar Szent Koronának azonban van egy eszmei valósága és története is, amely a maga nemében egyedül álló az ismert koronák és királyságok történetében. Más népeknek is van nagy becsben álló koronájuk, de történetük során egyiket se övezte oly tisztelet és varázs, mint a Magyar Szent Koronát, még kevésbé alakultak, váltak az ország, a hatalom valóságos birtokosaivá. A Magyar Szent Korona ugyanis a királytól elvonatkoztatott személyiség, aki az ország, a nemzeti vagyon és hatalom valóságos birtokosa volt. A magyar Szent Korona tehát az államhatalom alanya, akinek nevében a király uralkodott a Szent Korona törvényeinek értelmében, mely törvényeknek maga a király is alá volt rendelve. Ezen uralkodói rend századokon át a szabadságjogok küzdelmei során kiművelődött közjog, melyet a Szent Korona tanának nevezünk.

image010

Részelt Fredrich Kaulbach Nagy Károly Koronázása című festményéből (1850). III. Leó pápa kezében a Magyar Szent Koronához hasonló korona látható.

Kezdetben, e szabadságjogokat csak a főurak, főnemesek élvezték, de a későbbiek folyamán kiterjedt a köznemességre is. 1848 óta, miután a magyar nemesség föladta kiváltságjogait, a Szent Korona minden polgára azonos jogokat élvezett, és azonos kötelezettségekkel tartozott. 1945-ben a szovjet szuronyok árnyékában megszüntették a Magyar Királyságot, és hatályon kívül helyezték a Szent Korona tanát. A Magyar királyság tehát alkotmányos királyság volt. A Szent Korona tiszteletének és hatalmának azonban mélyebbre nyúló gyökerei vannak. A szabadságjogok és jogrend kiművelődése ugyanis nem a magyar királyság megalakulásával vette kezdetét. Elég, ha fellapozzuk Anonymus Geszta Hungarorum-át ott, ahol a Vérszerződés-ben lefektetetteket tárgyalja. A harmadik pont így hangzik: “Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezéri tanácsból és az ország tisztségeiből.” A vérszerződés tehát olyan messzemenő szabadságjogokat és kiváltságokat biztosított az ország főurai részére, amelyek nemzeti szempontból talán károsak is voltak. Árpád nagyfejedelem halála utáni nagyfejedelmek hatalma szinte teljesen szétfoszlott. Géza nagyfejedelem a központi hatalom megszilárdítását vette tervbe, amelyet fia, Szent István tovább folytatott és fejezett be. A korlátlan központi, vagyis a fejedelmi, később a királyi hatalom útjában a főurak szabadságjogai állottak. Szent István ugyan leverte az ellenszegülőket, de a legelemibb szabadságjogokat nem tudta, talán nem is akarta kiirtani. Az államhatalom tehát kezdettől megosztott volt a király és a főurak között. Ezen hatalommegosztás középpontjában ragyogott föl a Magyar Szent Korona, aki mint semleges főbíró alkalmasnak bizonyult a vitás ügyek megoldásában. A közös megegyezés alapján, vagy a kiharcolt jogok és törvények a Szent Korona jogkörébe lettek iktatva, amelyeket ha bármely fél megszegett, a Szent Korona ellen vétett. A Szent Korona tisztelete, méltósága és hatalma az évszázadok során egyre mélyült, egyre nőtt. Úgyszintén a misztérium, amely a Szent Koronát körülvette. Ennek is mélyre nyúló gyökerei vannak. A magyarságnak, mint más ősi népeknek, szent uralkodói voltak, akik Isten kegyelméből uralták népüket. Emese álma című mondánkból tudjuk, hogy ősi hitünk szent madara, a Turulmadár hozta az örömhírt Emesének, miszerint Isten akaratából fia születik, aki népe nagy vezetője lesz. Álmos nagyfejedelem tehát az Istentől küldött szent uralkodó volt, aki a hatalmat Isten akaratából gyakorolta. Az Égi és a földi hatalom közötti összekötő pedig a Turulmadár volt. A Szent Korona kezdetben, a magyar királyság megalakulásakor a Turulmadár szerepét töltötte be. Hiszen tudjuk, hogy a Szent Koronát II. Szilveszter pápa isteni sugallatra, azaz Isten akaratából adta Szent Istvánnak, és rajta keresztül a magyar nemzetnek. A Magyar Szent Korona azonban túlnőtte az Égi és földi hatalom közötti kapocs szerepét. A Magyar Szent Korona az ország, és a magyar államhatalom alany, birtokosa lett, a hatalmat Isten akaratából nem közvetetten, hanem közvetlen gyakorolta. A Szent Korona tehát szent fejedelmeink jogutódja. Ezen isteni hatalmat Szent István tovább mélyítette, erősítette, mikor halála előtt Magyarországot a Szent Korona jelképében a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlotta.

image011

Fejér megye címere. Szent István a Szent Korona képében a magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja Magyarországot

Felmerülhet a kérdés, hogy mióta szent a Magyar Szent Korona? Kocsis István A Szent Korona tana című munkájában idéz IV. Béla (1235-1270) király által az esztergomi főszékesegyház részére kiállított kiváltságlevélből, amelyből a következőt tudjuk meg: “… a hozzánk és a szent koronához hűtleneket pedig egyházi fenyítékkel megfékezve, nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti.” Ebből nem csak azt tudjuk meg, hogy a Szent Koronát már a XIII. században szentnek nevezték és tartották, hanem azt is, hogy a Szent Korona ebben a korban már a királytól elvonatkoztatott személy volt. Hogyan is írta Béla királyunk? “… nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti.” Ha ugyanis a Szent Korona a király és a királyi hatalom jelképe lett volna csupán, akkor Béla király – mint a nyugati királyok – így fogalmazott volna: … a szent koronához, vagy egyszerűen a koronához hűtleneket – mármint a királyhoz – pedig egyházi fenyítékkel, a koronának – a királynak – engedelmeskedni kényszeríti. A korona megnevezés alatt a király, a királyi hatalom értetődött volna. Béla király fogalmazásából világosan kitűnik, hogy nem azonosította a Szent Koronát sem a királlyal, sem a királyi hatalommal. Azoktól elkülönítette.

image012

Szabíriától a Kárpát-medencéig

A sötét pontokkal körülhatárolt részek Árpád népének hazáit jelölik. A Fekete- és a Kaszpi-tenger közötti fekszik a Szabír őshaza, ahonnan 739 után arab nyomásra a Kaukázus gerince fölé húzódtak a Dnyeper és a Donyec folyók közé, amelyet Padányi Viktor Dentumagyariának nevez. A fenti jobb oldali rész lehetett Levédia, az onugor-magyarok hazája, akikkel a szabír-magyarok 888-901 között kötötték a vérszerződést a Kárpát-medence visszafoglalása céljából. A nyugati források ugyanis az onugorokat utrigur és kutrigur hunoknak, míg a szabírokat szabír hunoknak nevezik. Levédiától balra van Dentumagyaria, s ettől balra Etelköz, ahonnan elindult Árpád népének honfoglalása. A Szent Korona szentségét és megszemélyesítését abból eredően gondolják, hogy Szent István a Szent Korona képében ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezzel az a baj, hogy Szűz Mária ugyan Isten Fiának szülője, de mégis földi személy. Szentség pedig csak Istentől származhat. Bencsik András a Magyar Demokrata 1998. december 24-i számában Égi jel című írásában felvetett gondolatok adhatnak választ e kérdésre. Bencsik lehetségesnek tartja, hogy a Szent Koronát nem élő királynak, hanem a majdan feltámadó Jézus, a győzedelmes király részére készítették. Ha ugyanis a Szent Koronát alulnézetből kivetítjük, akkor egy körbezárt egyenlőszárú kereszt képét kapjuk, amely megegyezik Jézus és az Isten feje körül látható dicsfénnyel. Ezt Bencsik “Isten pecsétjének” véli. Azért készítették a Szent Koronát nagyobbra az emberi fej méreténél, hogy ha azt a feje fölé tartják, látható legyen az egyenlőszárú keresztel ellátott dicsfény. E szerint a Szent Korona Jézusnak, a Világ Királyának készült, amely szentségének és egyedül állóságának forrása. Ezért nem viselhette azt egyetlen földi halandó se. A megkoronázandó király fejét csak megérintették a Szent Koronával, amellyel elnyerte Isten kegyemét az uralkodáshoz. A magyarság csak akkor fogadta el királyának a királyt, ha a Szent Koronával koronázták meg. A Magyar Szent Korona tehát az eszményi magaslatra kiművelődött uralkodói eszme megtestesítője volt, amely csodálatosabb a Szent Korona anyagi történeténél is. Ha vissza tudnánk vinni a Szent Korona tiszteletét, méltóságát és hatalmát a magyarság életébe, nemzeti sorskérdéseink túlnyomó része egyszeriben megoldódna. A Szent Korona alatt képzelhető el, és valósítható meg a jogfolytonosság is, amely azonos jogokat biztosítana, és azonos kötelezettségeket róna a Szent Korona minden polgárára, nemzetiségére való tekintet nélkül.

Történelemhamisítás?!

image013

A. Szent Bertalan apostol képe a Magyar Koronázási Palástról. Az apostol fején még jól látható a Magyar Szent Korona. B. “Javítás” ürügyén eltűnt Bertalan apostol fejéről a Szent Korona. Csomor rajza Szelényi Károly fényképe nyomán.

Ajánlott irodalom: Csomor Lajos : Őfelsége, a Magyar Szent Korona. Csomor Lajos : Magyarország Szent Koronája. Kocsis István : A Szent Korona misztériuma. Kocsis István : A Szent Korona tana. Molnárfi Tibor : A Korona. Szigeti István : A Szent Korona titka.

 

Forrás: Realhistory.hu